A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2023-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.

Turós Balázs

Turós Balázs Budapesten született 1990-ben. 2012-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán. A BA diploma megszerzését követően két éven át dolgozott Angliában a FotoNow közhasznú szervezet csapatával. Miután hazaköltözött, elvégezte a MOME fotográfia mester szakát. Azóta Pécsi József ösztöndíjasként folytatta saját projektjeit. 2015 óta készít fel diákokat a MOME-ra, emellett több mint 10 éve tart analóg fotós workshopokat fiataloknak. 2021-ben a Robert Capa Fotográfiai Nagydíj ösztöndíjasa volt. 2022-ben „A dolgok természete” című munkáját beválogatták a Lodzi Fotófeszitvál versenyprogramjába.   

Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?  

T.B.: 13 évesen, egy nyaralás alatt hirtelen felindulásból elindultam a család filmes gépével fényképezni. Ez már 20 éve történt, de amit akkor éreztem, azóta is hasonló érzés hajt munka közben.

Miért és hogyan vált fontossá számodra? 

 T.B.: Kamaszként elkezdtem bejárni a MOME fotó szakos kipakolásokra, ott tudatosult bennem, hogy a fotográfia sokkal komplexebb és izgalmasabb, mint addig gondoltam. Mindig is szerettem elmerülni különböző dolgokban, de a legtöbb hobbira egy idő után ráuntam, a fotográfia viszont annyira sokrétű, hogy van lehetőség folyamatosan megújulni benne.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?  

 T.B.: Legmélyebb félelmeim személyiségünk múlandóságának gondolatából erednek. A fotográfia pont erre kínál látszólagos megoldást. Egyszerre tudom kontrollálni az időt és konzerválni magamat, a képekbe átültetve az érzéseimet, gondolataimat, a létezés korlátait áthidalva. Minden ilyen törekvés azonban teljesen hiábavaló, és a képeken keresztüli halhatatlanság csak egy hamis illúzió. Az egyetlen lehetőség szembenézni törékenységünkkel. Ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme a képkészítésnek. Fényképezés közben olyan elmélyült állapotra törekszem, amiben megszűnik a tudatosság és nagyobb teret kapnak a véletlenek. A számomra fontos képeken nem az idő megállításának szándéka tükröződik, inkább a világ folyamatos körforgását érzékeltetik.

Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?  

 T.B.: Általában nem kérdésekre próbálok reflektálni, maga a képcsinálás mozgat, van bennem egy zsigeri vágy, hogy fényképezzek. Ha viszont nem értem meg a saját motivációmat, akkor nem biztos, hogy másokat is érdekelnek majd a képek. Hosszú időbe telt, mire megértettem, hogy a fentebb már említett, egészen mélyen gyökerező félelmek táplálják a fotográfiai érdeklődésemet. Ezek olyan érzések, amikhez mások is könnyen tudnak kapcsolódni. A kiszolgáltatottság, életünk esendősége, és mindezekből a kiút keresésére és elfogadásra való törekvés.

Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?  

 T.B.: Folyamatosan egyre magasabb a szakma ingerküszöbe, amit teljesen megértek. Én elég klasszikus módon viszonyulok a fotográfiához. Nézőként érdekesnek tartom a progresszívebb irányokat, alkotóként viszont nehéz követnem a tempót, és talán nem is igyekszem felvenni. Egy idő után lehet, hogy körbeér ez a folyamat és a klasszikusabb képek számítanak majd újszerűnek.

Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?

 T.B.: Már hatodik éve dolgozom ugyanazon a projekten, “A dolgok természete” címmel. Nagymamám szellemi és fizikai változásait nyomon követve próbálok közelebb kerülni az élet múlandóságának elfogadásához. Mostanában elkezdtem a születés témakörét is vizsgálni. 2-3 év múlva szeretnék az egész munkából egy könyvet készíteni.

Turós Balázs: The Nature Of Things, részlet a sorozatból | from the series © Turós Balázs