Immár negyedik éve kerül megrendezésre a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia mesterszakos hallgatóinak diplomakiállítása a Capa Központban. Cikkünkben bemutatjuk, hogy milyen személyes történetek kapcsolódnak a tárlaton látható fotósorozatokhoz.

A Jövő a jelenben: Barátságos és veszélyes, II. című tárlaton Czirják Laura, Németh Levente, Süle Tamara, Szekeres Laura Virág, Szepsi Szűcs Lilla, Takács Kamilla és Adi Tudose munkái láthatók. A diplomakiállítás-sorozat koncepciójáról, és az első felvonásában részt vevő fotográfusok alkotásairól itt olvashatnak.

Czirják Laura A taps után című fotóprojektjében a hétköznapok látszólag eseménytelen, monoton pillanataira fókuszál. Megörökíti a hétköznapok lüktetését: a reggeli kapkodást, a fáradt esti mosolyokat, a véget nem érő feladatok sodrását. A projekt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos megtalálni az értéket az egyszerű pillanatokban, hiszen ezek adják meg mindennapjaink valódi jelentőségét.

Németh Levente Te ott érsz véget, én itt kezdődöm című sorozata a gyermekkori traumákban gyökerező, ki nem fejezett vagy meg nem élt érzelmek feltárásán keresztül mutat rá a határok jelentőségére. A fotósorozatban szereplő szimbolikus és megkomponált képek azokkal a káros mintákkal foglalkoznak, amelyek meghatározzák a személyiséget, a viselkedést és az önértékelést. 

Süle Tamara A szemükön keresztül című projektjében a nagymamája és édesanyja családi fotóiból kiindulva a nővé válás útjára összpontosít. A képei érzékletesen ábrázolják, hogy mit jelentett nőnek lenni a 20. századi Magyarországon, valamint, hogy miként öröklődtek a tapasztalatok generációról generációra.

Szekeres Laura Virág fotóival többek között az otthonszülés témakörét járja körül. Az otthonszülés a női test autonómiájának egyik lehetséges formájaként élesen elkülönül a szülés medikalizált, intézményesített gyakorlatától. Az anyává válás testi és érzelmi intenzitását végigkísérve az alkotó saját vágyaihoz, félelmeihez, vívódásaihoz kapcsolódik. A Megengedem magamnak, hogy legyek című sorozatában absztrakt módon ábrázolja a termékenység gondolatát, a menstruáció érzeteit, és a ciklus különböző fázisainak jellegét.

Szepsi Szűcs Lilla Mindig arról fantáziáltam, hogy az óceánparton üvöltök egyedül című sorozata a gyermekkori érzelmi traumák hatásaival foglalkozik. Az érzelmi bántalmazások rendkívül széles spektrumon mozognak, és a személyiségfejlődésre gyakorolt hatásuk számos tényezőtől függ. Felmerül a kérdés, hogy vajon lehetséges-e felülkerekedni a múlt terhein és a mélyen gyökerező sérüléseken? 

Mit kezdhetünk valakinek az eltűnésével? Hogyan lehet megörökíteni valakit, aki már nincs közöttünk? Hogyan gyászoljunk? Takács Kamilla Te vagy minden ami vagyok, Te vagy minden, ami sosem leszek című sorozata összefügg nagymamájának az elvesztésével, és az ebből fakadó gyász megtapasztalásának kihívásaival. Az alkotó tudatosan törekszik nagymamája emlékének és örökségének megőrzésére. A projekt arra vállalkozik, hogy választ találjon arra, hol talál helyet a múlt a mai világban.  

Adi Tudose az Álmatlanság rózsaszín halai című projektben a kapcsolódás hiányát és a helykeresés nehézségeit érzékelteti. Egy fiktív világot teremt, ahol magányos alakok bolyongnak a város különböző pontjain gondolataikban elmélyülve. Tudose alkotói munkájának középpontjában az empátia és a sebezhetőség áll, ezek teszik lehetővé számára, hogy mélyebb kapcsolatot alakítson ki a fotókon megörökített emberekkel, és feltárja azokat a viszonyokat, amelyek egyébként rejtve maradnának.

A kiállítás október 31-ig látogatható.

Szervezők: Erdei Krisztina, Gellér Judit, Kudász Gábor Arion, Ballagó Márton