A hónap alkotójának meglátásai az idén húszéves ikOnról, inspiráló kezdeményezésekről és a képzőművészek helyzetéről.
Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy mi van a művészeten túl, pontosabban, hogy mi van a saját alkotói tevékenységemen túl, akkor nekem most természetesen az ikOn jut eszembe. Egyrészt azért, mert ez egy olyan projekt, mely a saját alkotói programom, kiállítási és egyéb terveim mellett egy folyamatosan jelen lévő, és gondoskodást igénylő projekt, másrészt mert a napokban ünnepeltük az ikOn működésének húszéves születésnapját. És egy ilyen évforduló jó alkalom az összegzésre, a visszatekintésre és értékelésre. Valamint az elmúlt négy hónapom – többek között – az ünnepi torta-konferencia megszervezésével telt, illetve a kis szakmai összejövetelünk által felvetett kérdésekről való gondolkodással.

Az ikOn mint szolgáltatás, nincsen túl a művészet határain, ellenkezőleg, elsődleges célja, hogy a magyarországi művészeti szcéna jobb és összehangoltabb működése érdekében tegyen elengedhetetlenül szükséges lépéseket. Ilyen értelemben ez a munka ugyan az én portfóliómon kívül esik, mégis egy rendszeres, mindennapi tevékenység számomra. Többnyire az általános fenntartás és gondozgatás láthatatlan teendőinek formájában, alkalmanként pedig olyan kampányszerű munkában, mint amilyen az aktuális évforduló apropóján szervezett tematikus este megszervezése volt.

A Jurányi Ház színháztermében megrendezett szakmai est alkalmával arról próbáltunk közösen gondolkodni, hogy milyen alternatív, non-profit működési modellek szerint üzemelnek a kortárs képzőművészeti élet független helyszínei és szakmai műhelyei. Ezek áttekintésével milyen tendenciák állapíthatók meg, milyen jövőképet tudunk felrajzolni magunknak, és ez mennyi optimizmusra adhat okot.

Az ikOn torta-konferencia szervezői: Csatlós Judit, Koronczi Endre és Mélyi Márti.
Nem ismételném meg a gondolatébresztő mondatainkat, azok elolvashatók az est online anyagaiban.
Felsorolom inkább azoknak a kezdeményezéseknek a neveit és linkjeit, akiket meghívtunk, és akik példaértékű tevékenységükkel legyenek mindenki számára inspirációs források:
PINCE (https://www.facebook.com/pinceproject/)
Skurc Group (https://www.facebook.com/skurcgroup/)
FERi (https://www.facebook.com/FERifeministagaleri/)
Easttopics (https://www.facebook.com/easttopics/) (https://www.easttopics.com/)
XTRO REALM (https://www.facebook.com/xtrorealm/) (http://xtrorealm.hu/)
Let It Be Agency (https://www.facebook.com/letitbeartagency/) (https://letitbeartagency.com/)
köz.kemp (https://www.facebook.com/kozkemp/) (https://kozkemp.com/)
független képzőművészeti tanszék (https://www.facebook.com/flyingartcourses) (http://fuggetlenkepzomuveszetitanszek.blogspot.com/)
Telep Galéria (https://www.facebook.com/TelepGaleria/) (https://telepgaleria.com/)
AQB (https://www.facebook.com/art.quarter.budapest/) (https://www.aqb.hu/)
Leopold Bloom Award (https://www.facebook.com/leopold.blumm) (http://www.leopoldbloomaward.com/)
ISBN Galéria és könyvesbolt (https://www.facebook.com/isbnbooksgallery/) (https://www.isbnbooks.hu/)
ARTUS kapcsolótér (https://www.facebook.com/artus.studio) (https://artus.hu/)
Műtő (https://www.facebook.com/mutogroup/) (http://www.mutogroup.hu/)
OFF Biennálé (https://www.facebook.com/OFF-Bienn%C3%A1le-Budapest-1589298637955941/) (https://offbiennale.hu/)
FKSE (https://www.facebook.com/fksestudio/) (http://studio.c3.hu/)
ACAX (https://www.facebook.com/acaxbudapest/) (http://www.acax.eu/)
Az ikOn szolgáltatásai húsz évvel ezelőtt indultak, így a mi életbenmaradási stratégiánk az ezredforduló viszonyrendszerében született, és alapvetően ezt őrzi ma is, bár rengeteg technológiai és koncepcionális változáson mentünk keresztül. A lényeg ugyan nem változott, ugyanazt az adatbázison alapuló hálózatot építjük, de a hangsúlyok idővel néha módosulnak és a fókuszok máshova helyeződnek.
Az utóbbi években születő független kezdeményezések viszont már merőben más elvek alapján jönnek létre és működnek. Sem az ikOn üzemeltetési struktúrájához nem hasonlítanak, sem egymáséhoz. Számomra az ikOn napon elhangzott prezentációk egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy meglepően tág horizonton helyezkednek el azok az elképzelések, melyek fenntartható modelleket próbálnak működtetni. Nincs két egyforma példa és nincs két egyforma típus.

Rácsodálkozva ezekre a színesen kreatív koncepciókra, azt gondolom, hogy bátran nevezhetjük műtárgyaknak ezeket a mintákat, még akkor is, ha a szervezők többnyire csak szükségszerűen megoldandó problémának látják őket. A prezentációk blokkjában, a kutatási eredményeket bemutató szekcióban és a kerekasztal-beszélgetésben résztvevő meghívottjaink által összesen tizenkilenc projekt jelent meg az ikOn nap programjában, melyek mindegyike megérdemli, hogy műtárgynak minősítsük őket, és projektszoborként tekintsünk rájuk.

A kétezres évek elején egy FKSE ösztöndíj segítségével sikerült egy hónapot Rotterdamban töltenem, ahol megismerkedtem a helyi szcéna fontosabb szereplőivel (némelyekkel ma is tartjuk kapcsolatot), és rajtuk keresztül egy kicsit beleláttam az akkor aktuális helyi viszonyokba. Biztos nem kötöttek minden részletet az orromra, de kialakult bennem egy kép arról a financiális és szakmai környezetről, amiben a rotterdami barátaim dolgoztak. És ez a közeg nagyon más volt, mint amilyenben mi itthon dolgoztunk. Merőben más volt az akkori összehasonlításban, és talán még karakteresebben más a mostani erőviszonyaink összevetésében. Viszont felírtam akkor egy gondolatot a füzetembe és egy megállapításomat próbáltam megfogalmazni, mely szerint a magyarországi szcéna mennyivel szerencsésebb, mint a holland… khm… Abban az összefüggésben próbáltam ezt kifejteni, hogy a mi rettenetes viszonyaink mennyivel több találékonyságra és szemfülességre sarkallják az alkotókat, és ebből mennyivel színesebb és változatosabb repertoár születhet meg az alkotói stratégiák zónájában. Persze ilyenkor soha nem a művekre gondolunk, hanem arra a környezetre, mely a munka feltételeit hivatott megteremteni, a művek megszületésének szempontjából természetesen sokkal produktívabb hátteret tudna biztosítani egy biztonságos közeg, de nekünk ez, úgy tűnik, hogy korszakoktól és hatalmaktól függetlenül soha nem adatik meg. Maradnak tehát a partizánmódszerek. Azok eredményeképpen viszont – bízzunk benne – újra és újra egyedülálló értékek keletkeznek.
Ma már biztos, hogy nem írnám le ezt a mondatot, és a füzeteim sorozatában is sok-sok kötettel odébb járok, de érdekes emlékként bukkant fel ez a mondat a 2020-as ikOn napon elhangzottakkal összefüggésben. A mai diagnózis sokkal inkább kételyeket és dilemmákat ébreszt bennem, minduntalan előtör belőlem a kérdés, hogy vajon jó úton járunk-e, de próbálom a figyelmemet inkább az ünnepi hangulat felé fordítani, a kétkedések maradjanak későbbre.
Az elmúlt húsz évről való gondolkodás közben nem akartuk kikerülni az ikOn életének azt az igen fontos, de sajnos méltatlanul eleresztett szakaszát, amikor egy videófolyóirat formájában közöltünk negyedéves rendszerességgel videóművek mellé szerkesztett hosszabb lélegzetvételű művész interjúkat. A m.ikOn folyóirat három évfolyamot élt meg, és negyven interjú készült el a generációnkhoz tartozó kortárs képzőművészekkel. A m.ikOn mai napig meglévő – csak hibernált állapotba kényszerülő – szerkesztősége (Bircsák Eszter, Csatlós Judit, Koronczi Endre, Orbán György, Petrányi Zsolt) meghozta azt a döntést, hogy a kettős évforduló egy remek alkalom arra, hogy a tíz évvel ezelőtt készült interjúkat most tegyük közkinccsé. Így majd’ fél éven keresztül minden vasárnap felkerül egy-egy újabb m.ikOn interjú az ikOn YouTube csatornájára.

Online megjelenés vasárnaponként a m.ikOn csatornáján: https://www.youtube.com/user/ikonponthu
Az m.ikOn weboldala: http://m.ikon.hu/m-ikon-about.html (2010)
Koronczi Endre, 2020. január hónap alkotójának további posztjai:
A hónap alkotója: Koronczi Endre
Koronczi Endre: Vizuális napló
Koronczi Endre: Művészeti inspirációk