Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. április 1-jén ért véget a spanyol polgárháború. A katonai konfliktusban számos magyar vett részt – katonaként, orvosként vagy éppen fotográfusként. Horna Kati, Révai Dezső és Robert Capa is Magyarországról indult el a nagyvilágba, majd Párizsból ment a spanyol polgárháborúba, hogy 1936 és 1939 között sajátos látásmódjával örökítse meg a harcokat és/vagy a hátországot.

Horna Kati (1912–2000)

Horna Kati (eredeti nevén Deutsch Kati) 1912-ben született Budapesten. Capával (akkor még Friedmann Endre) az 1920-as években barátkoztak össze, ugyanazokba a baloldali körökbe jártak, együtt kezdtek el fényképezni, portrékat is készítettek egymásról. Horna 1930-ban Berlinbe ment, ahol többek között Moholy-Nagy Lászlóval is találkozott, az ő fotómontázsai és multiexpozíciós kísérletei maradandó hatással voltak rá. 1933-ban Párizsba ment – itt ismét találkozott Capával –, riportokat csinált párizsi bolhapiacokról és kávéházakról, de a szürrealista mozgalom is befolyásolta látásmódját.

1937-ben kérték fel, hogy dokumentálja a spanyol polgárháborút – a következő tizennyolc hónapban fotózta az aragóniai frontot, járt Valenciában, Barcelonában, Madridban, és számos kisebb városban és faluban. A képeit különböző baloldali magazinok közölték. Horna Kati ritkán fényképezett csatatéren, inkább a háború mindennapi hatásaira fókuszált, a civil lakosság, különösen a nők és a gyerekek helyzetére. Babáját szoptató anyuka, magányos vagy játszó  gyerekek, szökőkútban szennyest mosó nők. Ugyanakkor a front mögött lévő férfiakra is odafigyelt – az egyik borotválkozik, egész arca borotvahab, egy másik egy árok mellett ül a mezőn és levelet ír.

A legeredetibb munkáiban azonban a fotómontázs és az egymásra fotózás technikáját alkalmazta, amelyet Moholy-Nagytól és a szürrealistáktól tanult – így hozott létre nyugtalanító, erős hatású képeket: például egy kéregető gyerek sziluettje egy rebulikánus poszterekkel tele lévő fallal szemben.

A legismertebb ilyen jellegű képe a Felfelé a katedrálishoz, amelyen az épület lépcsői láthatóak az előtérben, míg a téglafalból egy nő arca bukkan elő, mint egy szellem, vágyakozó kifejezéssel – a jobb szeme egy rácsos ablak mögött van, mintha be lenne zárva, szabadságra sóvárogva.

Horna Kati a spanyol polgárháború utolsó évében, 1939-ben Mexikóba ment, és ott is élt élete végéig.

Révai Dezső (1903–1996)

Révai Dezső (eredeti nevén Léderer Dezső) 1903-ban született Budapesten. Már tizenhat évesen fotózott, autodidakta módon tanult meg fényképezni. Az 1920-as években kommunista körökben tevékenykedett, propagandaanyagként használt fotómontázsokat készített – baloldali felforgató tevékenység miatt 1930-ban és 1934-ben is bebörtönözték. Második szabadulása után, 1935-ben Párizsba emigrált, ahol fotóriporterként kezdett el dolgozni. A franciaországi tartózkodása alatt találkozott Capával is.

1936-ban Spanyolországba utazott, először mint katona, később mint fotográfus vett részt a polgárháborúban. A Nemzetközi Brigádok propagandaosztályán dolgozott, felvételei Foto Turai név alatt jelentek meg. Munkái az Egyéves a Nemzetközi Brigádok és A spanyol gyermekek és a Nemzetközi Brigádok című kiadványban is megjelentek. Révai legfontosabb sorozatai ebből a korszakból származnak, ezek közül a leghíresebb talán az 1937-es Metro Madrid, amely a nacionalisták légitámadásai elől a metróállomásokban menedéket kereső fővárosi lakosokat örökítette meg.

Egy másik fontos riportja Benicassimban született, ahol a republikánusok a háború miatt megárvult és otthon nélkül maradt gyerekek számára létrehozott oktatási intézményét fotózta.

Révai Dezső a köztársaságiak veresége után egy franciaországi internálótáborba került. 1942 és 1944 között részt vett a franciaországi ellenállási mozgalomban, majd 1945-ben visszatért Magyarországra és az MTI elődjének számító Mafirt vezetője lett. Később a magyar filmgyártás igazgatójaként dolgozott, számos híres film készült elnöksége alatt (például a Valahol Európában). 1962-ben vonult nyugdíjba, de ezután is fotózott.

Robert Capa (1913–1954)

Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre) 1913-ban született Budapesten. Akárcsak Horna és Révai, itthon ő is baloldali körökkel állt kapcsolatban, és hozzájuk hasonlóan ő is Párizsban kötött ki – 1931-ben még Berlinbe ment, majd egy rövid magyarországi látogatás után 1933-ban a francia fővárosba emigrált. Baloldali újságok 1934-től kezdve közölték riportjait, 1936-ban a Regards nevű lap megbízásából ment Spanyolországba.

„A spanyol polgárháború volt az első alkalom, amikor Capának lehetősége nyílt a lövészárokban harcolni a totalitarizmus ellen, méghozzá egy igen hatásos fegyverrel – a Leicával” – írja Alex Kershaw a Vér és pezsgő. Robert Capa élete és kora című könyvében. Capa Gerda Taróval ment a háborúba, az általuk készített felvételek a harcok kegyetlen valóságát örökítették meg, fotóik a spanyol polgárháború ikonikus képeivé váltak. Capa fotózta az internálótáborokat, a légitámadásokat, a Barcelona elleni támadást, az utolsó csatákat.

Ugyanakkor Kershaw szerint „Capa megörökítette a háború legszomorúbb arcait is: a megkövült tekintetű anyákat és gyermekeiket. Ő lett az első fotós, aki megmutatta az Európában és a világ más részein olvasóknak a háború igazi borzalmait. Képein a Spanyolországért vívott harc könyörtelen, senkit sem kímél”.

A fotográfus életének két nagy fordulópontja is a spanyol polgárháborúhoz köthető: az egyik a spanyol polgárháború és riporteri pályafutásának legismertebb képe, A milicista halálának elkészülte 1936-ban, a másik szerelmének, Gerda Tarónak a halála 1937-ben.

Ismerd meg jobban Robert Capa életét és munkásságát a Capa Központban látható Robert Capa, a tudósító című kiállításunkon! Alex Kershaw Vér és pezsgő. Robert Capa élete és kora című könyve kapható a pénztárunkban.

Források:
Kati Horna: A Surrealist in the Spanish Civil War
Photo Turai. In memory of Dezső Révai
Kincses Károly: Magyar fotográfusok külföldön – kislexikon
Alex Kershaw: Vér és pezsgő. Robert Capa élete és kora. Park Könyvkiadó, Budapest, 2018
Robert Capa, a tudósító