Urbán Tamás 1945-ben született Szatmárnémetiben. Először mérnöknek, majd a MÚOSZ Újságíró Iskolájában tanult. Az 1960-as évektől a 2000-es évekig fényképezett, pályafutása alatt több hírlap és magazin fotóriportere volt. 2018-ban megkapta a Fotóriporteri Életműdíjat. Most megmutatunk öt dolgot, amelyre pályafutása és képei tanítanak.

1. Tedd láthatóvá a láthatatlant!

Urbán Tamás legizgalmasabb sorozatai, képei olyan, a társadalom többsége számára elzárt, nem látható vagy periférikus helyeket, közösségeket, sorsokat mutatnak meg, amelyek máskülönben talán örökre láthatatlanok maradtak volna: a mentősök mindennapjait, a különböző szubkultúrák tagjait, az aszódi javítóintézet lakóit, a rendszerváltás körüli időszak mikrotörténeteit, a Fekete Lyuk közönségét. A fősodor eseményei is fontosak, de egy-egy kor hangulatát gyakran éppen azok a történetek tudják igazán megmutatni, amelyek akkor a többség fókuszán kívül estek.

2. A humor is fontos!

Urbán Tamás elsősorban a már említett, nehéz témákat feldolgozó fotósorozatai által vált ismertté. Ugyanakkor számos olyan képe is van, amelyeken az élet apró, valamilyen formában vicces vagy abszurd dolgai iránti érzékenység nyilvánul meg. Azokat a fotókat, amelyeken nevetünk, sokszor nem vesszük komolyan – pedig ezek is fontos dolgokat árul(hat)nak el az emberi létről. Urbán Tamástól pedig nevetve is tanulhatunk.

3. Ne csak fotózz!

Ahol Urbán Tamás fényképezett, ott nem csak fényképezett. Akkurátusan jegyzetelt, hogy mikor és hol járt, kikkel ment, kik láthatóak képen – így több ezer eseményről vannak feljegyzései, ez által pedig pontos adatai az egyes képekhez. A képi dokumentumok mellett számos tárgyat is összegyűjtött: börtönajtó és kübli a márianosztrai fegyházból, a rabok által lenyelt (ráspoly, olló, fűrészlap) és általuk készített tárgyak (kártyák), Pillangó iratai (jegyzőkönyvek, levelek, naplók), az 1989-es határbontáskor, Zsida térségéből elhozott keresztfa (amelyet felszerelt a kerítésére). A legfontosabb mégis a humánus hozzáállása, a jó kapcsolatteremtő képessége és a segítőkészsége volt: Pillangónak éveken át segített, a rendőrökkel, mentősökkel szinte együtt élt – bent aludt és evett velük – és a rabokkal is jó kapcsolatot tudott kialakítani.

4. Tedd elérhetővé a képeidet!

Urbán Tamás mindig is értett ahhoz, hogy sok emberhez juttassa el a képeit. 1995-ben a Blaha Lujza téri, 2000-ben (fiával, Urbán Ádámmal közösen) a Nyugati téri aluljáróban állította ki fotóit. Ma – az internet korában – pedig valamivel több mint ötezer fénykép található tőle a Fortepanon, a mindenki számára ingyenesen elérhető online archívumban. Tamási Miklós, a Fortepan alapítója szerint Urbán Tamásnak „nagyon jó képei vannak, szerintem a Pillangóról, a balesetekről, az öngyilkosokról készült sorozatai hihetetlenül komoly, alaposan körüljárt munkák. Láthatatlan távolságtartással tud jelen lenni az élet vége helyzetekben”. Ketten együtt az egész életművet átnézték és évek óta dolgozzák fel azt. Mivel a Fortepanon nem csak elérhetőek, hanem szabadon fel is használhatóak a képek, az internetnek köszönhetően az elmúlt években Urbán Tamás képeit egy egész ország láthatta.

5. Járj utána a témádnak!

Bármilyen téma, jelenség is foglalkoztasson, annak megvan a maga története – jó képek készítéséhez nem feltétlenül van szükség ennek ismeretére, de tudatosabbá teheti az alkotás folyamatát. Urbán Tamás hosszú időn keresztül dolgozott együtt rendőrökkel – olyan kötettel azonban nem találkozott, amely a magyarországi rendőri fotók történetét részletesebben feldolgozta volna. Ezért fogott neki és írta meg A magyar rendőrségi fotózás 150 éve című tanulmányt, amely számos érdekes adalékkal szolgál a témában.

A 2018-as Fotóriporteri Életműdíj alkalmából 2018. április 10-én Urbán Tamással Kincses Károly beszélgetett a Capa Központban. A teljes beszélgetést megnézheted itt:

Források:
A 2018-as Fotóriporteri Életműdíjas Urbán Tamással Kincses Károly beszélget
Nekem ilyen volt az életem – Beszélgetés Urbán Tamás fotóművésszel (Fotóművészet, 2008/4.)
OSA Archívum – Urbán Tamás fényképei
Urbán Tamás honlapja