A Capa-nagydíjat minden évben olyan, a fotográfia bármely ágában dolgozó alkotó kaphatja, aki szakmailag megalapozott múlttal rendelkezik és korábban kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot. A Capa Központ az ösztöndíjak és a díj odaítélésével is hangsúlyozni szeretné elkötelezettségét a társadalmat gazdagító kreatív művek elkészülése mellett. Az ösztöndíjak és a díj az alkotók további fejlődését és jövőbeni kísérletezésének előmozdítását szolgálja.
Hajdú D. András a Capa-nagydíj 2019 ösztöndíjasa volt.

Hajdú D. András: Szofi élete
Négy évvel ezelőtti, eredeti vállalásom szerint egy gyermek életét végigkísérem születésétől felnőtté válásáig; felnövekedésén keresztül pedig értelmezem a magyarországi cigányság helyzetét, megmutatom mindennapjaikat, a döntéseik mögötti folyamatokat, lehetőségeiket.
Szofi élettörténete az időrendben sorakozó fő képsorozatban követhető is. Volt azonban egy felismerésem, amit eredetileg nem terveztem bemutatni és amit a családdal töltött évek bontottak ki igazán: a rokonság, a szomszédok, a falu, a nagyobb közösség szerteágazó, egymásra rímelő történeteit, olyan motívumokat, amik évtizedes, néha évszázados rendben peregnek.
Nem lehet Szofi életét megérteni a gyökerei nélkül. A kislány eddigi életét átszövik a közösség hagyományai, az átörökített életstratégiáik, az évszakok váltakozásának kitett életük monotóniája, az őket körülvevő tárgyi kultúra töredezettsége, időtlensége és esetlegessége, világuk alig befogadható kuszasága, impulzivitása. Ahhoz, hogy megértsük a kislány életén átsejlő vizuális családtörténetet, látni kell a miliőt, a sorsokat és arcokat, amelyek körülveszik a Bordács-családot, felfejteni a mintákat, amiben a szülők, nagyszülők is szocializálódtak, és amik alapul szolgálnak Szofi felnövekedéséhez is. Elég-e a szőke haj és a kék szem a buborékból való kitöréshez?
Ezeket a leágazásokat két részre bontva mutatom be, a felső sorban a férfilét képei, az alsó részen az asszonyoké: évszázados fölé- és alárendeltségek tükreként, egy-egy téma köré csoportosítva.
Minden képnek saját története van, s ezek a történetek sokszor súlyosak: beteg gyerekről, nyomorúságos mindennapokról, filléres gondokról, a hiányról szólnak. Milyen lehetőségeket, milyen perspektívákat kínálnak ezek az élethelyzetek? Kínálnak-e egyáltalán? Hiszen ezen a tájon mintha megállt volna az idő, az egyes fotók a megyében töltött gyermekkoromat idézik: harminc éve jottányit sem változott a világ, egyedül a Tisza-parton fotózó nagymama mobilja utal az eltelt három évtizedre. Az összeroskadó házak, a megfáradt közmunkások az utcából, az ötven éve ugyanarról a kútról vizet hordó asszony portréja – ezek a képek mintha a becketti mottót rajzolnák ki a metszéspontokban:
„Mindig ez. Soha más. Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.” (Samuel Beckett: Előre vaknyugatnak)


















2019-ben a Capa-nagydíj zsűrije volt:
–Spengler Katalin műgyűjtő, szakújságíró, szerkesztő, a zsűri elnöke
–Arnis Balčus fotográfus, az FK Magazine főszerkesztője; a Riga Photomonth igazgatója
–Emma Bowkett fotográfiai igazgató, FT Weekend Magazine
–Katharina Mouratidi, az f³ – freiraum für fotografie művészeti igazgatója
–Bas Vroege, a Paradox alapítója és igazgatója
A Capa-nagydíj 2019 nyertese Bánhegyesy Antal.
Hermann Ildi, a Capa-nagydíj 2019 ösztöndíjasa 2019 januárjában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála nagy veszteség a magyar fotós társadalomnak.
A Capa-nagydíj 2019 kiállítás november 4-ig ingyenesen megtekinthető a Capa Központban.
Pingback: Collection of 2019’s best photo selections