A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Hétfő reggel 6 óra, Rudas fürdő. Ezzel kezdődik a legtöbb hetem és ekkor szedem össze a gondolataimat, teendőimet a következő napokra. Megvannak a saját rituáléim a különböző hőmérsékletű medencékben és a gőzkabinban, amit olyan törzsvendégektől tanultam, akik már 40 éve járnak a fürdőbe mindennap. Mindig ugyanazt csinálom, többek között azért is, hogy meditatív állapotba kerüljek és ne azon kelljen gondolkodnom, hogy most mi következik. Így tudok teljesen kikapcsolódni, és átgondolni, hogy mi az ami érdekel vagy milyen megoldandó feladat vár rám. Amikor 8 után kilépek a fürdő ajtaján valahogy mindig kicsit jobban érzem magam, testileg és lelkileg egyaránt.

Másik nagy szenvedélyem a terepfutás, amitől szintén hasonló flow állapotba kerülök. A monotonitása kiragad a hétköznapi pörgésből és valóságból. Két kedvenc utamat szeretném megosztani. Az egyik a Spartacus kör, ami szerintem az egyik legszebb ösvény a Pilisben, és meg sem tudom számolni hányszor futottam már: https://www.strava.com/segments/13449115

A másik egy zala megyei félmaraton a Kovácsi-hegy szívében. A Bazsi présházamtól, a Zalaszántói sztúpán át, Zala megye csodájáig, az ún. Bazaltutcához vezet. Erről sajnos nincs térképem, de megosztok egy linket a Bazaltutcáról, érdemes odatúrázni is, számomra ez egy különösen fontos hely:
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/21584/egy_bazaltjo_tura-bazaltutca_buruczky_ferenc_tanosveny_zala_megy/

Ahogy említettem Bazsin Zala és Veszprém megye határán van egy kis birtokom a szőlőhegyen egy 175 éves bazalt házikóval, ahova a sok utazásom és kóborlásom közepette sikerült valahogy “megérkeznem” a szó legnemesebb értelmében. Majdnem 10 éve járok erre a környékre, és a mágneses tere a helynek mindig visszahúzott. A világjárvány alatt a barátaimnál töltött pár hónap után pedig meg is bizonyosodtam róla, hogy nekem itt kéne egy elvonulóhely, ahol inspirálódhatok, adott esetben élhetek is. Beletelt pár évbe, de sikerült hozzájutnom egy csodás, eldugott kis területhez. Ennek a projektnek az elején vagyok most, sok munka vár még rám a felújítással kapcsolatban, de akárhányszor ott vagyok, mindig feltöltődök és megnyugszom, még egy átdolgozott nap után is.
Erzsi néni, akitől vettem a területet, sokat mesélt a családja és a ház történetéről. Ő sajnos elhunyt időközben, de próbálom majd megőrizni és tiszteletben tartani a ház és a hely több mint 175 éves történelmét. Egy képet meg is osztanék róluk a családjuk előtt tisztelegve, hogy megépítették ezt a házikót. Egy szüret után készülhetett a kép a 70-es években. Erzsi néni a férje mellett kortyolgat a jobb oldalon.

Ha már túrázás, akkor meg kell említenem, hogy 2010 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal kéktúrázom is. Nem sietem el, de már több mint a fele pecsétet megszereztem a kis gyűjtőfüzetbe. Minden szakasz egy újabb önismereti út, akár többen, akár egyedül megy az ember.

A legfőbb inspiráció forrásom a külföldi utazások voltak az elmúlt 15 évből. Ez ugyan közvetve összefügg a fotóval, de egyértelműen a legtöbbet adta ahhoz, ahogyan ma gondolkozok a világról. Ezekből az élményekből merítkezem, ha épp nem érzem magam annyira balanszban. Az összeset nehéz lenne most összefoglalni Korzikától Indián és a Balkánon át a Kaukázusig, de nekem ezek adták a legtöbb energiát és inspirációt. Sokszor mentem egyedül önismereti jelleggel, de voltak közös élményeim is barátokkal, kisbusszal, stoppolva Európán át, stb. Az emberi találkozások és a különböző életek/emberek megismerése mindig is inspirált. Úgy alakult, hogy nekem ez lett a drogom és egyben ez fejlesztett ki sok olyan szociális érzékem, amivel boldogulok manapság az életben. Megosztok pár képet, amik adnak egy kis betekintést ezekbe a furcsa helyzetekbe. Sajnos kevés olyan fotó van, amin én is rajta vagyok, mert általában én fotózok, de próbáltam keresni párat:

A másik kedvenc sportom (a tenisz mellett) egyértelműen a sakk. Amelett, hogy nagyszerűen megmozgatja az agytekervényeket, számomra szimbolizálja az életet is: minden lépésed (döntésed) után felelősséget kell vállalnod. Bárhol és bármikor tudnám játszani.

Szeretnék olvasnivalót is ajánlani. Jászberényi Sándor bármelyik novellás kötete magával ragadó és húsba vág szinte minden mondata, a szövegeinek mélysége nagyon inspirálóan hat az alkotói tevékenységemre. A “Mindenki másképp gyászol” című legújabb könyvét olvasom most, amelyben az ukrán háború kerül fókuszba. De “A lélek legszebb éjszakája” vagy a “Varjúkirály” címűt is meleg szívvel ajánlom mindenkinek.

Részlet a könyvből: https://24.hu/kultura/2023/08/10/mindenki-maskepp-gyaszol-jaszberenyi-sandor-matine/