Szarka Klára kurátor, fotótörténész kedvenc kiállításai, könyvei a 2019-es évből.

A tökéletes elfogultságot vállalva elsőként Keleti Éva új munkáit kell említenem. Igaz, hogy önmagában is szenzáció, ha valaki több mint két évtizednyi kihagyás után, 88 évesen újra elkezd fényképezni, de nem ezért értékelem az új képeit. Hanem azért, mert mai technikával és alkotói gesztussal, de mégis valamiféle klasszikus látásmóddal készültek. Éva képes volt elérni, hogy modelljei zöme a mai végletekig bizalmatlan légkörben, a nyilvánosság előtti képi megjelenést szinte kötelező módon manipuláló ízlésterrorban a maguk természetes, őszinte mivoltukat mutatták meg neki.

A Budapesti Történeti Múzeum Au Revoir! Magyar származású fotográfusok Franciaországban kiállítása – s a már korábban megjelent kötet – példaértékű. Egyszerre néztem az érdeklődő tárlatlátogató és a kiállításokat szervező kolléga szemével. Mind a két nézetben lenyűgözött. Számos újdonsággal szembesültem, illetve így együtt látni azt, amiről voltak töredékes ismereteink, megdöbbentő. És pontosan tudom, micsoda gigászi munka van mögötte. Különleges kalaplengetés elsősorban Cserba Júliának.

Gáti György barátom új könyvét – a Faur Zsófi Galéria gondozásában megjelenő Mai magyar fotóművészet sorozat darabjaként – azért öröm kézbe venni, mert a vizuális észlelés látszólag egyszerű, de alapvető élvezetét képes megadni a huszonegyedik század első évtizede végén is. Nagyon becsülöm őt alkotóként, mert a saját útját járja. Nem mondom, hogy a siker vagy a kudarc nem érinti meg, de igazából soha sem befolyásolja művészi munkájában.

Bartis Attilát íróként és fotográfusként is nagyra értékelem. Így különös öröm volt nekem új könyve, Az eltűnt idő nyoma megjelenése. Ebben a fényképezés problematikáját aktív alkotóként mintegy belülről, de ugyanakkor valamiféle objektívebb rálátással íróként, esszéistaként is vizsgálja. Azt hiszem, a képeket készítőknek, de különösen nekünk, a fotográfiákkal kurátorként, esztétaként, kritikusként, történészként foglalkozóknak értékes szellemi muníciót ad ez a kötet. Persze, csak ritkán válaszokat. Sokkal inkább inspirációt, továbbgondolásra késztetést.

Szeretem a Csizek Gabriella rendezte kiállításokat a Capa Központ 8F Galériában. Különösen Hangay Enikő és Erdei Krisztina tárlata érintett meg az idén. Fontos dolgokról szólnak, kreatívak és úgy balanszíroznak az intellektuális és emocionális hatáskeltéssel, ami tanítanivaló. Ahogyan a galéria adta tér és lehetőségek perfekt használata is.