A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.
A hónap alkotója 2021 januárjában Korniss Péter.
„1937-ben születtem Kolozsvárt, Erdélyben, 1949 óta élek Budapesten. Érettségi után az ELTE jogi karára jártam, de az 1956-os forradalom után eltávolítottak az egyetemről. A budapesti Fényképész Szövetkezetben lettem segédmunkás, majd fényképész, közben a Képes Sportnál külsőztem hétvégenként. 1961-től 30 évig dolgoztam fotóriporterként a Nők Lapjánál, ahonnan 1991-ben léptem ki, s lettem szabadúszó fotográfus.
Már a hatvanas évek elejétől fényképeztem balettet, majd a kétezres évekig szinte minden hazai néptáncegyüttesnek dolgoztam, külföldön 1981 és 2000 között az amszterdami International Folkloristisch Danstheaternek.
Az eltűnőben lévő hagyományos paraszti életforma fényképezését 1967-ben Erdélyben kezdtem, s a következő években igyekeztem Kelet-Európára kitágítani. A rendszerváltás utáni évtizedekben a korábban hagyományos falvak világában követtem a visszafordíthatatlan változásokat, s a globalizációval járó társadalmi és kulturális jelenségeket.
Az ötvenéves folyamatból több könyvet is megjelentettem: Elindultam világ útján… (1975), Múlt idő (1979), Leltár – Erdélyi képek (1998), Kötődés (2008), Folyamatos emlékezet (2017). 1979-től egy ingázó munkás életét fényképeztem, ebből született könyvem A vendégmunkás címen 1988-ban jelent meg.
Szabadúszó fotográfusként gyakran dolgoztam a nemzetközi sajtóban fotóügynökségeknek (Das Fotoarchiv – Németország, Black Star – USA,), magazinoknak (GEO, National Geographic, Fortune, Forbes), és könyvkiadóknak (Collins, Against All Odds – USA).
1977-től három éven át a World Press Photo zsűrijének, majd 1984-től Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának lettem tagja1. 1983-ban az amerikai W. Eugene Smith Memorial Fund nemzetközi tanácsadó testület, majd 2007-ben a Sony World Photographic Academy (UK) alapító tagjává választottak.
Kiállításaimat tizenhat ország galériáiban és múzeumaiban mutatták be, itthon legutóbb 2017-ben Folyamatos emlékezet címmel a Magyar Nemzeti Galériában, külföldön 2019 szeptemberében Szentpéterváron, a Rosphoto Múzeumban.
1999-ben Kossuth-díjjal, 2018-ban Prima Primissima díjjal tüntettek ki. Több mint tíz éve tanítok a Színház és Filmművészeti Egyetemen és nyolcadik éve a budapesti Metropolitan Egyetemen. 2010 óta a Várfok Galéria művészköréhez tartozom.” (Korniss Péter)
Korniss Péter képeit már a Capa Központban is láthattátok: a LÁTKÉP – Az elmúlt félévszázad magyar fotográfiája 1967-2017 és az EUFÓRIA. Rendszerváltás-történetek Magyarországról című tárlatokon. Több kiállításunkat is ő nyitotta meg: Külhon – Magyarok New Yorkban, Sopronyi Gyula: Lebegő nézőpont, 32. Magyar Sajtófotó Kiállítás.
2018-ban 36. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódva Bánkuti András beszélgetett Korniss Péterrel.
Nézz meg egy válogatást Korniss Péter képeiből és kövesd a blogunkat, hogy jobban megismerhesd a fotográfust és munkásságát!
