5 dolog, amit Urbán Tamástól tanulhatsz a fotográfiáról

Urbán Tamás 1945-ben született Szatmárnémetiben. Először mérnöknek, majd a MÚOSZ Újságíró Iskolájában tanult. Az 1960-as évektől a 2000-es évekig fényképezett, pályafutása alatt több hírlap és magazin fotóriportere volt. 2018-ban megkapta a Fotóriporteri Életműdíjat. Most megmutatunk öt dolgot, amelyre pályafutása és képei tanítanak.

Az asztalnál Urbán Tamás fotóriporter a képriport készítésekor. Márianosztrai Fegyház és Börtön, 1987 © Urbán Tamás/Fortepan

1. Tedd láthatóvá a láthatatlant!

Urbán Tamás legizgalmasabb sorozatai, képei olyan, a társadalom többsége számára elzárt, nem látható vagy periférikus helyeket, közösségeket, sorsokat mutatnak meg, amelyek máskülönben talán örökre láthatatlanok maradtak volna: a mentősök mindennapjait, a különböző szubkultúrák tagjait, az aszódi javítóintézet lakóit, a rendszerváltás körüli időszak mikrotörténeteit, a Fekete Lyuk közönségét. A fősodor eseményei is fontosak, de egy-egy kor hangulatát gyakran éppen azok a történetek tudják igazán megmutatni, amelyek akkor a többség fókuszán kívül estek.

Urbán Tamás, 1985 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás: Flórián tér, a háttérben a Szőlő utcai sávház (Faluház), Budapest, 1982 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás: Művelődésügyi Minisztérium 2. sz. Fiúnevelő Intézete, hálókörlet előtere, Aszód, 1974 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás, 1982 © Urbán Tamás/Fortepan

2. A humor is fontos!

Urbán Tamás elsősorban a már említett, nehéz témákat feldolgozó fotósorozatai által vált ismertté. Ugyanakkor számos olyan képe is van, amelyeken az élet apró, valamilyen formában vicces vagy abszurd dolgai iránti érzékenység nyilvánul meg. Azokat a fotókat, amelyeken nevetünk, sokszor nem vesszük komolyan – pedig ezek is fontos dolgokat árul(hat)nak el az emberi létről. Urbán Tamástól pedig nevetve is tanulhatunk.

Urbán Tamás, 1972 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás: Művelődésügyi Minisztérium 2. sz. Fiúnevelő Intézete, mosdó, Aszód, 1974 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás: Padok a Műegyetem K épületének sarkánál, Budapest, 1972 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás, 1966 © Urbán Tamás/Fortepan

3. Ne csak fotózz!

Ahol Urbán Tamás fényképezett, ott nem csak fényképezett. Akkurátusan jegyzetelt, hogy mikor és hol járt, kikkel ment, kik láthatóak képen – így több ezer eseményről vannak feljegyzései, ez által pedig pontos adatai az egyes képekhez. A képi dokumentumok mellett számos tárgyat is összegyűjtött: börtönajtó és kübli a márianosztrai fegyházból, a rabok által lenyelt (ráspoly, olló, fűrészlap) és általuk készített tárgyak (kártyák), Pillangó iratai (jegyzőkönyvek, levelek, naplók), az 1989-es határbontáskor, Zsida térségéből elhozott keresztfa (amelyet felszerelt a kerítésére). A legfontosabb mégis a humánus hozzáállása, a jó kapcsolatteremtő képessége és a segítőkészsége volt: Pillangónak éveken át segített, a rendőrökkel, mentősökkel szinte együtt élt – bent aludt és evett velük – és a rabokkal is jó kapcsolatot tudott kialakítani.

Urbán Tamás, 1981 © Urbán Tamás/Fortepan
Urbán Tamás: Pillangó © Urbán Tamás

4. Tedd elérhetővé a képeidet!

Urbán Tamás mindig is értett ahhoz, hogy sok emberhez juttassa el a képeit. 1995-ben a Blaha Lujza téri, 2000-ben (fiával, Urbán Ádámmal közösen) a Nyugati téri aluljáróban állította ki fotóit. Ma – az internet korában – pedig valamivel több mint ötezer fénykép található tőle a Fortepanon, a mindenki számára ingyenesen elérhető online archívumban. Tamási Miklós, a Fortepan alapítója szerint Urbán Tamásnak „nagyon jó képei vannak, szerintem a Pillangóról, a balesetekről, az öngyilkosokról készült sorozatai hihetetlenül komoly, alaposan körüljárt munkák. Láthatatlan távolságtartással tud jelen lenni az élet vége helyzetekben”. Ketten együtt az egész életművet átnézték és évek óta dolgozzák fel azt. Mivel a Fortepanon nem csak elérhetőek, hanem szabadon fel is használhatóak a képek, az internetnek köszönhetően az elmúlt években Urbán Tamás képeit egy egész ország láthatta.

5. Járj utána a témádnak!

Bármilyen téma, jelenség is foglalkoztasson, annak megvan a maga története – jó képek készítéséhez nem feltétlenül van szükség ennek ismeretére, de tudatosabbá teheti az alkotás folyamatát. Urbán Tamás hosszú időn keresztül dolgozott együtt rendőrökkel – olyan kötettel azonban nem találkozott, amely a magyarországi rendőri fotók történetét részletesebben feldolgozta volna. Ezért fogott neki és írta meg A magyar rendőrségi fotózás 150 éve című tanulmányt, amely számos érdekes adalékkal szolgál a témában.

A 2018-as Fotóriporteri Életműdíj alkalmából 2018. április 10-én Urbán Tamással Kincses Károly beszélgetett a Capa Központban. A teljes beszélgetést megnézheted itt:

Források:
A 2018-as Fotóriporteri Életműdíjas Urbán Tamással Kincses Károly beszélget
Nekem ilyen volt az életem – Beszélgetés Urbán Tamás fotóművésszel (Fotóművészet, 2008/4.)
OSA Archívum – Urbán Tamás fényképei
Urbán Tamás honlapja

1 Comment

  1. Pingback: A tél, amikor divatba jött a kenyérsütés - 12 óra

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük