A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik nagy hatással voltak rá.
Nem csak azért nehéz leszűkíteni a kedvenceket, vagy a leginkább inspiratív alkotókat, mer fáj az ember szíve, hogy melyik sorozat kerül be, hanem azért is, mert ijesztően sokat változik az ízlésem. Sok esetben akik éppen inspirálnak, nagyon távol állnak az én képi világomtól, vagy munkamódszereimtől, és pont emiatt olyan irigylésre méltóak. 14 évesen kerültem először a fotográfia közelébe, akkor David Lachapelle színes és grandiózus képeit lehengerlőnek találtam, majd meguntam őket, de utóbbi időben pedig újra rajongója lettem.
A mindenkori kedvenceim között szerepel Mikhael Subotzky és Patrick Waterhouse alkotópáros által készült Ponte City című könyv. Egy rendkívül komplex munka, amelynek központi eleme egy johannesburgi felhőkarcoló, ami 1975-ben az Apartheid ideje alatt épült nagy reményekkel, a városkép modernizálása céljából. Ennek ellenére ez a monstrum a város egyik legfokozottabb bűnözési gócpontjává vált. A fotókönyv struktúrája rendkívül elmésem mutatja be az épület történetét, a benne élőket, szokásaikat, az architektúrával járó problémákat, előzmény történeteket, amelyek hol migrációs történeteket mutatnak be, hol az építkezést megelőző reklámkampány szegmenseit. A fotókönyvet egy dobozban találjuk, amely alatt még sok másik füzetecskét találunk. Ezek a füzetek mind az épülethez kapcsolódó mellékszálak. Látszólag a néző teljesen random sorrendben építheti fel magában a történetet, de ha kellően szemfülesek vagyunk, akkor rájöhetünk, hogy a különböző füzeteket a fotókönyv mely oldalainál kell elővennünk.
Lőrinczy György: New York, New York című munkája azért is maradt meg bennem, mert egykori Kisképzős betűrajz tanárom, Szőnyei György említette nekem a villamoson egy iskolai nap után, Lőrinczy Györgyöt, a neoavantgárd művészek első generációjának egyik legismertebb alakját. Amikor rákerestem a képeire azonnal megfogtak a rendkívül kontrasztos new yorki fényképei. A Kádár korszakban jó szerencsével Amerikába látogató Lőrinczy képei egyáltalán nem kívülállónak hatnak, a szolarizált fényképek, a pauszpapírra nyomtatott Captain America és a túlhívott szemcsés fényképek jól reflektáltak a korban uralkodó pop-artra és a fogyasztói társadalomra, de számomra egy kortalan New York esszenciát hozott létre.
Elképzelésem szerint az álommunkák egyike lehetett a COLORS magazin alktói csapat tagja lenni. Kálmán Tibor főszerkesztő kezei között létrejövő tematikus magazinok nagyon bátran és rendhagyóan közelítettek meg témákat, a fotográfiát bátran vegyítették a tipográfiával vagy a grafikával nem csak a címlapokon. A témafelvetéseik közérdekűek és figyelemfelketőek, és egy számban különböző aspektusokból tudtak megvizsgálni egy-egy témát.
