Mikulások kortárs fotográfusok munkáiban

A Mikulás az elmúlt évszázadok alatt a modern nyugati kultúra egyik ikonikus figurájává lett, aki számos művészeti és popkulturális alkotásban feltűnik – így nem meglepő, hogy jó néhány fotográfus sorozatában vagy képén is megjelenik valamilyen formában a piros ruhás, szakállas alak. Olyan kortárs fotográfusok munkáiból válogattunk, akiknek sorozataiban szerepel a Mikulás (pontosabban az emberi vagy a tárgyi utánzata), és mint motívum, a társadalmi lét különböző aspektusaira reflektál.

Susan Meiselas: Amerika önkéntesei (1976–1978)

Susan Meiselas (1948) elsősorban periférikus társadalmi csoportok történeteit mutatja meg, a kívülállókat, mint például a szexmunkásokat vagy a hajléktalanokat. 1979-ben a nicaraguai forradalom alatt készített képeiért elnyerte a Robert Capa Aranyérmet.

Susan Meiselas: Amerika önkéntesei (részlet a sorozatból), USA, New York, 1977 © susanmeiselas.com

Az Amerika önkéntesei című sorozatában az otthontalanok életét követte, akiket az Amerika önkéntesei szervezet toborzott annak érdekében, hogy Mikulásnak öltözve pénzt gyűjtsenek a hajléktalanszállóknak. Meiselas számos sorozata  kezdődött úgy, mint ez – egyszerű kíváncsiságból. Tudni akarta annak a Mikulásnak a történetét, akibe véletlenül belebotlott. „Egy kora reggel, az otthonom közelében, egy másik helyre menet, összefutottam egy Mikulással. Tudni akartam, hogy ki volt ez az ember. Honnan jött? Miért volt az én környékemen? Aztán felfedeztem az Amerika önkénteseit. Ez volt a szervezet, amelyik az ötödik sugárúton Mikulásnak öltözött hajléktalan mögött állt, aki szállóknak gyűjtött pénzt a környékemen. A legtöbb ember a járdán csak elment mellettük, néhányan adtak nekik pénzt, mások pedig a Mikulás térdére ültették a gyermekeiket, természetesen soha bele nem gondolva abba, hogy ezek az emberek honnan jöttek.”

Juha Suonpää: Szent melankólia (2009–2011)

Juha Suonpää (1963) fotós, filmes, kutató és tanár, fotótörténeti előadásokat tart, akadémiai kiadványokban publikál, rendszeresen kiállít Finnországban és külföldön egyaránt.

Juha Suonpää: Felemelkedés – Mikulás fehér papírral (részlet a Szent melankólia című sorozatból), Norvégia, 2010 © holymelancholy.fi

„A Szent melankólia című sorozat kritikusan vizsgálja a nemzeti sztereotípiákat, a nyugati művészeti kifejezés kánonjait, valamint az egyéb vizuális manírokat. A Szent melankólia sorozat egyes darabjaira Michel Foucault tudáskritikája, valamint Richard Dyeri pastiche-fogalma volt hatással. A művészeti pastichek, melyek az idézet, a túlzás vagy a közvetett humor eszközeivel születnek, művészeti kutatásként és a nemzeti identitás formálásának kritikáiként is működnek. Juha Suonpää egy bizonyos művészeti „sikerreceptet” fedezett fel, amely a forma-analízis művészeti vizsgálatán alapul. Sorozatának darabjaiban a szóban forgó receptet fekete humorral fűszerezett komolysággal alkalmazza. A Szent melankólia alkotásainak kiindulópontjai a művészettörténetből ismert festmények, valamint a finn nemzeti romantika. A Szent melankólia humorral tekint a képzőművészetre. A finn Mikulás, a Joulupukki itt a finnség alteregója, akin keresztül leomlanak az olyan nemzeti sztereotípiák, mint például a finnek melankolikus természete.”

Juha Suonpää Szent melankólia című sorozatát már a Capa Központban is láthattátok, a 2017-ben megrendezett Független objektív. Kortárs finn fotográfia kiállításon.

Jesse Rieser: Karácsony Amerikában (2010­–2018)

Jesse Rieser (1980) egyesült államokbeli dokumentarista fotográfus, aki elsősorban az amerikai élet különböző jelenségeivel foglalkozik.

Jesse Rieser: Karácsony Amerikában (részlet a sorozatból), 2010–2018 © jesserieser.com

Rieser szekuláris családban nőtt fel, és soha nem kapcsolódott különösebben a karácsony vallásos fontosságához. Ugyanakkor lenyűgözte ez az ünnep, amely ennyi embert arra késztet, hogy napokat szenteljen fények felaggatásának, szobrocskák kifaragásának és kifestésének, miniatűr falvak építésének, és annak, hogy a házukat és az udvarukat a vidámság emlékműveivé avassák. Rieser 2009-ben kezdte el a sorozatát, számos helyre utazott el és rengeteg házat látogatott meg az Egyesült Államokban, hogy megkeresse a legextrémebb dekorációkat. Mindezt ugyanakkor nem kritika tárgyává teszi, a témához inkább iróniával közelít, ahogy ő mondja, ez a sorozat az „ünneplés ünneplése”.

„A zöld izzók és a piros fények mögött, a csillámló ezüstflittereken túl, az illatos fenyőfaágak körül egy másféle karácsony időzik, az ellentmondások karácsonya. Ez egy karácsony, ahol kifaragott habkatonák védik a Mikulást egy templom parkolójában az ünnepi parádé előtt. Ez egy karácsony, ahol  piros sapkák tengerében több ezer Mikulás fut az éves jótékony célra fordított pénzgyűjtő akción. Ez egy karácsony, ahol a garázsok és a lakások gondosan kidolgozott, ünnepi csodaországgá változnak. Ez egy karácsony, ahol a keresztény családok újból eljátsszák Krisztus születését, ahol a Mikulás egy bárban biliárdozik, és ahol a több az több az több.”

Források:
http://www.susanmeiselas.com/
http://holymelancholy.fi/statement/
https://jesserieser.com

Nyitókép: Susan Meiselas: Amerika önkéntesei (részlet a sorozatból), USA, New York, 1977 © susanmeiselas.com

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük