Van olyan fénykép mindannyiunk számára, ami valamiért mélyen megérint, és kiemelkedik a többi közül. A Roland Barthes filozófus által punctumként emlegetett jelenség, amely – gyakran a fotós szándékától függetlenül – eltalálja a nézőt, sokszor egy mellékes, apró, látszólag jelentéktelen elemről van szó, amely mégis rendkívül erőteljesen hat az egyénre. Sorozatunkban a fotós szakmán kívülről szólítunk meg szerzőket, hogy osszanak meg egy gondolatot vagy benyomást egy számukra fontos fotográfiáról. Fedezzük fel együtt ezeket a személyes történeteket!

Orosz István grafikus, filmrendező, író, költő Jurij Zseljabuzsszkij fotóját választotta.

Fekete-fehér fotó a brigád faliújságján. Az ég persze kék, a nádfotelek sárgák, s a kopasz férfi tátott száját sem nehéz a vörös valamely árnyalatából kikevernünk. Lám, színesedik az emlékezet. Ásít-e vagy üvölt? Ezt már nehezebb eldönteni, s a tábla túlsó oldalán ülő sakkozó közömbös tekintete sem sokat segít. Az üvöltés lenne indokolt, hiszen vesztésre áll, bár ha egy hatalmasat ásít, azzal jelezheti, hogy módfelett unja a partit, s hogy arra már nem is figyel. Na persze lesni kell a fényképész fiút, mert a fotó lesz a bizonyíték, ami a jövő számára megmarad. Akkor kell ásítani, amikor exponál. Hiába kérkedik majd nagy győzelemmel ellenlábasa, ki magát máris a párt első emberének hiszi, a kép igazolni fogja, hogy jelentéktelen parti volt, melyen a nagy ember csupán ásítozott. A bajszos írót, ki a játszók mellett guggol, hiába kérdeznénk, nem emlékszik, vagy tapintatosan másról kezd beszélni. Aztán sok év után, amikor már a mérkőző felek egyike sem él, mégis eldörmög egy talányos mondatot, hogy tudniillik nem volt kereszt. Hm. Kereszt? Csak nem a régi szokást idézi, mely szerint a tátott száj előtt való pravoszláv keresztvetéssel lehet elűzni az ördögöt? A nécsiszty persze nem csak ásítozás közben, beröppenhet úgy is, ha az illető üvölt. Azt persze eszünk ágában sincs állítani, hogy épp a fotográfia szent minutában költözött volna bele Belzebub Vlagyimir Uljanovba, ki később Lenin néven híresült el, ezt tán a bajszos kolléga sem hiszi, de azt, hogy valamikor és valahogy mégiscsak bejutott, azt tudja pontosan. És sejtjük már mi is. 

A fényképet Jurij Zseljabuzsszkij készítette 1908 áprilisában Capri szigetén, Gorkij nyaralójának teraszán. A képen szereplő személyek: Alekszandr Bogdanov, Makszim Gorkij és Lenin. 

Nézd meg a Rögzítés rovat többi részét is!