A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert.
A hónap alkotója 2026 júliusában Darab Zsuzsa.
Fotó: Lakos Máté
Mindig is szerettem alkotni. Egy sikeres rajz verseny után, kisiskolás koromban hívták fel a szüleim figyelmét rá, hogy “erre a gyerekre érdemes odafigyelni”. Az Avasi Gimnázium rajz tagozatán, a “fény óra” keretein belül találkoztam először a fotográfia médiumával komolyabb szinten. Egészen addig, mindenféle művészeti irányt kipróbáltam, de semmit sem éreztem ennyire a sajátomnak, ekkor vált világossá számomra, hogy ez az a valami, amit már régóta keresek. Innentől nem maradtak kérdőjelek bennem.
A MOME fotó BA (2009-2012) képzése után azonban, tettem egy rövid kitérőt Dániában (2012-2013), ahol – a nyelvtudásom elmélyítése mellett – visszatértem az alapokhoz, és újra a képzőművészet felé fordultam, festészet szakirányon. Az iskolában, akkor induló fotós képzésen pedig többször tartottam kurzusokat vendégtanárként ebben az időszakban. A MOME fotográfia mesterképzése alatt (2013-2015), volt lehetőségem egy szemesztert eltölteni Helsinkiben az Aalto University School of Arts, Design and Architecture egyetemen Erasmus ösztöndíjjal, 2014-ben. Majd elvégeztem a MOME design- és vizuálisművészet tanár mesterszakot (2015-2016). A tudás átadás, a lehetőségekre való rávilágítás, a jövő generációjának vizuális fejlesztése mindig is fontos ügy volt számomra; ekkor már hosszú évek óta tartottam fotós foglalkozásokat gyerekeknek a DEMO Egyesület keretein belül, később projekt manager és koordinátor szerepben vettem részt a programok szervezésében. 2021-2023 között pedig az Oktatási Hivatal vizuális kommunikációs tankönyveinek fejlesztésén dolgoztam.
Egyetemi tanulmányaim után, Erasmus ösztöndíjjal, Izlandon vettem részt egy gyakornoki programban, majd 2018-ig fotós asszisztensként dolgoztam a SuperStudio-ban, Jón Páll Vilhelmsson fotográfus mellett. Az a két év, amit a tűz és jég országában tölthettem el igazán sorsfordító élmény volt számomra.
Jelenleg Budapesten élek – kisebb-nagyobb megszakításokkal – és szabadúszó fotográfusként dolgozom. Amire különösen büszke vagyok, hogy az utóbbi években, több nemzetközi tudósításhoz hozzájárultam a The Guardian fotósaként.
Művészeti munkáim általában személyes témákat dolgoznak fel, konceptuálisak, valamint kísérleti jellegűek. Mindig is közel álltak hozzám a társadalmi problémákat érintő kérdések, de ezen belül leginkább az emberi kapcsolatok és viszonyrendszerek, az érzések, a gondolatok, a viselkedési mintázatok és a lélek működése foglalkoztat. A fotográfiára gyakran terápiás eszközként tekintek, amelynek segítségével saját élményeimből kiindulva, ugyanakkor hasonló tapasztalatokkal rendelkező emberekkel egy közösséget alkotva keresem a különböző életszakaszok kihívásaira a válaszokat, miközben újabb rétegek tárulnak fel. Munkáim visszatérő témái közé tartozik a megtartó erő, különösen a családi kapcsolatrendszer feltárása, valamint a fotóterápiás sorozataim, amelyek személyes életeseményeket dolgoznak fel.
Képeim számos kiállításon kerültek bemutatásra itthoni tárlatokon, valamint nemzetközi kiállításokon is, pl.: New York, Róma, Nizhny Tagil, Bécs, Helsinki, Isztambul, Varsó vagy Greenville. 2013-ban részt vettem a Folyamatos jelen projektben a Mai Manó Ház rendezésében. 2016-ban, bekerültem a Photo Botie 30 legjobb, 30 év alatti női fotográfusa közé. 2018-ban, 2022-ben, 2023-ban, és 2025-ben NKA ösztöndíjat, 2021-ben pedig Pécsi József ösztöndíjat nyertem. 2024 óta a FUTURES Európai fotográfiai platform tagja vagyok.
