Az Európaiság – kelet-európai perspektívából című kiállítás lengyel és magyar fotográfusok munkáin keresztül vizsgálja az európai identitást, kifejezetten kelet-európai nézőpontból. A hat fejezetből álló tárlat a kortárs tapasztalatokra összpontosít, bemutatva a régió történelmi és kulturális sajátosságait, valamint azt, hogyan jelennek meg ezek a fotóművészetben. A kiállítás a Capa Központ, az Adam Mickiewicz Intézet, a budapesti Lengyel Intézet és a REZO Agency együttműködésében valósult meg a British Journal of Photography közreműködésével. 

A tárlat fontos mérföldkő a két ország közötti kulturális párbeszédben, megvalósítása szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy Magyarországot követően, januárban Lengyelország vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Wiktoria Michałkiewicz és Mucsi Emese kurátorok elmondása alapján a projekt a rokonság (kinship) fogalmának vizsgálatából indult ki, de azoknak a közös kulturális jellemzőknek felismeréséről is szól, amelyeket a régióban megosztunk egymással. A projekt fő célja – amely összhangban áll a Capa Központ egyik programsorozatával és missziójával¹ – a kelet-európai alkotók közös kulturális nyelvének feltérképezése és bemutatása. A kurátorok közös törekvése, hogy támogassák a régióban élő művészek nemzetközi színtéren való érvényesülését. Mindemellett árnyalni szeretnék a Kelet-Európáról kialakult képet, a negatív sztereotípiák helyett a pozitívumokra fókuszálva. 

„Mindig is nagy hangsúlyt fektettem a művészekkel való globális együttműködésre, és arra, hogy felhívjam a nemzetközi szakemberek figyelmét a közép-kelet-európai, különösen a lengyel alkotókra. Ez a kiállítás egy remek lehetőséget kínál arra, hogy párbeszédet kezdeményezzünk és reflektorfénybe helyezzük a régiót. Sokszor úgy érzem, hogy még Nyugat-Európától is el vagyunk szigetelve bizonyos mértékben. Emesével közösen szeretnénk megtörni a régióval kapcsolatos sztereotípiákat, és meg akarjuk mutatni az itt élő fiatal alkotók bátorságát, kreativitását és magabiztosságát, valamint azt a különleges esztétikát, amely a védjegyükké vált.” – fogalmazott korábban Wiktoria Michałkiewicz a tárlat lengyel kurátora. 

A kiállításon tíz alkotó és két művészeti kollektíva mutatkozik be. A tárlat hat szekcióból áll, mindegyikben egy magyar és egy lengyel fotósorozat szerepel. A fejezetek² azokat a közös pontokat érintik, amelyek meghatározhatják egy nép vagy egy ember identitását. Minden egység az európaiság kelet-európai megélésének egy-egy aspektusát dolgozza fel. A fejezetek szerkezete nem merev, megfigyelhetőek átfedések a témák között. Az európai rokonság a legmeghatározóbb közös pont az összes kiállító művész munkájában.

Mucsi Emese a kiállítás sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy a tárlat angol címében³ szereplő kinship kifejezést nehéz magyarra fordítani, illetve pontosan meghatározni. Rámutatott, hogy a szó nem feltétlenül a vérségi kötelékre, hanem sokkal inkább a közös történelmi tapasztalatokból fakadó kapcsolódásra utal. A következőképp beszélt a fogalomról: „Az identitásról szóló fejezet rávilágít arra, mit is jelenthet a kinship, vagyis rokonság, kötelék. Nem csupán földrajzi értelemben határozza meg a régiót. Roma nőnek lenni is egyfajta kötelék például. A közösség egy formája. Nőnek lenni is egy bizonyos hálózatot jelent, ami szintén lehet a rokonság példája. Amikor az identitásról beszélünk, rengeteg példát kapunk arra, hogyan lehetünk rokonságban másokkal, mi az, amin osztozunk, és mi az, ami összeköt minket.”

A párokban bemutatott, Lengyelországból és Magyarországról származó vagy ott élő művészek kulturális megújulásra és szolidaritásra alapozva hozták létre műveiket. A kurátorok számára lényeges volt, hogy bemutassák a régió multikulturális kontextusait. A kiállításban szereplő alkotások kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a képek frissek és progresszívek legyenek. Fiatal, pályájuk elején, illetve közepén járó fotográfusok beemelésére törekedtek: az alkotók között vannak olyan művészek, akik még nem éltek a rendszerváltás előtt, illetve vannak, akik hetvenes-nyolcvanas években születtek. 

A tárlat a kortárs fotográfia kiállítási lehetőségeinek két fő irányát tárja elénk – Szombat Éva Echo in Delirium című munkája például feszegeti a klasszikus táblakép formában bemutatott fotográfia kereteit, míg Barakonyi Szabolcs Kösz, jól! című sorozata a hagyományos fotográfiai prezentációt követi. Mindezek mellett a kiállítási anyagban megjelenik egy újfajta esztétika, ami leginkább a magyar rendszerváltás után, illetve a nyolcvanas évek végén született művészek fotósorozatait jellemzi. Annak ellenére, hogy ezeknek az alkotóknak nincs saját tapasztalatuk a rendszerváltás előtti időszakról, a felmenőik hatása, a transzgenerációs örökség mégis érezhetően alakítja a munkájukat, az érdeklődésüket és a mindennapjaikat. 

A kiállítás nemzetközi láthatóságát erősíti, hogy a rangos British Journal of Photography legfrissebb számában 50 oldalas háttéranyag és elemzés jelent meg a projektről, amely Lengyelország és Magyarország fotográfiai szcénáját is bemutatja. A negyedéves magazin széles körű megjelenési lehetőséget biztosít a tárlaton szereplő művészek számára, eljuttatva munkáikat a nemzetközi szakmai közönséghez. A kiadvány egyben a kiállítás katalógusaként is szolgál, amely a BJP hálózatán keresztül számos olvasóhoz eljuthat a világ vezető fotós intézményeiben, könyvesboltjaiban, újságstandokon, több mint hatezer helyszínen lesz hozzáférhető. Az új lapszám hivatalos bemutatójára március 11-én került sor a Capa Központban. A tárlat apropóján megrendezésre kerülő szakmai hétvége első napján zajló konferencián, március 27-én pedig Diane Smyth, a BJP vezető szerkesztője és a két kurátor fog beszélgetni a tartalmáról a budapesti Lengyel Intézetben. 

A nemzetközi színtéren aktív kelet-európai és a régióval globális összefüggések mentén foglalkozó fotográfiai szakembereket, szakírókat és intézményvezetőket is felvonultató konferenciát követően, március 28-29-én egy különleges, nyilvános portfólió-review várja az érdeklődőket a Capa Központban. A portfólió-review egyedülálló lehetőséget teremt a fiatal művészek számára, egy rövid 5+ perces nyilvános színpadi prezentációt követően, személyes konzultáció keretében visszajelzést kapnak munkáikra a nemzetközi művészeti szcéna elismert szakértőitől. Az eseményen 14 konzulens vesz részt, köztük Jim Casper a LensCulture társalapítója és főszerkesztője; Amy Kellner a The New York Times Magazine vezető fotószerkesztője; Diane Smyth, a British Journal of Photography és Photoworks Annual szerkesztője; valamint Catherine Troiano, a londoni Victoria and Albert Múzeum fotográfiai kurátora is. A teljes névsor a Budapest Portfolio Review 2025 oldalon olvasható. 

A szakmai hétvégén, március 27-én, egy szatellit kiállítás nyílik az European Kinship kiegészítéseként. Lia Dostlieva – egy Lengyelországban élő ukrán művész – The Book of Long Objects című projektje kerül majd bemutatásra a Lengyel Intézetben. Az egyéni kiállítás egy ukrán család három generációját követi nyomon, azt vizsgálva, hogy a háborúk és megszállások sorozata milyen nyomokat hagy, hogyan vésődik be a családi emlékezetbe. Ez a tárlat egészen április 25-ig látogatható lesz. 

1. A Capa Központban az elmúlt időszakban több kiállítás is a kelet-európai identitás különböző aspektusaival foglalkozott. Nemrég ért véget a FOTÓ / MŰVÉSZ / KÖNYV című tárlat, amely négy közép-kelet-európai ország közel ötven kiadványán keresztül mutatta be a közelmúlt legkülönfélébb fotókönyv-készítési tendenciáit. A 2024-es Kelet-európai szépség című kiállításon pedig a kelet-európai esztétika és a nemzetközi divat kapcsolata került a középpontba. ↩︎
2. A fejezetek címei sorrendben: átmenet, tér, groteszk, identitás, poszt-nosztalgia és spiritualitás. ↩︎
3. European Kinship – Eastern European Perspective ↩︎

Az Európaiság – kelet-európai perspektívából című tárlat április 20-ig látogatható. 

A kiállításban szereplő művészek és kollektívák: Barakonyi Szabolcs, Horváth Anita, Katerina Kouzmitcheva, Pictorial Collective, Agnieszka Sejud, Simon Zsuzsi, Sputnik Photos, Standovár Júlia, Szombat Éva, Ilona Szwarc, Karolina Wojats, Ada Zielinska

A kiállítás kurátorai: Wiktoria Michałkiewicz újságíró, kurátor, a lengyel REZO Agency alapító-igazgatója és Mucsi Emese művészeti író, a Capa Központ kurátora 

Együttműködő partnerek: Adam Mickiewicz Institute (Varsó), Lengyel Intézet (Budapest), British Journal of Photography (London)