A Capa Központ 2019-es Futures-tehetségei: Koleszár Adél

A tizenegy európai ország tizenegy fotográfiai intézménye együttműködéseként megvalósuló European Photography Platform Futures projektjének egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A platform partnereként a Capa Központ a Budapest Portfolio Review 2019 keretében választott ki öt fiatal alkotót, akik csoportos bemutatkozáson vehetnek részt az idei Unseen Amsterdamon. Ismerd meg a Capa Központ idei Futures-tehetségeit, akiket többek között a fotográfiához fűződő viszonyukról, munkájukról, jövőbeli terveikről kérdeztünk!

Koleszár Adél

Koleszár Adél (1986) Budapesten diplomázott az ELTE Társadalmi Tanulmányok alapszakán, majd tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó mesterszakán folytatta. A 2013-ban elnyert SRE Artist Residency programnak köszönhetően az elmúlt években Mexikóban élt és dolgozott, ahol az emberi erőszak témájával kapcsolatban folytatott kutatásokat. 2014-ben a mexikói kortárs vallásokkal kapcsolatos projektjét beválogatták a Magnum Photos & Ideastap Award döntösei közé, 2015-ben a Budapesti Portfolio Review fődíjasa, 2016-ban és 2017-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, mely a fiatal magyar fotósok munkáját támogatja. 2016 nyarán képeit a Discovery szekció kiállítójaként bemutatták a Lodzi Fotófesztiválon, valamint könyvét („New Routes of Faith”) jelölték az Unseen Dummy Awards-ra Amsterdamban. Munkáit több hazai és nemzetközi platform publikálta, többek között a Foam Amsterdam, a Vice, a Fotografia Magazine, a Der Grief, és a Fotóművészet. 2018-ban szerepelt a British Journal of Photography Ones Watch válogatásán, amelyet Joop Swart Masterclass-ra jelöltek, ugyanebben az éven a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj finalistája, 2019-ben FOAM Paul Huf-díjra jelölték.

Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával? Miért és hogyan vált fontossá számodra?

Középiskolában kezdtem el fotózni, amikor felvettek a Kisképzőbe. Grafika helyett fotóra jutottam be, előtte nem sokat tudtam róla, azon kívül, hogy gyerekkoromban néha fényképeztem, mikor nyaralni mentünk. 🙂 Ott kezdtem el tanulni, szerettem a laborálást, hogy a valóságot le tudom képezni egy olyan formában, ahogy én látom. Ez fogott meg benne, de sok munkába telt, hogy lassanként el is higgyem, hogy meg tudom csinálni és jó lehetek benne. Azért is vált fontossá, mert kimozdított a komfortzónámból és addig ismeretlen, új szituációkba kellett helyeznem magam. A fotózással együtt meg kellett tanulni a kommunikációt és az emberekkel való bánásmódot, ami a fotónak egy mai napig fontos aspektusa számomra.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?

Olyan képalkotási módként kezelem a fotográfiát, amely a minket körülvevő világ anyagával dolgozik, azt képezi le valamilyen módon. Úgy tekintek rá, mint bármelyik másik művészeti médiumra, azzal a különbséggel, hogy valamilyen formában általában a valóság, az anyagi világ leképezésével dolgozik, de persze ez is sokban változott az elmúlt években.

Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?

Általában szociális kérdésekkel foglalkozom, és egyre inkább az emberi lét, lélek alapvető kérdéseire fókuszálok a munkáimban. Bármilyen témához is nyúlok – amelyek az elmúlt években általában Mexikóhoz kötődtek –, szeretem azt egyfajta, nem feltétlenül grafikus módon ábrázolni, és inkább érzelmi síkon kezelni. Továbbá próbálok olyan szimbólumokat, fogalmakat használni, amelyek mindenki számára közérthetőek, ezzel is reflektálni és közelebb hozni távoli valóságokon keresztül olyan kérdéseket, mint az erőszak, szegénység, halál, hit, remény – amelyek, azt gondolom, valószínűleg mindannyiunkat foglalkoztatnak, földrajzi helytől függetlenül.

Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?

Nagyon felgyorsult minden, elképesztően sok a kép, az alkotó és az irány. Szerintem nagyon pozitív minden, sok a lehetőség, egyre több platform nyílik arra, hogy megmutathassuk a munkáinkat. Akár csak Instagramon, az is bárkihez eljuthat. Rengeteg a pályázat, néha picit nehéz is követni. 🙂 Az internet alapvetően sokat segített az alkotóknak, azt hiszem.

Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?

Szeretnék több diverzitást vinni a munkáimba, hazai témákkal is foglalkozni és a belső világomat valahogy bemutatni. Sok minden történt az elmúlt években, és főleg a mostaniban saját lelki, fizikai, érzelmi életemet és a velem közeli kapcsolatban állókét hagytam figyelmen kívül, rengeteget vállaltam és nagyon szétdarabolódtam – ami mostanra bukott ki. Ezt igyekszem valahogy helyrehozni, ez a fájdalom remélem, a képekben tud manifesztálódni és feloldozást hozni. A Capa-nagydíjra készült anyagból végre összeraktam egy könyvet, a közeljövőben azt is folytatni szeretném. Több alkalmazott munkát is szeretnék csinálni, amelyek kevesebb érzelmi terheléssel járnak, mint az eddigi sorozatok – és egyensúlyba hozni az alkotói, az alkalmazott és a magánéletet.

Válogatás Koleszár Adél képeiből