A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

A kertünkhöz örök szerelem fűz. A mi kiskunsági futóhomokos talajunkon nagyon kevés sikerélménye van az embernek, nekem a konyhakertbe sajnos még mindig beletörik a bicskám. Az egy külön életmódot kívánna, és főleg, ami a föld alatt van, azt viszi el az ördög. Kiskoromban részese lehettem a kertünk megszületésének, a téesztől felvásárolt területen kivágtuk a szőlőt, s ezt az állapotot egy királydinnye-oázisokkal tarkított sivatag követte, melyet egy akáccsemetékből húzott véderdővel tudtunk csak „megfogni”. Azóta ez egy külön mikroklíma alakult ki a területen, „betört” a helyszín, és beindulhatott a fajgazdagság is, de ez a fáradságos munkával, kézi erővel való termékenyítés nagyjából húsz évbe telt. Jó, hogy így történt, számomra nagyon tanulságos, egy életre szóló inspirációt adott, ez már nem múlik el.

A házban is sikerült egész jó klímát kialakítani a szobanövényeknek. Ez most a télikert, lassan avarnak kell neveznem az itt keletkező hulladékot. Most épp termő citromfánk is van, akinek az az érdekessége, hogy a három éve fejlesztett virágaiból nevelte fel két év alatt a citromokat. A különleges növényektől odavagyok, de az az igazi, ha kapok valakitől egy hajtást vagy egy sarjat. Az másféle figyelmet kap, és a gondozása közben önkéntelenül arra is gondolok, akitől kaptam. Néhány növényem a nagyszüleim hagyatéka, ezek matuzsálemek, de éppen virul nálam egy kancsóka is, akit a nővérem hozott. Vannak viaszvirágaim, epifita kaktuszaim, elevenszülő növényeim, broméliák, pozsgások, orchideák és golgotavirág. A gondoskodáson keresztül lehet kommunikálni velük. Odaadásra tanítanak.

Kicsit már lenyugodott bennem az olthatatlan dalgyűjtési vágy, de a fő inspirációs forrásom még mindig a zene. Kiskoromban a rádióból vettem fel kazettára a kedvenc számaimat, Michael Jacksont imádtam és gyakran el is játszottam anyukámnak. Aztán a cédékorszak következett, és én pár hetente új, tizenkét számos válogatásokkal érkeztem a baráti körbe. Ezeket a cédéket igazán kitaláltam: díszes tokokat, kézzel írt tracklistet készítettem hozzájuk és általában címük is volt. A cédéken a számokat már lehetett „végteleníteni”, és ha egy dal kibírt néhány végtelenítős napot, az bekerülhetett a Vera Fehér Music Awards listára, aminek részeit a mai napig őrzöm mp3 formában.

Sosem voltam hosszú ideig hű egy-egy zenei stílushoz, talán csak a legelején voltam „rokker”, és persze azért később is voltak korszakok. 1995–96 körül kezdhettem a „máshol nem megtalálható zenék” beszerzését, egyébként „kispálosként”, majd tizenhat évesen az akkoriban elképzelhető legsúlyosabb hörgős metált hallgattuk az első szerelmemmel, pár évvel később a főiskolán pedig drum and basst, breakbeatet vagy globalt hallgattam. Üde folt volt akkoriban például a Casio Samples. De már kazettán is volt Laikam, és irc-n kaptam meghívót az akkori fájlmegosztóhoz, ahol puszta szimpátiából töltöttem le bizonyos avatarok bizonyos albumait a betárcsázós interneten. Jó nagy utazás vette akkor kezdetét, szinte függő lettem. Aztán a kislányom megszületésekor nagyjából egy évig csak Bartók Rádiót hallgattunk, és azóta is gyakran ez tűnik a legjobb választásnak.

Mostanában különféle okosabb ambient elektronikusok, derekas technók és fura indie-k, vagy akusztikus vonalon a pszichedelikus gitárzenék esnek jól leginkább. Annak idején kizárólag az erőtől duzzadó, dögös, vagy valamilyen különös módon sötét, mélyen érintő dark zenéket kerestem, de ahogy öregszem, haladok a következetesen bárgyú muzsikák korába, amikkel csak együtt kell sodródni és fütyülni az autóban.

Fura ezt megélni, de úgy érzem, hogy a korábbi zenei stílusok feloldódtak, megtermékenyítve az új generációkat, akik eszközként használják és jól keverik össze ezeket. Ilyen például a King Gizzard vagy az Electrelane. Egy-egy ilyen zene felfedezésekor megesküdnék, hogy a dal van vagy negyven éves, aztán kiderül, hogy egy ifjú ausztrál csapat tegnap adta ki, hihi! Az, hogy ezek a mai fiatalok miket eszkábálnak össze, boldoggá tesz!

Nézd meg A Fehér Vera, 2022. február hónap alkotójának többi bejegyzését is!