„Müllernek Radnóti valósághű megjelenítése volt a célja” – Koszorús Oszkár: Müller Miklós Radnóti-fotói (1984)

Koszorús Oszkár 1984-ben közölt cikket Müller Miklós (1913–2000) Radnóti Miklósról (1909–1944) készített képeiről Békés Megyei Népújságban.

A Nicolás Muller: Elkötelezett tekintet kiállítás 2022. szeptember 4-ig látható a Capa Központban

Az elmúlt évtizedekben széles körben elterjedt fényképezés eredményeképpen különböző albumokban, fiókokban, dobozokban, borítékokban számlálatlanul gyarapodnak a családi és baráti összejöveteleken, kirándulásokon, ünnepélyes alkalmakkor készített fényképek. Korunk neves íróiról-költőiről, a felvételek sokasága miatt lehetetlen minden fotót összegyűjteni. A régebbiek közül József Attiláról 72, Adyról 98, Jókairól 128, Karinthy Frigyesről 228, Babits Mihályról 662 fényképet fedeztek fel irodalomtörténészeink, és ismertették meg az érdeklődőkkel. A ma hetvenöt éve született Radnóti Miklós fényképikonográfiája még nem készült el. Elgondolkodtató, hogy nem vette senki számba a róla közzétett felvételeket, nem akadt eddig vállalkozó, aki a teljességre törekedve felkutatta volna a családi albumokban, közgyűjteményekben, napilapokban, folyóiratokban, egyéb időszaki sajtótermékekben lappangó, Radnótit ábrázoló fotókat, vagy azokat a csoportképeket, amelyeken Radnóti is rajta van. A fájdalmasan korán elhunyt Radnóti Miklós életének 35 évéről legfeljebb harmincöt itt-ott megjelent fényképet ismerünk. Milyen is volt Radnóti Miklós? A mai emberek közül egészen kevesek azok, akik ismerték. Negyven éve tragikusan befejeződött pályájának személyes tanúi évről évre fogyatkoznak.

Néhány éve hat darab, az irodalombarátok által csak részben ismert Radnóti Miklóst ábrázoló fénykép érkezett haza Madridból, Balogh Ferenc könyvtáros közbenjárásával. A három különböző időpontban készített fotókat a költő egykori szegedi barátja és lakótársa, az orosházi születésű fotóművész, Müller Miklós fényképezte. A harmincas évek első felében a szegedi egyetem jogi karára járó Müller – mint írja – a MIEFHOE Kárász utcai menzáján ismerte meg Radnótit, majd az ő révén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjait: Baróti Dezsőt, Buday Györgyöt, Ortutay Gyulát, Tolnai Gábort, Tömöri Violát és a többieket. Müller nem tartozott a kis közösség bejegyzett tagjai közé, a csoportnak volt fotósa is Kárász Judit személyében, de a tudnivágyás, s közös érdeklődés és világnézet barátsággá érlelte kapcsolatukat. Müller egyetemi éveinek kezdetén már szenvedélyes fotós volt. 1933-ban például a Hont Ferenc által rendezett Az ember tragédiája előadásáról is több felvételt készített, s most öt évtized után is szívesen emlékszik a Serly Tiborról, majd Mascagniról publikált fényképeire. Müller Miklós emlékezete szerint az időrendben először készített három felvétel helye Szeged. Itt Wolf doktor Bokor utcai házában lakott 1933 körül pár hónapig – másokkal együtt – Radnóti Miklós és Müller Miklós is. Az ekkor készített fotók közül kettő Pomogáts Béla: Radnóti Miklós c. 1977-ben megjelent könyvében, a felvétel pontos idejének, helyének és készítőjének neve nélkül már napvilágra került A harmincas években, illetve A harmincas évek végén aláírással. Most Müller közlése nyomán az első kép címét A harmincas évek elejénre módosíthatjuk. Ezen a csak fejet bemutató fotón nem látunk megszépítő törekvéseket, Müllernek Radnóti valósághű megjelenítése volt a célja. Ortutay Gyuláné Radnótiról szólva egy 1981 augusztusi televíziós műsorban elmondta, hogy „a szeme volt az, ami mindenkit megfogott.” A második felvételnek A vidám szegedi egyetemista aláírást adhatjuk. Radnóti itt még tudott nevetni, nem tudhatta milyen borzalmak várnak rá. A harmadik, A Bokor utcai szoba csöndjében ágya szélén ülő, és egy széken író Radnótit ábrázoló felvétel is ugyanakkor készült, a költőn ugyanaz a csíkos, felvarrott ujjú ing van, mint az előző két képen. A fotón Radnóti jellemzése nemcsak az arcvonásaiban mutatkozik meg, szellemi képét is elénk vetíti a felvétel készítője.

Müller Miklós fotója Radnóti Miklósról, részlet Koszorús Oszkár cikkéből, Békés Megyei Népújság 1984. május 5.
Müller Miklós fotója Radnóti Miklósról, részlet Koszorús Oszkár cikkéből, Békés Megyei Népújság 1984. május 5.
Müller Miklós fotója Radnóti Miklósról, részlet Koszorús Oszkár cikkéből, Békés Megyei Népújság 1984. május 5.
Müller Miklós fotója Radnóti Miklósról, részlet Koszorús Oszkár cikkéből, Békés Megyei Népújság 1984. május 5.

Müller Miklós kapcsolata 1934-ben nem szakadt meg a tanulmányait Szegeden befejező Radnótival, bár Müller még egy évvel tovább ottmaradt, ahol 1935-ben államtudományi, 1936-ban jog- tudományi doktorátust szerzett, közben apja orosházi ügyvédi irodájában gyakornokoskodott. 1937-ben már Pesten dolgozott, Karsai Béla ügyvédi irodájában, ismét személyes kapcsolatba lépett – az időközben a fővárosba került – szegedi fiatalokkal. 1937-ben jelent meg Ortutay Gyula szövegével és Müller Miklós fotóival a ma könyvritkaságnak számító Parasztságunk élete című kiadvány, de Müller az Athenaeum falukutató könyvsorozatának köteteihez (pl. Féja Géza: Viharsarok, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság) is készített fotókat. Radnóti Miklós 1935 nyarán házasságot kötött Gyarmati Fannival. Ezután, körülbelül 1937 nyarán készült a negyedik fotó. Müller Miklós szerint Szegeden, a Tisza-parton, Radnóti Miklósnénak e sorok írójához intézett levele szerint a felvétel egy dunai csónakkiránduláson készült. A szép lírai fotón a költőt Feleségével a Duna-parton láthatjuk. A képet hamarosan bemutatják a Petőfi Irodalmi Múzeum új Radnóti-kiállításán.

1938-ban, Hitler bécsi bevonulását követően Müller elhagyta Magyarországot, és Párizsba utazott. Írja, hogy menyasszonyán, dr. Molnár Margiton kívül három házaspár kísérte ki a vonathoz: Radnótiék, Ortutayék és Haimann Györgyék. Párizsban több lap, főként a K. P. Regards, a Marianne Magazine és March folyóiratok közölték fotóit. Első párizsi mentora Tihanyi Lajos, süketnéma magyar festő volt, aki felhívta Picasso figyelmét Müller fotóira. Picassónak és barátnőjének, a fényképész Dora Maarnak tetszettek a bemutatott Müller-felvételek és a Cafe Flore-ban találkoztak. Picasso megnézte Müller néhány magyarországi felvételét is, végül mind meg akarta venni. A fiatal fotóművész az akkor már világhírű Picasso érdeklődését nagy megtiszteltetésnek tartotta, és természetesen ajándékba adta neki a képeket.

Az ötödik és hatodik felvétel 1939 nyarán készült Párizsban. Müllert – mint írja – az akkor Párizsban időző, szintén orosházi származású festőművész, Csáki-Maronyák József ismertette meg a már hosszabb ideje kint lakó Koffán Károly grafikussal és fotóművésszel. A Párizsban Koffánéknál készült felvételek őrzik Radnóti Miklós és Müller Miklós utolsó találkozását. Az ötödik felvételt a Baróti Dezső szerkesztésében napvilágot látott Radnóti Miklós 1909–1944 c. monográfia már közölte 1959-ben, majd felvillant 1980 tavaszán is az Ortutay Gyulára emlékező tv-műsorban. (Ezúttal a hatodik felvételt közöljük.) Müller egyik levelében leírta, hogy Radnóti Párizsban szerette azt az akkor újdonságnak számító játékot, mikor egy fémgolyót útnak indított az ember, s a golyó csengőket, számokat stb. ütött meg, és ha a szórakozásra vágyónak volt egy kis szerencséje, néhány frankot nyerhetett is. Radnóti úgy örült ennek a játéknak, mint egy gyerek, ez volt az utolsó gondtalan nyara.

Müller Miklós a háború kitörése után Portugáliába, majd Marokkóba vándorolt. 1947-ben a madridi Revista de Occidente könyvkiadó (a magyarországi Nyugathoz volt hasonló) meghívására Spanyolországba utazott, és máig is ott él. Az utóbbi négy és fél évtizedben számos egyéni kiállítást rendezett Európában (1972-ben Budapesten is), több kollektív kiállításon vett részt szerte a világon, itthon is. 1967 óta hét önálló könyve jelent meg, amelyek Spanyolország egy-egy terület- egységét mutatták be. 1980-ban a szülei egykori családi házában helyet kapott orosházi városi könyvtárnak ajándékozott négy neki dedikált Radnóti-kötetet. Időnként hazajön Magyarországra. Orosházára is ellátogat szülei sírjához. Radnóti életének utolsó éveit, kegyetlen gyötrődései közben írt tragikus-gyönyörű verseit sokan ismerik. Munkássága klasszikus irodalmunk kitörölhetetlen részévé nemesedett, életművét költészetünk kiemelkedő értékei között tartjuk számon.

Békés Megyei Népújság 1984. május 5.

Koszorús Oszkár
Megjelent a Békés Megyei Népújság 1984. május 5-i számában.

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.