A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2022-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.

Zagyvai Sári

Zagyvai Sári az elmúlt években a hagyományos fizikai világ jelenségeivel és a digitális képek vagy virtuális valóságok közti átmenetek elemzésével foglalkozik. Zagyvai Termelt Természet és Képzelt Kirándulás című sorozataiban digitálisan manipulált fényképeket hoz létre, amelyek a mindennapi barangolásaink emlékeztetői az interneten. Miközben felidézi és megkérdőjelezi a csendélet és a tájkép művészeti reprezentációinak hagyományait, az elképzelt természeti tájakat ábrázoló képei a kortárs társadalmi jelenségekben gyökereznek, a különféle médiumok közötti határokat feszegetve a képek átmenetiségét azáltal jelöli ki, hogy az interneten talált stock fotókat használja fel és értelmezi újra.

Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?

Z.S.: 16 éves lehettem, amikor egyik nap úgy éreztem fotós leszek. Sétálni indultam egy átbulizott éjszaka után, és azt játszottam, hogy nincs úti célom, hanem az utcák végén arra fordulok, arra veszem az irányt, amerre éppen kedvem támad. Így jutottam el az Erzsébet térig, és onnan a Duna-partra. Amint megláttam a folyó felett repkedő sirályokat, úgy éreztem, hogy le szeretném őket fotózni, ezért hazaszaladtam, hogy megkeressem édesapám fényképezőgépét, mert nekem még nem volt gépem. Otthon senki sem volt, és a fényképezőgépet nem találtam meg, de az érzés megmaradt, hogy fotózni szeretnék. Délután lapozgatva a Pesti Estet a hirdetések között megláttam a Szellemkép Szabadiskola reklámját meg a pacsai fotóstáborukat és elmentem a táborba aztán beiratkoztam.

Miért és hogyan vált fontossá számodra? 

Z.S.: A Szellemképben Gulyás Miklós volt az első tanárom, aki őszintén fogalmazott, nekem nagyon tetszett ez a könyörtelenség, ahogyan hozzáállt egy alapvetően szubjektívnek tűnő műfajhoz. Sokat lehetett fejlődni, 1 évig jártam az iskolába, amikor pedig a következő gimnáziumi évben Kanadába utaztam, vittem magammal a bőröndbe zárható kis laborfelszerelésemet. Jó pár évvel később jelentkeztem a Mome fotó szakára.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?

Z.S.: A fotográfia kísérleti oldala vált fontossá számomra, nem tudom hogy miért alakult ez így. Nagyon szeretek barangolni, utazni és fényképezni a világban, de valahogy az életmódom és az időbeosztásom, ami sok szempontból a normális és átlagos hétköznapokból tevődik össze zavart, hogy korlátoz az ilyen típusú alkotásban és a folyamatos utazásban. Éppen ezért inkább egy olyan munkamódszert választottam, ami inkább egy helyhez kötődik és kontrolálható folyamatokhoz.

Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét? 

Z.S.: Érdekes kérdésnek tűnik számomra, hogy milyen lesz a jövő fotográfiai múzeuma. Manapság a hétköznapokban egyre gyorsabban nézünk képeket, nagyon felületesen, pillanatokig látunk egy fotót. Szerintem ez a pergő és gyors képnézegetés a művészek oldalán is változásokat okoz.

Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?

Z.S.: Egy olyan technikával kísérletezem, amikor a digitális képernyőről vetülő képet analóg módon nagyítom le, tavaly készítettem egy fekete-fehér anyagot, amely során az interneten talált tájképek vizualitását keresztezem kamera nélküli eljárások során készülő képekkel. Folytatom ennek az anyagnak a koncepcióját. Éppen színes nagyításokat készítek olyan képekről, amelyeket nem én találok az interneten, hanem egy mesterséges intelligenciára épülő program segítségével alkotok meg, amely az interneten található tájképeket tanulmányozza és azokból tanul. 

Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetségét is!