„Fontos volt, hogy a fotográfia eszköztárával dolgozzunk a kompozíció létrehozása során” – Kaincz Orsolya–Regős Benedek: Konstrukció (CAPAZINE – LET’S DANCE)

LET’S DANCE, avagy Táncoljunk! hívószó fotográfusokat és zenészeket invitált közös munkára. A műhelymunka központi témája a zene és a fotografikus képalkotás kapcsolata, vizsgálódásának tárgyai a hangképek, a grafikus kották, a montázs, az újrajátszás, a zenetörténet és a fotótörténet találkozása, az alkotói kísérletezés lehetőségei voltak.

CAPAZINE – LET’S DANCE kiadvány © Capa Központ

Kaincz Orsolya kísérleti zenész és Regős Benedek fotográfus a CAPAZINE – LET’S DANCE műhelymunka során hozta létre a Konstrukció című alkotást – ennek kapcsán kérdeztük őket.

Miért jelentkeztetek a CAPAZINE workshopra?

Kaincz Orsolya: Kockázatosnak és nehéznek találtam a témát, ezért izgalmas kihívásként éltem meg az állókép és a hang kontextusában való gondolkodást.

Regős Benedek: Egyszerűen csak érdekelt a tematika. Kíváncsi voltam, hogy mit lehet kihozni belőle, és hogy milyen inspiráló gondolatok születnek a közös munka során.

Mi volt a legfontosabb számotokra a workshopon? Mit tanultatok?

Kaincz Orsolya: A hagyományos ötvonalas notáció jellemzően egy zenemű minél pontosabb lejegyzését szolgálja: a hangmagasság, dinamika, tempó és egyéb részletek meghatározottságában az előadó mint egy munkás végrehajtja a zeneszerző utasításait. A grafikus partitúrák világa, amellett, hogy könnyen kilép a linearitásból, a hangok teljes spektrumában mozog – beleértve a zajt és zörejhangokat is – az előadók pedig meghatározott keretek között alkotóvá válnak. Fontos volt, hogy a fotográfia eszköztárával dolgozzunk a kompozíció létrehozása során, ami túlmutat a grafikus lejegyzés lehetőségein. Így a partitúrában fő alkotóelemként az anyagminőségek, a felületek, az arányok és a fények jelennek meg.

Regős Benedek: Az, hogy egy más művészeti területen alkotóval kellett együtt dolgozni, tehát egy egészen más szempontrendszerrel. Ennek az együttműködésnek minden részlete tanulságos volt. 

Hogyan dolgoztatok együtt? Milyen kapcsolatot találtatok kép és hang, fotó és zene között?

Kaincz Orsolya: A fotografikus partitúra ötlete már a workshop során felmerült és ott el is döntöttük, hogy ezen a vonalon indulunk el. Izgalmas volt a közös gondolkodás és a megvalósítás során is jó dinamika alakult ki. A fotók és felvételek mellett még egy mű létrejött, amit sajnos csak kevesen láthattak, ez pedig a befotózott installáció, ami 2–3 hétig az életterem közepén terült el. Az installáció minden részletét minden nézőpontból gondosan megterveztünk és napokig építettük. Az egészet egy lehelet tartotta össze. Nagyon szép lett, traumatikus volt lebontani.

Regős Benedek: Az, hogy együtt fogunk dolgozni, csak akkor dőlt el, amikor kiderült, hogy hasonló vonalon szeretnénk elindulni, a grafikus kotta irányába. Nekem az jelentett kihívást, hogy szigorúan a statikus fotó és a zene folyamata közötti (látszólagos) időbeli eltérésre reflektáljak. Hogy ne térjek el sem a mozgókép, a szekvencia, sem bármilyen klasszikus értelemben vett narratíva irányába. Az imént említett időbeli eltérés csak látszólagos, hiszen a tekintetünk egy fotó befogadásakor sem csak egy fix pontba néz, hanem a képi elemek között pásztázik elemről elemre, és jelről jelre értelmezi a látottakat. Ez egy olvasási folyamat, ami párhuzamba állítható a hangjegyek olvasásával. Innentől evidens volt, hogy egy kotta működési elve és a fotó párosításában gondolkodunk. Ezután már csak a kotta tartalmát kellett kitalálnunk. Ekkor jött az ötlet az építkezéshez használatos anyagok alkalmazására, amelyek különböző formáikkal és textúrájukkal sokféle hangulatot kifejezhetnek. Ezekből az anyagokból egy environmentet építettünk Orsi szobájának közepére, amit több oldalról befotóztam, majd a kész képeket még digitális utómunka során dolgoztam át.

Regős Benedek: Konstrukció, 2019 © Regős Benedek
Kaincz Orsolya és az Approach zenekar: Konstrukció, 2019 © Kaincz Orsolya/Approach
A kottát az Approach zenekar realizálta: Bartók György – zongora; Bolcsó Bálint – elektronika; Nikolaus Gerszewski – percussions, tárgyak; Kaincz Orsolya – fémklarinét, tárgyak; Krokovay Nóra – cselló; Mákó Rozi – elektronika; Vajsz Kornél – elektromos gitár

Mit visztek tovább, mik voltak a tanulságok? Folytatjátok-e a közös munkát?

Kaincz Orsolya: Sok közös volt a gondolkodásunkban, miközben teljesen más nézőpontból közelítettük meg a témát. Ez nagyon kinyitotta a lehetőségeket és inspirálóan hatott. Jó volt a közös munka, belevágnék újra.

Regős Benedek: Eddig nagyon ritkán dolgoztam együtt ennyire más művészeti ágban alkotóval, de szerencsére mindketten elég kísérletezően és egymás szakmai ötleteire, javaslataira nyitottan viszonyultunk az alkotómunkához. Nekem ez egy nagyon pozitív élmény volt, és jó lenne, ha valamilyen formában folytatódhatna. A CAPAZINE-ben szereplő négy „lap” közül csak egyet játszott le a zenekar, ami hallható is a lemezen. Jó lenne a többi hármat is „megszólaltatni”.

Regős Benedek képei a CAPAZINE – LET’S DANCE kiállításon a Capa Központban © Capa Központ

A CAPAZINE – LET’S DANCE kiállítás 2020. február 10-ig látható a Capa Központban.

A CAPAZINE – LET’S DANCE limitált példányszámú kiadvány kapható a Capa Központban.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük