A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Számomra az igazi kikapcsolódást és pihenést, mindig az olvasás jelenti. Semmilyen más program nem segít annyira elfeledni a problémákat, s új energiákkal feltöltődni, mint a könyvek.

Még diákkoromban tanultam egy idősebb barátomtól: Sok felesleges dolgot kell olvasni, mert mindenről eszünkbe jut valami – más! Máig ehhez tartom magam. Hogy mi a felesleges és mi nem, azzal éppen a fentiek miatt nem foglalkozom. Mindenevő vagyok, sőt, egyszerre, párhuzamosan, többféle könyvet is olvasok.

Decemberben John le Carré halálakor újra levettem a polcról egy kedvenc könyvemet, A Most Wanted Man című, tíz éve megjelent regényét.  Könyveit a hatvanas évek vége óta gyűjtöm, amióta alkut kötöttem magammal, hogy detektív- és kémregényeket – nyelvtanulás végett – csak angolul fogok olvasni. Le Carré nagy segítségemre volt fogadalmam betartásában, hiszen hidegháborús kémjátszmákról szóló könyvei a rendszerváltásig nem is jelentek meg magyarul. Le Carré a műfaj irodalmi rangú klasszikusának számít. Az említett regény Az üldözött címmel nálunk is megjelent, de ha valaki olvasás nélkül szeretne megismerkedni le Carréval, filmen is láthatja ezt a kitűnő művét, amely a fotográfiában is jeleskedő, holland Anton Corbijn rendezésében készült. Jó szívvel ajánlom, mert szerintem kevés megfilmesítés maradt olyan hű le Carréhoz, mint ez a mozi.

Woody Allen nemrég megjelent életrajzi könyve, az Apropó nélkül, tipikusan az a mű, amelynek olvasását félbe tudom szakítani más könyvek kedvéért. Így is remekül szórakozom! Könyvei, filmjei odahaza fekete listán vannak, s hogy miért, s erről miként vélekedik, elárulja a könyvében. Woody Allen amúgy eléggé megosztó művész, van, akit kiráz a hideg a humorától, könyvben, filmben egyaránt. Én vevő vagyok rá, s élvezem – messziről – azt a világot is, amelyben mozog. Amelyben gyönyörű színésznők és nagyszerű színészek hosszú sora vonul végig, lexikonnyi terjedelemben. Legtöbbjük nekem ismeretlen, de szinte minden oldalon találunk világsztárokat is, akikkel dolgozott, vagy csak vacsorázott. Hiába, ha valaki New Yorkban vagy Hollywoodban sikeres, azt jó eséllyel megismerhetik szerte a világban. Mert az a lépték, nem ez a lépték…

És Woody Allen New Yorkja után micsoda váltás Budapesten, az egykori Teleki téri piac környékén kikötni! Ez a vidék meghatározó helyszíne Bereményi Géza A magyar Copperfield című önéletírásának. Aki látta az Eldorádó című nagyszerű filmet – Eperjes Károllyal a főszerepben –, amelyet Bereményi maga rendezett, könnyen felidézi ezt a világot, szinte még a szagokat is érzi. Régen nem volt a kezemben ilyen olvasmányos magyar regény. A bravúros történetmesélés mögött persze ott van az a piaci világ, amelyet kevesen ismerünk, no meg az a kor is, amelyet sokan átéltünk. Bereményi könyve gyerekkoráról, fiatal éveiről szól – de sajnos nem folytatódik, pedig jó lett volna még olvasni a 636. oldal után is…

Van olyan könyvem is, amely sok éve mindig ott van az ágyam mellett, s időnként kézbe veszem. Ilyen Krasznahorkai Lászónak a Seiobo járt idelent című kötete. Nem mellesleg, ezt a kötetet a Várfok Galéria csapatától kaptam a 80. születésnapomra, azzal a dedikációval: „…mert Krasznahorkai mindent tud a művészet erejéről!” Hosszabb-rövidebb írások gyűjteménye, amelyeket újra meg újra olvasok, mert olyan gyönyörűséget adnak, mint a klasszikus zene, amelyet mennél többet hallgatunk, annál gazdagabb részleteket és mélyebb összefüggéseket fedezünk fel. A kötetből kezdetnek talán a rövidebb lélegzetű Fenn az Akropoliszont ajánlanám – ha feljutunk, nagy élménnyel ajándékoz meg. S aztán lehet még tovább menni a kötetben felfelé…

A legutóbbi olvasmányomat viszont nem tudtam letenni, mert az amerikai politikai események naponta kínáltak újabb és újabb izgalmakat, és ennél aktuálisabbat, mint James Comey könyve, nem is olvashattam volna. Pedig 2017-ben íródott, de a Capitolium ostromának és Trump dicstelen távozásának napjaiban is frissen hat és sok mindent felfed Washingtonról. James Comey az ifjabb Bush elnöksége alatt igazságügyminiszter-helyettes, majd Obama és Trump idejében az FBI igazgatója volt, amíg Trump el nem távolította hivatalából. Tanulságos könyv, rokonszenves címmel: Magasabb rendű hűség. Szerzője nehéz napokban töltötte be hivatalát és nehéz döntésekre kényszerült, amelyekben nem a politikának, hanem az alkotmány és a törvények szellemének kívánt megfelelni. Ha cinikus lennék, azt mondanám, el is nyerte büntetését. De nem vagyok cinikus, s csak annyit teszek hozzá: tiszteletet érdemlő magatartás – különösen innen nézve…

Ezek a könyvek ott állnak az ágyam mellett, kezem ügyében, mert azt elfelejtettem mondani, hogy este – mert napközben nincs rá időm – ágyban szeretek olvasni. Ne tessék ezt a koromnak betudni, gyermekkorom óta így szoktam.