FBI-akták az Orosz naplóról

Hetven évvel ezelőtt, 1948-ban jelent meg az Orosz napló című könyv, amely John Steinbeck és Robert Capa három hetes szovjetunióbeli utazásáról tudósított. Az író és a fotográfus 1947 júliusa és szeptembere között tett látogatása a vasfüggöny leereszkedése utáni feszült hangulatban az újságok mellett az FBI figyelmét sem kerülhette el.

Fotó: Robert Capa: John Steinbeck, amerikai író, és Robert Capa tükröződve | Szovjetunió, Moszkva, 1947. szeptember © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos

John Steinbecket (1902–1968) az 1940-es évek elejétől az 1960-as évek közepéig az FBI állandó jelleggel monitorozta és jelentéseket készített róla. A szovjet útnak köszönhetően a magyar származású fotográfus neve is többször feltűnik a Steinbeckről szóló FBI-akták között, amelyek ma már nyilvánosan elérhetőek. Ezeknek az Orosz naplóhoz köthető részében a következő dokumentumok találhatóak: egy tudósítás, amelyben Capa beszámol az útjukról; egy levélváltás Steinbeck kommunista kapcsolatairól, szovjet újtáról; két oldal az Orosz naplóból; két kritika a könyvről; és egy rövid, összegző jelentés az előzőekről.

Cikk Capa és Steinbeck úti beszámolójáról © vault.fbi.gov

Az első cikk – 1947 novemberéből – Steinbeck és Capa Herald Tribune fórumán tartott beszámolójáról szól, bár a tudósítás csak a fotográfust idézi, ő olvasta fel a megfigyeléseiket: „Ezeket az embereket jobban tönkretették és többet bántották, mint bárki mást, akit tíz év alatt, a harcmezőkön láttam, és jobban utálják a háborút, mint bárki más, akivel valaha beszéltem”. Állítása szerint az oroszok különösen érdeklődtek a „szabadelvűek üldöztetéséről”, amire ő és Steinbeck azt válaszolták, hogy „tudomásuk szerint az Egyesült Államokban még nincsenek politikai foglyok”. Capa véleménye, hogy a két országnak abba kellene hagynia egymás rosszindulatú vádolását: „az orosz emberek, a kevés tapasztalatunk alapján, ugyanazokat a dolgokat akarják, amiket mi – ételt, hajlékot, biztonságot, békében felnevelni a gyermekeiket. És ez az, ami igazán fontos. Ez minden”.

Ezután egy levél következik 1948. január 17-i dátummal, amelyet J. Edgard Hoovernek, az FBI akkori igazgatójának küldtek, és amelyben az előző írásra utalva így írnak: „Bízom benne, hogy az ügynökei nagy érdeklődéssel figyelik ezeket a cikkeket. Nem kétséges, hogy vannak aktái John Steinbeckről, az egyik legfőbb kommunista beállítottságú írónkról, aki számos olyan történetet írt, amelynek témája az osztálytudat felébresztése volt”. Steinbeck ekkoriban nem messze élt San Franciscótól, amit a levél írója „Kis Moszkvá”-nak nevez, és felteszi a kérdést, „hogyan lehetséges, hogy Steinbecknek ilyen könnyű a Vasfüggöny mögé bejutni, míg az Ön [Hoover] és más lojális amerikaiak számára tilos a belépés”. Hoover január 26-án röviden válaszolt, megköszönve, hogy az illető egyén felhívta a figyelmét erre az ügyre. Megjegyzésként annyi szerepel, hogy a levél írója már több alkalommal levelezett hasonló témakörben, most pedig John Steinbeckre mint kommunistára hívja fel az igazgató figyelmét, az Oroszországról írt cikkek sorozata kapcsán.

1948. április 16-án jelent meg a Daily Worker című napilapban (az amerikai kommunista párt lapja, amely szélsőbaloldali nézeteket hirdetett) Robert Friedman kritikája az Orosz naplóról. A kritika már az első mondatokban egyértelművé teszi a könyvvel kapcsolatos álláspontját: „John Steinbeck meleg szimpátiája az emberek felé, amit az Orosz napló bizonyít, az egyetlen pozitív jellegzetessége a szovjetunióbeli beszámolójának, amely máskülönben bővelkedik a semmitmondó provincializmusban és a politikai realitásokkal való szembenézés iránti tartózkodó ellenszenvben”. Az újságíró az amerikai demokráciával kapcsolatos nézetei miatt is elmarasztalja Steinbecket – miszerint túl naiv és pozitív véleménnyel van arról –, ahogy szerinte azt sem „sok minden mutatja az Orosz naplóban, hogy Steinbeck bármilyen szinten is megértette volna a marxizmust, a háború okát, az alapvető különbséget a kapitalizmus és szocializmus között. Nem szereti a háborút és ezt is mondja. Utálna látni egy újabbat. Kedveli a gyerekeket, a becsületes embereket, az oroszokat ugyanúgy, mint bármilyen másfélét. De a könyve, amely tele van trivialitásokkal, nem segít az embereknek, hogy megértsék az első szocialista államot, mivel Steinbeck maga nem is törődött azzal, hogy kiismerje azt. […] Steinbeck a megszokott burzsoá panaszkodással szól a szovjet cenzúráról és az idegenekkel szembeni „gyanakvás”-ról, amelyet bájosan tradicionális orosz viselkedésként magyaráz. Nagyon valószínű, és a szerző politikai érettségének fényében ez nem szarkasztikus állítás, hogy Steinbeck nem tud arról a harmincéves erőfeszítésről, amely során a kapitalista államok összeesküvés és fegyveres támadás útján el akarják pusztítani a Szovjetuniót. Lehetne tovább idézni Steinbecket, de minek? Az Orosz napló sokkal több mindent megvilágít arról a kultúráról, amelyben az ilyen értelmiségiek [élnek], mint a Szovjetunióról. Robert Capa fényképei, amelyek a szöveget illusztrálják, különlegesek és kitűnően vannak reprodukálva”.

Talán azért, hogy mindkét oldalról legyen kritika, az FBI dokumentumai egy The New Leader című napilapból (amely liberális és antikommunista beállítottságú volt) származó írást is tartalmaznak, amelyet Allan Dane írt Steinbeck harag nélkül (Steinbeck Sans Wrath, utalás az író Grapes of Wrath című könyvére [magyarul Érik a gyümölcs címen adták ki]) címmel, ez 1948. augusztus 21-én jelent meg. „Steinbeck úr csatlakozott a vodkalátogatók szövetségéhez. Három hetes körútra ment a Szovjetunióba a VOKS – a nemzetközi kulturális kapcsolatokért felelős állami szerv a Szovjetunióban – kifinomult vezetése alatt, látta Moszkva nyolcszázadik évfordulójának a megünneplését, hasgörcsöt kapott egy kollektív farmon, ahol túl sokat evett, megvizsgálta Sztálingrád romjait, megvendégelték Grúziában, visszarepült Moszkvába, ahol amerikai hivatalnokokkal és tudósítókkal csevegett, majd hazajött és írt egy könyvet. Steinbeck úr látott néhány dolgot, amely érdekesnek bizonyulhat az átlagos olvasó számára, amelyhez Robert Capa hozzájárul néhány szép (de nem rendkívüli) képpel az orosz életről.” Bár a cikk írója szerint ezen kívül is jó néhány érdekességet meg lehet tudni a könyvből az ottani életről, összességében kételkedik abban, hogy Steinbeck megértette volna az országot. Dane természetesen nem az író marxizmussal kapcsolatos tudását kérdőjelezi meg, sokkal inkább a szovjetek becsületességét, vagyis azt, hogy mindaz, amit Steinbeck és Capa látott, mennyire volt valóságos. „Nem beszél oroszul, mindenféle kapcsolata hivatalos tolmácsokon keresztül jött létre. Steinbeck, akit az oroszok Amerika egyik top figurájának tartanak, meg lett vendégelve, elvitték éjszakai bárba Moszkvában és koktélbárba Kijevben, egy szovjet milliomos házába – és levonja a következtetést, hogy az oroszoknak van mit enniük; még azt is állítja, hogy az oroszok öltözködése javult a néhány hét alatt, amíg az országban volt.” Capára vonatkozólag még megjegyzi, hogy egy hivatalos személy vezette körbe Moszkvában, „elősegítve a városban való mozgását” – tehát csak olyasmit fotózhatott le, amit engedtek (látni) neki –, illetve, hogy a fotográfus szerint „[Steinbeck] olyan piszkosul ártatlan tud lenni, hogy a hőskultuszban szenvedő, kíváncsi orosz népesség minden kérdésére ugyanazzal a barátságos dörmögéssel válaszol: azt nem tudom”. Így a cikk szerint nem meglepő, hogy a megszervezett túra világra szóló következtetése az, hogy „az orosz emberek emberek, akik nagyon kedvesek”.

Az Orosz napló egy oldalának másolata © vault.fbi.gov
Az Orosz napló egy oldalának másolata © vault.fbi.gov

Az Orosz naplóval kapcsolatos dokumentumokat lezáró irat 1952 márciusából származik. Ebben megemlítik, hogy a könyv Robert Capa képeit tartalmazza, és a „hidegháborús csapat” három hetes, 1947 nyarán Szovjet-Oroszországban tett látogatásának tapasztalatain alapszik. Utalva a fentebb említett cikkekre, a következőt olvashatjuk: „a kritikák írói látszólag mindketten kételkednek Steinbeck úr képességében, hogy a szovjet-orosz életet autentikusan ábrázolta volna, mivel olyan rövid ideig tartózkodott ott”. Capa képeiről azonban, ahogy láthattuk, meglehetősen máshogy vélekedtek. Az akta végül így zárul: „Az előbb említett információk csupán egy FBI fájlellenőrzésre vonatkozó kérés eredményeként lettek átadva önnek, és nem tekintendők az említett egyén tisztázásaként vagy nem-tisztázásaként. Ez kizárólag az ön bizalmas használatára van, és nem terjesztendő az ügynökségen kívül”.

A Capa Központban látható Robert Capa, a tudósító című kiállításon több, a fotográfus Szovjetunióban készített képe és az Orosz napló (A Russian Journal) eredeti, 1948-as kiadásának egy példánya is látható.

Források:
https://vault.fbi.gov/John%20Steinbeck
John Steinbeck: Orosz napló. Robert Capa 70 fotójával. Park Kiadó, Budapest, 2009

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük