Az adatbázis elsősorban a Capa blog és a Capa Központ honlapjának tartalmain alapul, azok szerepelnek benne, akik mint alkotók, kurátorok vagy szakírók szerepeltek a Capa Központban.

A lexikon folyamatosan bővül.

ALKOTÓK

A

A Fehér Vera (sz. 1983) fotográfus. A helyi tanítóképző főiskola vizuális nevelés szakán ismerkedett meg a klasszikus analóg fotográfia alapjaival autodidaktaként. BA diplomáját itt szerezte, fontos inspirációkat a pedagógia-pszichológia tanulmányaiból és az alsós korosztály vizuális neveléséből is merített. Eközben, 2005 körül jött létre a Hibaista Csoport, melyben társaival a hibákat és véletleneket előtérbe helyező kísérleti fotográfiával foglalkoztak, 2010-től 2015-ig évente tematikus kiállításokon publikálva munkáikat. A csoport aktivitása később alábbhagyott, de sohasem szűnt meg. A Kaposvári Egyetemen a fotográfia mesterképzést 2017-ben kezdte el, mesterei Szatmári Gergely és Ősz Gábor. Innentől a személyes fotográfia felé nyit, de privátszférájából táplálkozó munkáiban és velük párhuzamosan továbbra is megőrzi nyitottságát a kísérletezés felé. 2019-től a punkt.hu újságírója és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménykezelő munkatársa. (A Fehér Vera)

Á

Ádám Anna (sz. 1983) képzőművész, színházi alkotó. 2016-ban végzett Franciaországban az École nationale supérieure d’arts de Paris-Cergy kortárs művészeti egyetemen. 2014-ben társalapítója volt a párizsi székhelyű Gray Box társulatnak, melynek keretén belül olyan interdiszciplináris művészeti projekteket és előadásokat csinál, melyek a legkülönfélébb technikákkal és médiumokkal operálva beemelik a vizuális művészetek eszköztárát és formanyelvét a színházi térbe, illetve a színházat a kiállítótérbe. Fotót, rajzot, installációt, ruhát, performanszot és koreográfiát ötvöző interdiszciplináris és helyspecifikus munkái kortárs társadalmi jelenségekre reflektálnak. A nemi szerepekhez, vallási erkölcshagyományokhoz, konvenciókhoz és normákhoz kapcsolható egyéni és társadalmi elvárásokat feminista és queer perspektívából vizsgálja, fontos szerepet kap munkáiban az intimitás, identitás és szexualitás kérdése is. Fotósként a fénykép performatív, koreográfiai és installatív lehetőségeit kutatja fotóobjekteken, fotó-show-kon, hímzett és varrt fotók animálásán keresztül. (Ádám Anna)

B

Barakonyi Szabolcs (sz. 1976) fotóművész. 1997-ben végzett a Szellemkép Szabadiskola fotó szakán. 2000 novemberében a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának vendéghallgatója, majd 2001-től tagja. 2003-tól az Index.hu fotósa, 2013-tól 2020-ig pedig az Index.hu fotórovat vezetője. 2021 óta eleje óta a Telex.hu állandó szerzője, cikkeiben is a fotográfiával foglalkozik. 2003 és 2006 között Pécsi József-ösztöndíjas. 2006-ban Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjas, 2007-ben az arles-i fotófesztiválon a Photo Folio Gallery & Review díjazottja, 2011-ben André Kertész-ösztöndíjas, 2015-ben a Warsaw Photo Days döntőse, 2018-ba a Cortona On The Move New Visions döntőse. Fotóit a világ több városában, azok fotófesztiváljain, művészeti vásárain és múzeumában bemutatta. Fő kutatási területe a bűnügyi fotóhoz kapcsolódik, emellett az archívumok természete, kortárs használata, megközelítése foglalkoztatja leginkább.

Bartha Máté (sz. 1987) mozgó- és állóképet használó művész. Társadalmi vonatkozású témákat jár körül munkáiban, szerkesztési elvének központi eleme a kétértelműség. Dokumentarista, megfigyelésből kiinduló munkamódszerrel dolgozva képi formanyelve gyakran a megrendezettség érzetét kelti. A valóság pontos látszatának megépítése helyett látványról-látványra bizonytalanít el vagy ad a vizsgált témához új értelmezési lehetőséget. 2011-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán, 2019-ben a Színház és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező művész szakán szerzett MA diplomát. 2018-ban a Capa-nagydíj nyertese lett. Bajnok című rövidfilmje 2018-ban elnyerte a Budapest International Documentary Festival különdíját. Kontakt című sorozatával 2019-ben elnyerte a Recontres d’Arles Louis Roederer Discovery Awardot. (Bartha Máté)

Bánhegyesy Antal (sz. 1989) fotográfus. 2014-ben a tanulmányai miatt költözött Kolozsvárról Budapestre, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakán 2019-ben végzett. 2016-ban a párizsi Ecole de l’image Les Gobelins fotográfia szakán tanult. Számos hazai és nemzetközi csoportos tárlaton vett részt, több egyéni kiállítása is volt (Korunk Galéria, Kolozsvár; F64 Galéria, Bukarest; Szépművészeti Múzeum, Kolozsvár). Fotósorozataiban társadalmi-politikai kérdésekkel, elsősorban a nemzeti identitás különböző aspektusaival foglalkozik. Munkái során tanulmányozta a román nemzeti színek hétköznapi használatát és Ceaușescu örökségét, Ortodoxia című sorozatában – amellyel 2019-ben Capa-nagydíjat nyert – pedig a román ortodox egyház rendszerváltás utáni terjeszkedését vizsgálta. (Gáspár Balázs)

Bede Kincső (sz. 1995) Romániában, Kovásznán született. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakos hallgatója, korábban a kolozsvári Babeș Bolyai Tudományegyetemen tanult filmvágónak. Tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS). 2020-ban elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetsége fotográfiai ösztöndíját, ugyanebben az évben a világ legrangosabb fotóművészeti vására, a Paris Photo által fiatal fotográfusok számára meghirdetett Carte Blanche pályázatán a négy nyertes alkotó egyike volt. A döntősök alkotásaiból nagyszabású kiállítást szerveztek a párizsi Gare du Nord állomáson. Három színt ismerek a világon című diplomamunkáját a BredaPhoto kurátorai beválasztották a 10 New Talent 2020 tehetségprogramba, így a sorozat képeit Hollandiában is kiállították. A külföldi sajtóban rendszeresen elismeréssel írnak munkásságáról, továbbá képei szerepelnek a Blurring the Lines 2020-as kiadványában is. 2020 szeptemberétől a TOBE Gallery képviseli.

Benkő Imre (sz. 1943) fotográfus. „1968-tól tizennyolc éven át az MTI fotóriporter munkatársa. 1986–1990 között alapításától megszűnéséig a Képes 7, majd 1992-ben az Európa Magazin főmunkatársa. Szabadfoglalkozásúként a párizsi Wostok Press fotóügynökségnek, a Griff, a Vasárnap és a HVG lapoknak dolgozott. A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekli. Évtizedek óta fényképezi a budapesti utcák emberét, a változó városi életformát” – olvashatjuk róla az Arcok című albumában. Számos egyéni és csoportos kiállítás, album és díj fűződik a nevéhez. 2016-ban Magyarország Kiváló Művésze és Prima Primissima díjat kapott. 2021-ben elnyerte a Fotóriporti Életműdíjat. (Benkő Imre)

Bielik István (sz. 1985) fotográfus. Több magyar újsággal és online magazinnal dolgozik együtt. Feladatának tartja, hogy a vizuális történetmesélés eszközeivel mutassa be az elesettek és a kisebbségi sorsúak, a maguk hangját hallatni nem bírók helyzetét és rámutasson a világ igazságtalanságaira. Munkáját rangos elismerésekkel jutalmazták: 2014-ben ő nyerte a 32. Magyar Sajtófotó Pályázat nagydíját a szír polgárháborúban készített fotósorozatért. 2015-ben tudósított a kelet-ukrajnai konfliktusról, valamint az Európán átívelő menekültválságról, ebben az évben beválogatták a World Press Photo Organization Joop Swart mesterkurzusára. 2017-ben a Capa Központ ösztöndíjasaként részt vett a Magnum Photos workshopján. 2018-ban Hemző Károly-díjjal jutalmazták igényes formai nyelven megvalósított, komoly társadalmi érzékenységről árulkodó sorozataiért, valamint beválasztották a Nikon-Noor Akadémia Mesterkurzusára.A fiatal fotósoknak szóló Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat 2015-ben, 2018-ban és 2019-ben nyerte el. (Bielik István)

Bilak Krystyna (sz. 1993) fotóművész. Munkácson született, 2017-ben szerzett alapfokú (BA) diplomát a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Fotográfia szakán, majd 2019-ben mesterdiplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia MA képzésén. Tekinthetjük-e a fotográfiát a kiterjesztett megismerés eszközeként? Bilak Krystyna e kérdést kutatja korábbi munkáiban, melyek során emberek és a tér együtthatását is vizsgálja, a percepció különböző területeibe nyújt betekintést a fotó eszközével. Miközben az ember kognitív működését kutatja, saját megismeréséhez tesz lépéseket. Bilak Krystyna felderítő eszközként tekint a fotográfiára. Az ismeretlen területek megismerését a médium lehetőségeinek feszegetésével, illetve határterületi témák kísérletezésével végzi. Eleinte személyes témákkal vázolta fel önmagát a fotográfia segítségével, később pedig a médium sajátosságai és annak viszonya az emberhez és a valósághoz kezdte foglalkoztatni. Aktuális érdeklődése tárgyát részleteiben, sokféleképpen vizsgálja, különböző médiumok használatával kísérletezik az összkép megértése céljából. (Bilak Krystyna)

Biró Eszter (sz. 1985) fotó- és képzőművész. A Práter utcai Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskola fényképész szakképzésének elvégzése és a Novus Művészeti Iskolában folytatott tanulmányokat. 2008-ban a skóciai Glasgow School of Art Képzőművészeti fotográfia szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd ugyanitt szerezte meg mesterdiplomáját 2012-ben, valamint doktori címét 2020-ban. Több évig dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótárában. 2012 és 2016 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója tagja, több nemzetközi workshopon vett részt csoportvezetőként, az FFS Szerda elméleti programsorozatán két előadást tartott a Pionír nők a fotográfiában és Haladási Jogok címmel. A 2015 júniusában rendezett Photo/Book kiállítás egyik kurátora, 2013 és 2015 között Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas volt. 2020-ban elsőként nyerte el a Magyar Nemzeti Múzeum Rosti Pál Photobook-díjat. (Gellér Judit, Biró Eszter)

Burrows, Larry (1926–1971) amerikai fotóriporter. Larry Burrows 1942-ben a londoni Daily Express újságnál kezdte meg fotóriporteri pályafutását. Később a Keystone fotóügynökségnek, az Associated Pressnek és a Life magazinnak is dolgozott. 1962 és 1971 között főleg Délkelet-Ázsiából tudósított, számos képe és fotóesszéje tematizálta a hosszú vietnámi háborút. Háromszor kapta meg a Robert Capa Aranyérmet (1963, 1965, 1971). 1971-ben halt meg három fotóriporter kollégájával és hét dél-vietnámival együtt, amikor Laosz felett egy hadművelet során lelőtték a helikopterüket. (Gáspár Balázs)

C

Capa, Robert (1913–1954) magyar származású amerikai fotóriporter. Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre) a huszadik század több háborújának (a spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború) egyedülálló képi krónikása volt. Az öt harcmezőt megjárt magyar származású fotográfus tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolateremtő képi világot hozott létre és az őt követő nemzedékeknek máig hatóan mutatta meg, hogy milyen nagy a mély humanizmusból építkező képek ereje. (Csizek Gabriella)

Cs

Csáki László (sz. 1977) Balázs Béla-díjas dokumentum- és animációs filmrendező, képzőművész. 1977-ben született Mosonmagyaróváron. Mesterdiplomáját 2002-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, média design szakán szerezte, jelenleg ugyanitt folytat DLA tanulmányokat. 2003-óta vesz részt a művészeti oktatásban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Krea Művészeti Iskolában és a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. Munkáit több díjjal és ösztöndíjjal is elismerték. 2001 óta állít ki rendszeresen egyéni és csoportos, magyar és nemzetközi kiállításokon. Művei magán és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatók.

Cseh Gabriella (sz. 1975) fotográfiával már tizenévesen foglalkozott, majd a Magyar Iparművészeti Egyetemen és a Paris Photographic Institute-ben tanult. Érdeklődése a kezdetektől a műnek a múltat a jövővel összekötő szerepére koncentrál. André Kertész-ösztöndíjasként a párizsi magyar származású fotóművészek privát enteriőreivel és emlékezetével kezdett foglalkozni, kutatásait Enteriőrtörténetek című értekezésében foglalta össze. Művei éppúgy fókuszálnak egyéni narratívára, mint kulturális emlékezeti vagy szociális érzékenységű tematikára. 2018 óta a Marton Ervin-életmű feltárásán dolgozik. (Cseh Gabriella)

Csudai Sándor (sz. 1987) fotográfus. A fotózással egészen fiatal korában ismerkedett meg, mely később hobbivá, majd szenvedéllyé és hivatássá vált. Szakmai tanulmányait a Práter fényképész képzőben végezte el, ahol műtermekben és stúdiókban, napilapoknál gyakorolhatta a fényképezést. 2008-ban gyakornokként a Magyar Hírlaphoz került, ezt követően külső, majd 2010-től belső munkatársa volt a lapnak. 2016-tól az akkor induló Lokál napilap, 2017-től az Origo munkatársa. Nemzetközi és hazai pályázatokon többször is díjazták munkáit, például a Pictures of the Year-en Award of Excellence díjban részesült, többször is díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, 2016-ban a BRASSAI sajtófotó pályázaton, 2015-ben pedig Junior Prima-díjat kapott, melyet minden évben többek között a legjobb harminc év alatti fotóriporternek osztanak ki. Fontosnak tartja, hogy a mindennapok bemutatása mellett az olyan irracionálisnak tűnő pillanatokban is keresse az emberséget és a kérdéseket, melyek túlmutatnak a megszokotton. A történelmi erejű eseményeknek a bemutatása, tudósítása és átélése, azok lecsapódásai az, ami miatt a fényképezést mint eszközt használva jelen lehet és értelmezhet. (Csudai Sándor)

D

Darab Zsuzsa (sz. 1989) fotográfus. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia alapképzésén 2012-ben diplomázott, majd Dániában, egy ösztöndíjas programban festészetet és képzőművészetet tanult. 2014-ben, Helsinkiben az Aalto University School of Arts, Design and Architecture-n tanult Erasmus-ösztöndíjjal. A MOME mesterképzésén 2015-ben végzett, majd 2016-ban design- és vizuálisművészet mesterdiplomát szerzett ugyanitt. Ezt követően – Erasmus-ösztöndíjjal –, Izlandon vett részt gyakornoki programban, ahol 2018-ig fotósasszisztensként dolgozott a SuperStudio-ban, Jón Páll fotográfus mellett. 2011 óta a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tagja, valamint 2017-től a Women Photograph csoport tagja. Munkái általában személyes témákat dolgoznak fel, konceptuálisak, valamint kísérleti jellegűek is. (Darab Zsuzsa)

Dobokay Máté (sz. 1988) képzőművész. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen és a Kaposvári Egyetem Fotográfia BA szakán végezte. Munkáit számos díjjal és ösztöndíjjal ismerték el: 2015–16-ban Köztársasági Ösztöndíjat kapott, elődöntős volt 2015-ben a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjon és 2017-ben az Esterházy Művészeti Díjon. 2014-ben tagja volt a pozsonyi OFF_Festival győztes csapatának és jelölték a Lucien és Rodolf Hervé-díjra. 2018-ban másodmagával nyerte meg az első MODEM-díjat Debrecenben. 2012 óta rendszeresen mutatja be munkáit, többek között kiállított már a Ludwig Múzeumban, a Vasarely Múzeumban, a MODEM-ben, az Új Budapest Galériában és részt vett számos európai kiállításon. Legfiatalabb alkotóként mutatkozott be az IMPACT: Abstraction & Experiment in Hungarian Photography című kiállításon New Yorkban. 2014–2017 között tagja, 2015–2017 között vezetőségi tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS). 2015-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tagja. 2019-ben a Capa Központ Project Room termében volt egyéni kiállítása Ag címmel. Budapesten él és dolgozik, az acb Galéria képviseli. (Dobokay Máté, Gellér Judit)

Drégely Imre (sz. 1960) fotográfus. 1979-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában fotó-illusztrátor szakon. A fotográfiával az 1980-as évek közepe óta foglalkozik alkotóként. 1984-től szerepel kiállításokon és vesz részt a fotográfiai közéletben. 1988-ban tagja lett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, majd több, a fotó progresszív vonulatát képviselő fotográfiai csoportnak. Rendszeresen szerepel nemzetközi kiállításokon és publikációkban is. Több, mint húsz éve részt vesz a fotográfiai oktatásban. A képzőművészeti indíttatású tiszta fotográfia híve. Az 1990-es évek eleje óta foglalkozik különféle Polaroid eljárásokkal is, főiskolai diplomamunkaként (Képek a Zodiákusból, 1992) elsőként alkalmazva Polaroidot. Az utóbbi években a digitális képalkotás és a különböző alternatív fotóeljárások szintetizálása foglalkoztatja. 2006 óta tartó projektjeiben többnyire nagyméretű szekvenciákat, fotómátrixokat és digitális kollázsokat készít. 2007-ben Balogh Rudolf-díjat kapott. A 2010-es Esztergomi Fotóbiennálén elnyerte Esztergom város díját. (Drégely Imre)

E

Eperjesi Ágnes (sz. 1964) képzőművész. 1986-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola foto-tipográfia szakán.[3] 1989-ben Hollandiában a Minerva Academy-n tanult. 1989 óta kiállító művész. 1990–1992 között a Nappali Ház művészeti szerkesztője és tervezője volt. 1991-ben mesterdiplomát kapott a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatójaként. 1992-től a JAK-füzetek tervezője. 1993-tól a Budapesti Negyed tervezője. 2010-ben DLA fokozatot szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2013-ban középfokú mediátori képzésben vett részt. (Eperjesi Ágnes)

Erdei Krisztina fotográfus. Szegeden született, 2001-ben diplomázott a Szegedi Tudományegyetem filozófia és politikaelmélet szakán, és áthallgatott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem mozgóképelmélet és vizuális pedagógia speciális képzésének óráira is. Dolgozott a Nők Lapja képszerkesztőjeként, az ország legnagyobb fotólaborjának gyártásvezetőjeként, a Shutterstock képügynökség content researchereként. Számos kreatív oktatási program résztvevője, a KREA Kortárs Művészeti Iskola tanára és az artportal.hu képszerkesztője. „Lord Byron írta, hogy a valóság furcsább, mint a fikció. Frank Zappa pedig azt, hogy az abszurd az egyetlen realitás. Erdei Krisztina magyar fotográfus mindkét javaslatnak megfelel, tekintve nagyon egyéni fotóit, melyek a valóságos abszurdot és az abszurd valóságot hozzák létre. Munkáiban tapinthatóvá válik, ahogy a személyesből publikus válik, illetve az alázat, mely a képeket távol tartja az egyszerű voyeurizmustól. Filozófia és politikaelmélet diplomával a háta mögött a fotográfus szociális kíváncsiságát jelzi széleskörű témaválasztása” – írta róla Juliana Engberg kurátor, író. (Erdei Krisztina)

F

Fabricius Anna (sz. 1980) fotográfus. Fotósorozatainak témái szerteágazóak: foglalkozik a munka változó természetével, a nem látható dolgozókkal; a csoporttal, illetve a csoporton belüli egyénnel, mely kapcsolatain keresztül definiálja önmagát. Intimebb, személyes történeteihez szinte elengedhetetlenek a szövegek. Az utóbbi években erőteljesen vannak jelen hasonló témákkal foglalkozó videómunkái, mely médiumban tudatosan használja a játék struktúráját és az improvizációt. Fabricius Anna 2005-ben végzett a MOME fotó szakán, majd 2015-ben doktorált mint multimédia művész. Pécsi József- és Derkovits Gyula-ösztöndíjas is volt. Fabricius kortársai között az egyik legtöbbet utazó fotóművész, rezidensként élt Helsinkiben, Bécsben, New Yorkban, Tajpejben. Munkái számos nemzetközi kiállításon és fotófesztiválon szerepeltek, oktatóként is tevékenykedik. (Fabricius Anna)

Farkas, Thomaz (1924–2011) magyar származású brazil fotográfus. Thomaz Farkas (eredeti nevén Farkas Tamás) életének első éveit a budapesti Pannónia utcában töltötte. Szülei, akik már korábban is szerencsét próbáltak Brazíliában, Farkas hatéves korában költöztek vissza São Paolóba. Tizennyolc éves korára olyan tehetséges fotográfussá vált, hogy a Foto Cine Clube Bandeirante legfiatalabb tagjaként választották be a neves társaságba. Az európai modernisták elméletei és nézetei által erősen befolyásolt amatőr fotográfusokból álló klub tagjai forradalmasították Brazíliában a modern fotográfiát. Thomaz Farkast ennek az időszaknak az egyik nagy úttörőjeként tartják számon. Ő volt az első, aki 1949-ben fotókiállítást rendezhetett a Museu de Arte Moderna de São Paulo [São Pauló-i Modern Művészetek Múzeuma] intézményében. A fotográfiai karrierje fénypontjának tartott képeket a negyvenes években készítette. Érdeklődése az ötvenes évektől elkezdett a dokumentumfilmek irányába fordulni, mivel úgy gondolta, hogy a film alkalmasabb a brazil társadalmi és politikai helyzet kifejezésére. (Claudia Küssel)

Fátyol Viola (1983) fotóművész. 2001 és 2006 között az egri Eszterházy Károly Főiskolára járt rajz-vizuális kommunikáció tanári szakra, 2006 és 2011 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakára járt, 2012-ben a MOME vizuális környezetkultúra tanári szakán diplomázott. 2012 és 2015 között a MOME doktori képzésében vett részt. 2006 óta tanít, 2015 óta a MOME fotográfia szak oktatója. 2016-ban elnyerte a Robert Capa Nagydíjat, volt Pécsi-ösztöndíjas (2016), Derkovits-ösztöndíjas (2017, 2019), 2017-ben elnyerte a Budapest Portfolio Review fődíját. Munkáinak kiindulópontja mindig valamilyen személyes élmény, emlék, életesemény. A személyesség zárt köreit kinyitva azonban az ezekben megjelenő univerzális kérdésekre helyezi a hangsúlyt: így jelenik meg munkáiban többek között a családi kapcsolatok elemzése, az öregedés tematikája, vagy a szülés és az anyaság feldolgozása. (Fátyol Viola)

Fejős Miklós (sz. 1979) képzőművész. Középiskolai tanulmányait a Pécsi Művészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakán végezte. 1998 és 2004 között a PTE Művészeti Kar vizuális nevelőtanár szakos hallgatója volt. 2002-ben Erasmus-ösztöndíjjal Angliában tanult a University of Hertfordshire egyetemen. 2004-ben a XXIV. Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelepén vett részt. 2003 és 2005 között rendszeresen publikált kritikákat, művészeti írásokat. 2009 márciusától a pécsi Csoport Horda Galéria művészeti vezetője. Ugyanebben az évben NKA alkotói támogatásban részesült. Tagja a Pécs-Baranya Művészei Társaságának (PBMT), 2009-ben felvételt nyer a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe (MÚOSZ). 2004-től a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanára, 2010-től a képző-iparművészeti tagozat vezetője. (Gellér Judit)

Felvégi Andrea fotóriporter. A Práterben végzett, aztán 1980-ban a MÚOSZ Iskola fotóriporteri szakán szerzett bizonyítványt. Dolgozott laboránsként az MTI-ben, majd 1978-tól a Lapkiadó Vállalatnál, ahol később fotóriporter-gyakornok lehetett az Új Tükör című hetilapnál. Majd jött a Muzsika. Közben készített szociófotókat, lírai sorozatot a vak és gyengén látó gyerekekről, divatfotókat Rio de Janeiróban, idegenforgalmi sorozatokat a katari emírségben, közreműködött Almási Tamás ózdi filmjének elkészítésében. A 34. Magyar Filmszemlén a Dokumentum Film kategóriában el is nyerte a fődíjat a Miénk itt a gyár című film operatőreként 1993-ban. (Szarka Klára)

Frankl Aliona (sz. 1954) fotográfus. 1980-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol-orosz szakán. 1987 óta állít ki fotográfusként, 1990-től a MÚOSZ, 1998 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 2011 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Fotográfusi munkájáért 2007-ben Pro Cultura Urbis-díjat kapott. Az elmúlt évtizedekben számos egyéni kiállítása volt, csoportos tárlatokon vett részt, képei albumokban is megtalálhatóak. „Frankl Aliona művész, a fény képpé fékezésének művésze. Bő húsz esztendeje járja gépével a várost. Az árnyék nála mindig maradásra bírja a fényt, és a fényei meg mintha épp a kedvünkért érkeztek volna a Földre” – írta róla Zeke Gyula író. (Frankl Aliona)

G

Geibl Kata (sz. 1989) a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, valamint a finnországi Aalto University of Art and Design fotográfia szakán tanult. Munkája elsősorban az emberiségre, a kollektív emlékezetre és a fotográfia médiumának kettőségére összpontosul.  Az elmúlt három évben csoportos kiállításokon debütált és tagja lett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS). Legutóbbi sorozatát, mely a Sisyphus címet viseli az Unseen Fotófesztiválon Amszterdamban mutatta be 2018 szeptemberében, majd decemberben első egyéni kiállításán is. 2018-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének ösztöndíjasa, a Breda Photo Festival tehetség programjának finalistája, valamint elnyerte a Paris Photo Carte Blanche Students díját. 2019-ben Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat nyert és PALM Photo Prize-ra jelölték. (Geibl Kata)

Gőbölyös Luca (sz. 1969) fotográfus, DLA habil. A budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult, ahol 1994-ben diplomázott a fotográfia mesterképzésen (MA). 1997-ben elnyerte a British Council ösztöndíját, melynek köszönhetően 1998-ban képzőművészeti mesterdiplomát szerzett a (MFA) a Brightoni Egyetemen (University of Brighton). 2009-ben doktorált, 2016-ban pedig habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Számos nemzeti és nemzetközi pályázaton szerepelt sikeresen, munkáit a világon szinte mindenhol kiállították már – Anglia, Ausztria, Egyesült Államok, Észtország, Finnország, Franciaország, India, Lengyelország, Németország, Románia, Szlovénia, olyan helyeken, mint az Expo Chicago, Ludwig Museum (Budapest), Isztambuli Biennálé, National Gallery of Modern Art (New Delhi), Vienna Art Fair, Walter Bischoff Galerie (Berlin). Részt vett a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakának megalapításában. (Gőbölyös Luca)

Gulyás Miklós (sz. 1957) fotográfus. Tanárképző főiskolát végzett Egerben, rajz-földrajz szakon, majd az Iparon szerzett fotós diplomát. A kétezres évek elején Fotografus.hu Alapítvány a Magyar Fotográfiáért nevű szervezet művészeti vezetője volt. Fotósként az 1980-as évek közepétől dokumentarista alapú egyéni alkotói projekteken dolgozik. A képek előzetesen kialakított tematika mentén, utcai helyzetekben, általában „lesifotós” módszerrel készülnek. Az így készült képeket folyamatosan és szisztematikusan szerkeszti nagyobb képszámú sorozatokká, melyek könyvek vagy kiállítások formájában láthatók. A tanítás és a fotográfia művelése számára mindig egymást kiegészítő tevékenységek voltak. Számos hazai és külföldi kiállítási projektben vett részt kiállítóként, kurátorként, vagy zsűritagként. (Szarka Klára)

H

Hajdú D. András (sz. 1981) fotográfus. Angol irodalomból szerzett diplomát, a szakdolgozatát az amerikai háborús fotográfiáról írta. Szabadúszó fotósként dolgozik, a Budapesti Metropolitan Egyetem fotóriporteri tagozatán óraadó tanár, és a Nikon magyarországi nagykövete. Munkáival eddig huszonöt díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, közöttük háromszor kapta meg a nagydíjat. 2015-ben elnyerte a rangos Pictures of the Year International feature picture story első díját. Három alkalommal nyerte el a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, 2012-ben a Robert Bosch Alapítvány ösztöndíját, továbbá kétszer a Hégető Honorka multimédia nagydíját. 2013-ban elsőként lett Hemző Károly-díjas. 2018-ban Minőségi Újságírásért díjban részesült egy komplex multimédiás cikksorozatért, 2019-ben pedig Robert Capa Nagydíj ösztöndíjat kapott. Főképp a dokumentarista fotográfia érdekli, elsősorban a magyar és kelet-európai valóság megörökítése. Sorozatai fókuszában törékeny élethelyzetek állnak. Munkáiban minél intimebb, bensőségesebb viszony kialakítására törekszik az alanyaival, hogy mély és emberközpontú sorozatok születhessenek. (Hajdú D. András)

Halász Dániel (1981) az utóbbi években a társadalmi és kulturális periférián jelentkező találékonysággal foglalkozik DLA kutatás keretében a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol 2011-ben diplomázott fotó szakon. Korábban ösztöndíjasként tanult a Glasgow School of Art képzésén és elvégezte az ELTE skandinavisztika szakát. 2015-ben kilenc hónapot töltött Ugandában, 2016–17 között New Yorkban élt és tanársegéd volt az International Center of Photography-n, 2019–21 között az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetében tanított fotográfiát. 2009-ben megnyerte a Google Photography Prize fődíját, az Európai Bizottság fotós díját és jelölték a Winterthur PLAT(T)FORM-ra. 2019-ben a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj nyertese és az Esterhazy Art Award Shortlist résztvevője a Ludwig Múzeumban. 2020-ban Capa-nagydíj ösztöndíjas volt.

Haviv, Ron (sz. 1965) amerikai fotóriporter. Ron Haviv a New York-i székhelyű VII Photo Agency alapító tagja. Az elmúlt harminc évben több mint huszonöt háborús övezetben fényképezett és több mint száz országban dolgozott. A háborús fotográfia mellett főként az emberi jogi témák feldolgozása jellemzi munkásságát. Képei a Louvre, az ENSZ, a Council on Foreign Relations, a The Houston Museum of Fine Arts és a George Eastman House mellett számos magángyűjteményben is megtalálhatók. (Ron Haviv)

Hemző Károly (1928–2012) fotóriporter. Hivatásos fotóriporteri pályája a Honvéd Sport Egyesületnél kezdődött a 20. század közepén. A magyar sportfényképezés egyik megújítójaként több mint két évtizeden át követte kamerájával a magyar bajnokok ünnep- és hétköznapjait. A Magyar Szemle című lapnál riporterként és képszerkesztőként fotográfusgenerációk számára jelentett zsinórmértéket igényes munkája az 1970-es és 1980-as években. Két könyvet publikált lovakról, s ezekkel új alapokra helyezte az állatok művészi fotografálását Magyarországon. Az elsők között kapott lehetőséget rá, hogy a Műcsarnokban fotóművészként megmutatkozzon 1976-ban. Szülővárosa, Budapest krónikása volt fél évszázadon át. Talán nincs még egy fotográfus, aki ennyit és ilyen változatos módon örökítette meg a fővárost. Feleségével, Lajos Marival készült szakácskönyvei nemcsak a széles nagy közönség számára tették a nevét ismertté, hanem a magyar gasztronómiai fotóban is új fejezetet nyitottak. Érdemes és Kiváló művész, Táncsics Mihály-és Balázs Béla-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje volt. (Szarka Klára)

Hodosy Enikő (1987) fotográfus. 2016-ban mesterdiplomát szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. A 2013-as szemesztert Erasmus-ösztöndíjjal Brüsszelben, szakmai gyakorlatát Erasmus+ ösztöndíjjal Párizsban töltötte. 2013-ban Google Photography Prize első 100 shortlistese. 2014-ben az Átlátás 2.0 ösztöndíjának keretében Bleu című önálló kiállítását, a Várfok Galéri Projekt roomjában mutatták be. 2015 her Animalia Variabilis című sorozata shortlistes a 5. World Biennal of Student Photography, Novi Sad-ban. Az utóbbi években olyan helyeken állították ki a képeit, mint a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, Mai Manó Ház, Vienna Photobook Festival, Várfok Galéria Project Room, Berlin Photobook Festival, der Grief magazin, a Mark Grosset Prize, Vendome, a K.A.S. Galéria, Kiscelli Múzeum, és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. 2012 óta tagja, 2020-tól pedig vezetőségi tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Fő érdeklődési köre az emberi test-lélekszellem közötti összefüggések. Társadalmi és pszichológiai problémák inspirálják, azok brutalitása és szépsége, melyeket egy légies és intim atmoszférán keresztül mutat be. (Hodosy Enikő)

Horváth M. Judit (sz. 1952) fotográfus. A szakmát férjétől, Stalter Györgytől tanulta meg, és az ő hatására tudatosodott benne roma származásának fontossága, vállalása. 1990 és 1995 között az Amaro Drom (Mi Utunk) romalap képszerkesztő-fotóriportere, majd főszerkesztője lett. Férjével több mint tíz év alatt készítették el a magyarországi cigánytelepeken és a városi gettósodott kerületekben élő romák életét bemutató anyagukat. Ebből született a Más Világ című közös albumuk s kiállításaik. Egyéni tárlata, a Csalóka látszat – és a magánkiadásban megjelent kötete – 2009-ben egészen más tematikát és stílust jelent a pályáján. Élet, halál, nőiség, nemiség és más fontos narratívák köré épülnek különös csendéletei. Ezt két megdöbbentő sorozat követi. A Privát képek I. saját betegségének fölkavaró őszinteséggel bemutatott megörökítése, míg a Privát képek II. édesanyjának állít emléket. Sajátos, mással össze nem téveszthető képi világot teremtett a kortárs magyar fotográfiában. Ha valakivel, talán vele kapcsolatban megengedhető a női szemlélet említése az alkotói attitűdben. (Horváth M. Judit)

Huet, Henri (1927–1971) francia fotóriporter. Henri Huet a dél-vietnámi Đà Lạt városában francia apától és vietnámi anyától. 1949-től kezdve három éven át fényképezte Franciaország eredménytelen küzdelmét az indokínai háborúban, ezt követően kilenc évig dolgozott az Egyesült Államoknak, 1965-ben csatlakozott az Associated Press saigoni csapatához. 1966-ban kapta meg a Robert Capa Aranyérmet. A francia fotóriporter is azok közé tartozott, akik hosszú éveken át dokumentálták a vietnámi háborút. 1971-ben halt meg három fotóriporter kollégájával és hét dél-vietnámival együtt, amikor Laosz felett egy hadművelet során lelőtték a helikopterüket. (Gáspár Balázs)

I

Illés Barna (sz. 1964) fotográfus, vizuális művész. Több mint húsz éve van jelen a magyar művészeti életben. 1996 óta rendszeresen állít ki egyénileg és csoportos tárlatokon. A fotográfiák mellett munkái közt találhatók videók, installációk, animáció, hanginstalláció és festmény is. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-matematika szakán kezdte és 1990-ben szerzett diplomát. A fotográfia felé 1993-ban fordult. A Szellemkép Szabadiskolában olyan oktatóktól tanulta a médiatudatos alkotói attitűdöt, mint Gulyás Miklós, Zátonyi Tibor, Miltényi Tibor és Szaladják István. Ez a három év döntő fordulatot hozott az életében. 2005-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen szerzett tanári diplomát Vizuális Kommunikáció szakirányban. 2015 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem DLA doktori képzésében vesz részt média-művészet szakon. Húsz éve tanít fotográfiai tervezést és gyakorlatot. (Illés Barna)

K

Keleti Éva (sz. 1931) fotóművész. A nagy generáció tagjaitól (Langer Klára, Reismann Marian, Hollenzer Béla, Sándor Zsuzsa, Vadas Ernő, Papp Jenő, Botta Ferenc) tanulta a szakmát. 1956-ig a Magyar Fotónál, majd utódjánál az MTI–Fotónál dolgozott riporterként. Olyan, mennyiségileg is óriási, újító szellemű és magas minőségű fotóanyagot hozott létre az MTI-nél 1954 és 1976 között, hogy a publikált fényképei alá írt szerzői kreditje, „MTI Fotó: Keleti Éva”, fogalommá lett. 1976 és 1989 között az Új Tükör című képes hetilap képszerkesztője, a korszerű magyar képes magazin egyik meghatározó huszadik századi formálója volt, miközben fotográfusi életművét is gyarapította. Különösen a portré, a tánc- és színházi fotográfia területén, valamint a fekete-fehér mellett a színes fényképezés terén újult meg fényképészeti eszköztára. A MÚOSZ tiszteletbeli elnöke. Számos esetben vett és vesz részt, nem egyszer elnökként, magyar és nemzetközi zsűrik, testületek munkájában, több könyvet és könyvsorozatot szerkesztett és társszerkesztett, jelentős hazai és nemzetközi kiállításokon mutatta be műveit.

Kertész, André (1894–1984) magyar származású amerikai fotográfus. André Kertész (eredeti nevén Kertész Andor) fiatalon tőzsdén dolgozott, majd megjárta az első világháborút, közben végig fotózta a körülötte lévő embereket és a helyeket, ahol megfordult. 1925-ben Párizsba ment, itt a többi magyar emigránssal, például Brassaival töltötte együtt az idejét. Besorolhatatlan stílussal örökítette meg a mindennapi életet és annak apró mozzanatait, gyakran humoros vagy álomszerű módon. Párizs volt a kedvenc témája, de készített portrékat és csendéleteket is. 1936-ban New Yorkba ment egy egyéves szerződéssel, de a második világháború miatt ott ragadt és élt élete végéig. Életművében egy olyan saját univerzumot hozott létre, amelyben megteremtette a modern fotográfiai látásmód formanyelvét. […] Lírai képein a szubjektivizmus és a modernizmus fonódik eggyé. Mélyen humanista és személyes, ugyanakkor az egyetemest is magukban hordozó fényképei mindenkihez szólnak. (Csizek Gabriella, Gáspár Balázs)

Klenyánszki Csilla (sz. 1986) fotóművész. 2012-ben fotó szakon diplomázott a rotterdami Willem de Kooning Academy-n, a Dutch Art Institute Art Praxis mesterszak hallgatója. 2014-ben a SeMa Nanji Rezidencia keretében három hónapot töltött Szöulban, majd 2016-ban Amszterdamban megalapította a Mothers in Arts rezidenciát. A Pillars of Home (Az Otthon Pillérei) című sorozata 2018-ban elnyerte a 33. Festival International de Mode & de Photographie, Hyères csendélet díját. Ugyanebben az évben a könyvet jelölték az Unseen Dummy Awards-ra Amszterdamban, majd 2019-ben Paris Photo-Aperture Foundation PhotoBook Awards első fotókönyv díjára, 2020-ban pedig a Magyar Nemzeti Múzeum által megalapított Rosti Pál-díjra. Ugyanebben az évben FOAM Paul Huf-díjra jelölték. Munkájában az anyaság, a hagyományos (nemi) szerepek és a családpolitika területét kutatja. (Klenyánszki Csilla)

Kocsi Olga (sz. 1987) képzőművész. 2008 és 2016 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult, ahol média design alap- és mesterszakos diplomát, vizuális művészet és design tanári végzettséget szerzett, valamint az intézmény médiaművész doktori képzésében is részt vett. 2011-ben Erasmus ösztöndíjasként a rotterdami Willem de Kooning Academy hallgatója volt. 2017 és 2019 között Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült. Munkáinak egyik kiindulópontja a Házikó, ahol felnőtt, és az ahhoz kapcsolódó személyes történetek. Multiszenzoriális élményt nyújtó multimediális installációiban olyan, a különböző tudományterületek metszéspontjában elhelyezkedő témákat dolgoz fel, mint a valóság és a virtuális valóság viszonya és annak lehetséges jövőbeli változása; a privát szféra és a köztér határvonalainak feltérképezése és feszegetése; vagy az időutazás. Kiemelten fontos számára a néző aktív bevonása, a különböző rendhagyó befogadói helyzetek megteremtése és kialakítása. (Kocsi Olga)

Koleszár Adél (sz. 1986) fotográfus. Budapesten diplomázott az ELTE Társadalmi Tanulmányok alapszakán, majd tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó mesterszakán folytatta. A 2013-ban elnyert SRE Artist Residency programnak köszönhetően az elmúlt években Mexikóban élt és dolgozott, ahol az emberi erőszak témájával kapcsolatban folytatott kutatásokat. 2014-ben a mexikói kortárs vallásokkal kapcsolatos projektjét beválogatták a Magnum Photos & Ideastap Award döntösei közé, 2015-ben a Budapesti Portfolio Review fődíjasa, 2016-ban és 2017-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, mely a fiatal magyar fotósok munkáját támogatja. 2016 nyarán képeit a Discovery szekció kiállítójaként bemutatták a Lodzi Fotófesztiválon, valamint könyvét („New Routes of Faith”) jelölték az Unseen Dummy Awards-ra Amsterdamban. Munkáit több hazai és nemzetközi platform publikálta, többek között a Foam Amsterdam, a Vice, a Fotografia Magazine, a Der Grief, és a Fotóművészet. 2018-ban szerepelt a British Journal of Photography Ones Watch válogatásán, amelyet Joop Swart Masterclass-ra jelöltek, ugyanebben az éven a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj finalistája, 2019-ben FOAM Paul Huf-díjra jelölték. (Koleszár Adél)

Korniss Péter (sz. 1937) fotográfus. Az 1950-es évek végétől fényképez, az 1960-as évektől kezdve a hagyományos paraszti kultúrát és életformát, illetve annak átalakulását, eltűnését örökíti meg, elsősorban Erdélyben, de Magyarországon, Szlovákiában, és Szerbiában is. Munkamódszeréhez hozzátartozik, hogy újra és újra visszamegy témájának helyszínére vagy hosszú időn keresztül követi azt. Pályája alatt folyamatosan fotografál balett- és néptáncegyütteseket is. Klasszikus dokumentarista fotográfus, aki autonóm művészi szándékkal mutat és örökít meg eltűnőben lévő világokat. A hagyományból és a modernitásból egyaránt táplálkozó fényképei korábban legnagyobbrészt fekete-fehérek, újabban színesek. Több újságnál dolgozott fotóriporterként, képszerkesztőként, egyetemeken is tanít. Számos díj tulajdonosa, fotográfusként elsőként kapott Kossuth-díjat 1999-ben. (Korniss Péter)

Koronczi Endre (sz. 1968) képzőművész. 1990-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1992-95-ig Derkovits ösztöndíjas volt. Első egyéni kiállítását 1988-ban rendezte, ettől az évtől kezdve rendszeresen mutatja be munkáit egyéni és csoportos tárlatokon, performanszaival, public art projektjeivel fesztiválokon, biennálékon vesz részt. A 2000-ben indult ikOn.hu és a 2010–14 között megjelenő m.ikOn alapítója. Több művésztelep és szakmai szervezet munkájában vesz részt. Munkásságát számos ösztöndíjjal támogatják, rangos díjakkal ismerik el. Műveit köz- és magángyűjteményekben egyaránt őrzik. Más hosszú távú projektek futtatása mellett 2011 óta gazdája a Ploubuter Parknak. (Gellér Judit, Koronczi Endre)

Kőrösparti Beatrix (sz. 1977) fotográfus. A Práter utcai fényképész szakiskola elvégzése után a Kontakt Fotóművészeti Kurzusokon folytatott további tanulmányokat, majd elvégezte a Krea Kortárs Művészeti Iskola fotográfia szakát. 2000-től tizenegy éven keresztül dolgozott fotóriporterként. 2010-ben három másik fotóriporter társával együtt, a vörösiszap katasztrófa sújtotta területeken készült fotóikból jelentettek meg könyvet. Az utóbbi évektől kezdve érdeklődése a konceptuális munkák irányába fordult, hosszú távú projektjeiben az emberi kapcsolatokat kutatja, gyakran személyes, de ugyanakkor örök érvényű problémákkal foglalkozik. (Gellér Judit)

Kudász Gábor Arion (sz. 1978) fotográfus, egyetemi docens. Fényképezéssel a Városmajori Gimnázium rajz tagozatán kezdett foglalkozni. Az Amerikai Egyesült Államokban Youth for Understanding ösztöndíjasként tanult 1995-ben. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója volt angol-kommunikáció szakon. Fotográfus diplomáját a Magyar Iparművészeti Egyetem Vizuális kommunikáció szakán szerezte 2003-ban. Számos önálló és csoportos kiállításon szerepelt, fotóalbumai és művészkönyvei jelentek meg.[2][3][4] HUMAN – Ember lépték – téglától a technikai kor horizontjáig című disszertációjával Kopek Gábor tanítványaként Multimédia-művészet területen doktorált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 2016-ban. 2003 óta megszakítás nélkül oktat, 2013-ban vette át a MOME Fotográfia mesterképzés vezetését. (Kudász Gábor Arion)

L

Ladocsi András (sz. 1992) fotográfus. Az igazság keresésére és megismerésére irányuló vágya mindig az aktuálisan vizsgált tárgyból indul ki. Munkái képesek megnyugtatni és gyönyörködtetni szemlélőjét, de arra is, hogy felkavarják. Fényképein a naturalizmus és a realizmus jegyei nagy mértékben esztétizált, feszes kompozíciókba rendeződnek. Nézőpontja folyamatosan ingadozik a személyesség és a távolságtartás között, és miközben a képeken jól érezhető Ladocsi rendszerező szándéka és akarata, a neutrális térhasználat, a semleges hátterek, a stilizált terek lehetőséget adnak az értelmező számára is a személyes jelentésadáshoz. Munkáiban az intellektuális és esztétikai sokszínűség ellenére kezdettől fogva érezhető egy jellegzetes összetartó erő. Nem valamilyen erőltetett stilisztikai modorosságról van szó, inkább egy sajátos látásmód határozott és sikeres megjelenítéséről. (Ladocsi András)

Lartigue, Jacques Henri (1894–1986) francia fotográfus. Jacques Henri Lartigue hatévesen készítette az első fényképét, és innentől kezdve naplószerűen örökítette meg élete eseményeit. Gyerekkorában a repülés és az autóversenyek, a párizsi promenádok, később az utazások és a híres emberekkel való találkozások jelentették azt a privát vizuális naplót, amely megmutatta életének örömteli pillanatait és művészi tehetségét. Eredetileg festő volt, képei először csak 1963-ban voltak láthatóak, de akkor rögtön a New York-i MoMA-ban. Fittyet hányt a fotográfiai konvenciókra, úgy fényképezett, ahogy a szíve diktálta, öröm volt számára a megismerés, a fényképezés és maga az élet. Lartigue az élet napos oldalának fényképésze, akinek képes naplója a huszadik század szépséggel és derűs pillanatokkal teli történetét mutatja meg. (Csizek Gabriella)

Lugosi Lugo László (1953–2021) fényképész, művészeti szakíró. 1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, angol-magyar, továbbá filmesztétika szakon. 1978 óta kiállító fotográfus, mestere Kardos Sándor és Haris László. Írásai 1980 óta jelennek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. Az 1980-as évek közepétől válik professzionális fotográfussá az építészeti és műtárgyfényképezés területén. Ugyanakkor megérti, mélyen átéli a fotográfia és az elmúlás kegyetlen kapcsolatát: nagyobb ciklusokat fényképez a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről (gyárépületek, neonreklámok stb.). Számos beállított portréfelvételt készít kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Mint minden fényképfelvételét, ezeket is a technikai pontosság, képi fegyelem, részletekben nem elvesző narrativitás jellemzi. 2002-ben megjelent könyvében feltárta Klösz György, a magyar fotótörténet alig ismert, jelentős, múlt századi személyiségének életművét. (Bán András)

M

Magócsi Márton (sz. 1979) fotográfus. 2009 óta dolgozik a sajtóban mint fotóriporter, képszerkesztő, rovatvezető, multimédia-szerkesztő és óraadó tanár, nem feltétlenül ebben a sorrendben, és persze nem egyszerre. Szerzett média szakos diplomát, fotóriporteri szakmunkás bizonyítványt, nyelvvizsgákat és remélhetőleg több barátot, mint ellenséget eddigi éveiben. Fotóriportjaival Sajtófotó díjakat, multimédiás riportjaival Hégető-Honorka-díjakat nyert. Művei még nem szerepelnek gyűjteményekben, de nem zárkózik el előle. Az Én házam az én váram az első, a sajtófotó keretein egyáltalán nem belül maradni akaró munkája (az esetlegesen felbukkanó borzalmas kamaszkori önarcképeket természetesen letagadva). Művei még nem szerepelnek gyűjteményekben, és nem is törekszik rá. (Magócsi Márton)

Martinkó Márk (sz. 1985) fotográfus. 2009-ben szerzett diplomát a BMF médiatechnológia és média-kommunikáció szakán, majd 2019-ben a Metropolitan Egyetemen végzett újmédia-grafikus szakon. Tagja az Magyar Fotóművészet Szövetségének, a Hibaista csoportnak, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. Munkáit különböző díjakkal és különdíjakkal egyaránt elismerték. Fotósorozatait az International Photography Awards (IPA), a PHMuseum és a Lens Culture, Earth competition bizottsága is dicséretben részesítette. 2008 óta rendszeresen állít ki Magyarországon és külföldön egyaránt. Munkái önálló kiállításon a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a Capa Központban voltak láthatóak. Magyarországon a MyMuseum Galéria képviseli. (Gellér Judit, Martinkó Márk)

Máté Balázs (sz. 1988) fotográfus. Munkájának középpontjában az észlelés, a vizuális érzékelés és a tapasztalatok vizsgálata, valamint a képértelmezés problematikája áll. Projektjei keretében arra keresi a választ, hogy megoszthatóak-e egymással a valóságról szerzett tapasztalataink, van-e átjárás az objektív és a szubjektív között? A fotográfia médiumára a kibővített érzékelés lehetséges eszközeként tekint. 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Munkáit számos galériában és fesztiválon mutatták be, többek között a Saatchi Galéria, a Ludwig Múzeum, a Dubai Design Days, a Vienna Photobook Fair, a Backlight Photo Festival és a Budapest Art Marketen. Fotósorozatai számos magazinban jelentek meg, mint például a Wallpaper Magazine, a The Room Magazine, az IGNANT, az Self Publish Be Happy, a Thisispaper, az U + MAG, a Waterfall Magazine és a Der Greif. (Máté Balázs)

Máté Gábor (sz. 1968) fotográfus. 1991-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció-tervező szak fotográfia szakirányán; 1992-ben tanár szakon diplomázott. 1992-től reklámokhoz, könyvekhez, valamint különböző magazinoknak készít képeket, illusztrációkat. 2000-től a Magyar Iparművészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszék diploma bizottságának tagja, majd 2007-től adjunktusként tanít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Oktatói tevékenysége mellett előadásokat is tart, valamint alkalmazott fotográfusként dolgozik. 2011-ben fejezte be DLA tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen,2021-ben ugyanitt habilitált. 2018-ban Balogh Rudolf-díjat nyert. (Gellér Judit)

Moholy-Nagy László (1895–1946) magyar származású amerikai festő, szobrász és fényképész. Moholy-Nagy a huszadik század avantgárd művészetének egyik legfontosabb alakja. Eredetileg festőnek tanult, a fotográfiával az 1910-es évek végén kezdett el foglalkozni. 1923-ban csatlakozott a dessaui Bauhaus iskolához, téziseit a Festészet, fotográfia, film (1925) című könyvben foglalta össze. Munkájára a kísérletezés és az absztrakció, a geometrikus formákon alapuló kompozíció volt a jellemző. Eleinte kizárólag fotogramokkal és fotómontázsokkal foglalkozott, később azonban gazdagodott a fotográfiai eszköztára. 1937-ben az Egyesült Államokba ment, ahol a chicagói Institute of Design professzora volt. Utolsó könyve, a Látás mozgásban 1947-ben, halála után pár hónappal jelent meg. (Gáspár Balázs)

Mónus Márton (sz. 1990) fotóriporter. Eredetileg biológusnak és fizikatanárnak tanult az ELTE-n. Már az egyetemi tanulmányai alatt a HVG gyakornoka lett, közben elvégezte a MÚOSZ Bálint György Akadémia fotóriporter szakát. A HVG-s gyakornokság után az MTI-ben kezdett dolgozni külsős fotóriporterként. A See.Me The Exposure Award pályázaton finalista tájkép kategóriában, képét kiállították a párizsi Louvre-ban. Számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, köztük az André Kertész-nagydíjat, Escher Károly-díjat és háromszor a Szalay Zoltán-díjat, ami a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotóriporternek jár. Résztvevője nemzetközi masterclassoknak, például a Nikon-NOOR Academy Masterclassnak, a VII Interactive. Workshop: The Digital Age: Adapting to Online Publishing Espen Rasmussennel. A mindennapos, folyamatosan változó napi fotóriporteri munkái mellett a személyes projektjei alanyait akár hosszú éveken át követi. Projektjei legtöbbször emberközpontúak, személyek vagy társadalmi csoportok problémáit próbálja feltárni a fotográfia eszközével. (Mónus Márton)

N

Nagy András (sz. 1972) H.S.C. A Magyar Operatőrök Társasága (Hungarian Society of Cinematographers) tagja, Balázs Béla-díjas operatőr. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán fejezte be 1996-ban. Operatőrént közönség- és fesztiválsikerfilmeket fényképez többek között Bergendy Péter, Hajdu Szabolcs, Mundruczó Kornél, Szász Attila rendezők munkatársaként. Kiemelkedő operatőri tevékenységét mind a hazai Magyar Filmszemle, Magyar Filmhét, Kamera Hungária, mind a nemzetközi Newport Beach Film Festival, Festival du Cinéma de Paris, Tiburon International Film Festival zsűrije számos alkalommal díjazta. 2019-ben vehette át a Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr díjat. Az Aranyszem (Goldeneye Cinematographer Festival) 2006-ban, 2010-ben, 2014-ben és 2019-ben is az Év operatőrének választotta. Fényképeit a közönség korábban a budapesti Inda Galériában láthatta, a Ravasz András képzőművésszel közös Microsolutions című kiállításon. Chrono című, első egyéni kiállítása a Capa Központ Project Room termében volt látható. (Gellér Judit)

Neogrády-Kiss Barnabás (sz. 1989) fotográfus. 2012 és 2015 között elvégezte az fotográfia alapképzést a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán, majd 2017-ben mesterdiplomát kapott a MohoiyaNagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. Önálló kiállításai 2014-ben és 2018-ban voltak a budapesti Faur Zsófi Galériában. 2014-ben egy csos portos kiállítás keretében elnyerte a pozsonyi kortárs fotográfiai OFF Festival ON_AWARD fődíját. 2015-ben a Capa Központban megrendezett Budapest Portfolio Review-n The Most Talented Young Artist díjban részesült. 2020-ban elnyerte a Capa-nagydíjat. 2013 óta tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, 2016 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. 2020-ban elnyerte a Capa-nagydíjat. Önreflexív munkáiban testi és lelki adottságait, saját betegségét, agyműtéteit és az azokkal kapcsolatos személyes traumáját vizsgálja változatos nézőpontokból és jeleníti meg a fotográfia eszközével. (Neogrády-Kiss Barnabás)

P

Pataky Zsolt (sz. 1957) fotográfus. Az elmúlt évtizedek egyik legkarakteresebb dokumentaristája. A Práter utcai fotóiskola elvégzése után a Hírlapkiadó Vállalathoz került, de az akkori káderhiány miatt eltérítették a pályáról, így tíz évig újságíróként dolgozott. Végre bekerülhetett a MUOSZ fotóriporter iskolájába, s az MTI fotóriportereként 1987-ben hivatalosan is a pályára lépett. 1990-ben alapító tagja, majd rovatvezetője a Kurírnak, később a Népszava fotórovatának. 1996-tól a HVG fotóriportere, majd képszerkesztője, 2014-től pedig az Origo képszerkesztője. (Szarka Klára)

Pályi Zsófia (sz. 1982) fotográfus. BA diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán szerezte meg 2010-ben. Korábban MA diplomát szerzett az ELTE kommunikáció-portugál szakán. Tanult egy évet a lisszaboni Universidade de Lisboa szépművészeti karán, és a lisszaboni Universidade Nova de Lisboa történelem szakán. Kilenc éven át az Origo internetes újságnak dolgozott fotóriporterként. Ma már többnyire magazinoknak készít fényképeket, és saját hosszú távú anyagaira fókuszál. Kedveli a személyes hangvételű képriportokat, a portré műfaját, a dokumentarista fotográfiát és a művészetet. Háromszor is elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, és számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó pályázaton. Megbízói között számos nemzetközi lap és neves intézmények, cégek szerepelnek. (Pályi Zsófia)

Perlaki Márton (sz. 1982) szerkesztői és filmes háttérrel rendelkező fotográfus. A Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett 2011-ben. A kétnyelvű, félévente megjelenő The Room magazin alapítója és képszerkesztője volt 2004 és 2015 között. Jelölték a Photography Museum Amsterdam (Foam) nemzetközileg elismert fotós díjára, a Paul Huf Award-ra és beválogatták a múzeum Foam Talent elnevezésű programjába, 2015 legtehetségesebb fiatal fotóművészei közé. Ugyanebben az évben művei a Taylor Wessig Portrait Prize-on is láthatóak voltak a londoni National Portrait Gallery-ben. Munkái olyan neves magazinokban jelennek meg, mint a T Magazine, a Time Magazine, a Wallpaper*, a Muse, az M le Monde, vagy a Holiday Magazin. Perlaki Márton New Yorkban él és dolgozik. (Gellér Judit)

Perneczky Géza (sz. 1936) képző- és fotóművész, művészettörténész. A magyar konceptuális művészet főhőse: korai konceptuális munkái és publikációi a magyar neoavantgárd katalizátoraként szolgáltak. 1970 óta Perneczky Géza Kölnben él és dolgozik, és fontos közvetítő a magyar és kelet-európai, valamint a nemzetközi művészeti világ között. A nemzetközi szcénában a Fluxust követő levélművészet egyik alapítójaként tartják számon, amely alapvetően meghatározta a konceptuális munkáinak természetét is. Perneczky Géza munkái számos intézmény gyűjteményében megtalálhatók és számos nemzetközi kiállításon és magyar intézményekben is megjelentek. 2006-ban megkapta a Széchenyi-díjat (korábban Állami Díj), amelyet a magyar állam adományoz a magyarországi tudományos élet kiemelkedő képviselői számára. (Patrick Urwyler)

Puklus Péter (sz. 1980) fotóművész. Kolozsvárott született. 2005-ben végzett az egykori Magyar Iparművészeti Egyetem (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), Vizuális Kommunikáció tanszékének Fotográfia szakirányán, majd a párizsi École National Supérieur de Création Industrielle (ENSCI) új média design szakára járt. Sorozatait fotókönyvekben jelenteti meg. Munkáit számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be – többek között: Foam (Amszterdam), Krokus Gallery (Pozsony), Festival International de Mode & de Photo (Hyères) és Unseen Photo Fair (Amszterdam); Conrads Gallery (Düsseldorf), Robert Morat Gallery, (Berlin). 2016-ban a Capa Központ szakmai támogatásával egyéni kiállítást mutatott be Unsafe to Dance címmel a C/O Berlin kiállítóterében; majd az ACAX Residency Unlimited műteremprogramjának nyerteseként három hónapig New Yorkban dolgozott. Magyarországon a budapesti Glassyard Gallery, Németországban a berlini Robert Morat Gallery képviseli. (Gellér Judit)

R

Radisics Milán fotográfus. A Vajdaságban nőtt fel, de már lassan harminc éve Budapesten él. Éveken keresztül grafikusként, kreatív igazgatóként dolgozott. 2006-ban megnyerte a NatGeo világpályázatát. Jelentek meg képriportjai a BBC Wildlife Magazinban, a TerraMater magazinban és számtalan online kiadványban. Rengeteg alkalommal díjazták természetfotós pályázatokon, az évek során a Magyar Sajtófotó Pályázaton is több első díjjal jutalmazták már Természet és tudomány kategóriában, 2019-ben MÚOSZ Nagydíjat nyert. Szeret fotózni ételeket, autókat, embereket, koncepciókat és a természetfotózás sok alműfajában is otthonosan mozog – mégis a természet és az ember kapcsolata az a témakör, ami a leginkább érdekli. (Radisics Milán)

Rádóczy Bálint (sz. 1977) független vizuális kutató. Budapesten született, Baselben (Svájc), Göteborgban (Svédország) és Pécsett dolgozik. Tízéves korában szerezte első művészeti ismereteit a pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolában. Felsőfokú tanulmányait a Kodolányi János Főiskola Kommunikáció-és médiatudomány, illetve a Szegedi Tudományegyetem Szabad bölcsészettudományi karán folytatta, mesterdiplomáját a Zürichi Művészeti Egyetemen kapta meg 2014-ben. Tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, művészeti vezetője és alelnöke a pécsi Apolló Mozi Alapítványnak. (Gellér Judit)

S

Sadovy, John (1925–2011) cseh származású amerikai fotóriporter. Már fiatalkorában fotográfus szeretett volna lenni. 1939-ben a brit parancsnokság alatt lévő egyik lengyel hadosztályhoz csatlakozott, ahol fotográfusként dolgozott. A háború után Angliában maradt, először a Picture Postban jelentek meg képei 1951-ben, ettől kezdve rendszeresen kapott munkát különböző lapoktól (Paris Match, Time, Vogue). 1955-ben már a Life-nak dolgozott szabadúszóként, majd egy évvel később, a magyarországi forradalom kitörésekor a magazin őt küldte Budapestre. A dokumentarista, valamint a divat- és portréképei által korának híres személyiségeivel is kapcsolatba került. Az 1960-as években saját vállalkozásba kezdett és számos nagyobb reklám- és divatcégnek dolgozott. Az 1970-es években megalapította a Mill House nyomdát, amely magas színvonalú művészi nyomtatványokat készített. (Gáspár Balázs)

Sarkantyu Illés (sz. 1977) képzőművész. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen folytatott tanulmányait követően Franciaországba költözött. 2002 óta művészek és kulturális intézmények felkérésére fénykép- és filmkészítéssel foglalkozik. A Lucien Hervé fotográfiai hagyaték munkatársa. Munkái megtalálhatók a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a franciaországi Domaine départemental de Kerguéhennec gyűjteményében. 1998 óta rendszeresen állítja ki sorozatait csoportos és egyéni kiállításokon hazai és külföldi galériákban, múzeumokban. (Gellér Judit)

Silva, João (sz. 1966) portugál fotóriporter. João Silva a Bang Bang Club egyetlen ma is aktív tagja. A Club formálisan nem létezett, a sajtó adta a nevet olyan fotográfusok csoportjának, akik nyomon követték a változásokat Nelson Mandela kiszabadulásától az 1994-es választásokig a Dél-afrikai Köztársaságban. João Silva pályafutása során főként Afrikában, a Balkánon, Oroszországban és a Közel-Keleten dolgozott. 2010-ben, Afganisztánban, az amerikai hadsereg egy akcióját követve taposóaknára lépett és mindkét lábát térdből elvesztette. Az Egyesült Államokban több műtéten esett át és ott történt a rehabilitációja is. 2011 decemberében visszatért Johannesburgba és azóta is a New York Times fotóriportereként dolgozik. (João Silva)

Sióréti Gábor (sz. 1969) a Szellemkép Szabadiskolában tanult fényképezni. Fotóriporter és képszerkesztő a Magyar Narancs című hetilapnál, emellett hosszú távú, önálló fotóművészeti projekteken dolgozik. 2001 óta rendszeresen szerepel kiállításokon, a RANDOM galéria tagja. Főbb díjai: NKA ösztöndíj (2007, 2009), Px3 Prix de la Photographie, Paris other people és az IPA-International Photography Award portré kategória nomináltja, a Magyar Sajtófotó pályázat díjazottja. Önálló albuma: Árnyékváros. (Sióréti Gábor)

Sochurek, Howard (1924–1994) amerikai fotóriporter. Howard Sochurek 1942-ben a Princeton Egyetemen diplomázott, majd ugyanebben az évben besorozták. A második világháborúban katonai műveleteket, 1945 után pedig Japán háború utáni megszállását fotózta. 1950-től fotográfusként kezdett el dolgozni a Life magazinnak, de jó néhány alkalommal a szöveget is ő írta a képeihez. A koreai háborúban az ellenség vonalai mögé kerülve fényképezett, ezért a tudósításért megkapta az első Robert Capa Aranyérmet. Miután a Life 1958-ban megnyitotta a moszkvai irodáját, Sochurek számos utazást tett a Szovjetunióban, miközben különböző társadalmi és természeti aspektusokról tudósított. A keleti vallásokról is készített riportokat, fotózta  Nixont az 1968-as kampánya során, a polgárjogi mozgalom eseményeit és Martin Luther Kinget. A sikeres fotóriporteri karrier után, az 1970-es években, Sochurek experimentális fotográfusi munkába kezdett és a digitális képalkotás egyik úttörője lett. (Gáspár Balázs)

Sopronyi Gyula (sz. 1974) fotográfus. 1997 és 2011 között 17 alkalommal díjazták munkásságát a Magyar Sajtófotó Pályázaton és kétszer nyerte el az Év Fotóriportere díjat, 2011-ben Balogh Rudolf­-díjjal tüntették ki. 2008-ban bejutott a híres, londoni Magnum ügynökség Masterclass osztályába, ugyanebben az évben lett szabadúszó fotográfus. Többek között olyan külföldi sajtóorgánumoknak készített anyagokat, mint a The New York Times, COLORS Magazine, Huffington Post. Közel-keleti háborús konfliktusokról tudósító képei élénk nemzetközi figyelmet kaptak. 2011 és 2013 között az ENSZ Menekültügyi Hivatalának fotósa volt. Az utóbbi évek sorozatai egyfajta művészi debütnek, de legalábbis egy alkotói pálya határozott újrapozicionálásának tekinthetők. Lebegő nézőpont címmel 2015-ben nyílt egyéni kiállítása Párizsban, valamint a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ugyanebben az évben elnyerte az először meghirdetett Robert Capa Nagydíj ösztöndíját Kilencven perc című sorozatáért. 2016-ban jelölték a Prix Pictet nemzetközi díjra. (Sopronyi Gyula)

Stalter György (sz. 1956) fotográfus. A világviszonylatban is jelentékeny hazai szociófotó irányzat második hullámának talán legfontosabb alakja. Még középiskolásként az esztergomi Ferences Gimnáziumban kezdett fotózni. Elvégezte a Práter utcai iskolát és a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporter szakát. 1978 és 1988 között a Magyar Ifjúság című hetilap fotóriportere és rovatvezetője, illetve a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának a tagja (titkára 1983–1986). Majd a legendás Képes 7 című hetilapnál dolgozott 1990-ig, 1992-től 1994-ig a VOLT magazin képszerkesztője, majd szabadúszó. Feleségével, Horváth M. Judittal, aki szintén vendége volt a beszélgetős sorozatnak, több mint tíz év munkáiból 1998-ban jelentették meg albumukat a Más Világot. Józsefvárosi képeiből Stalter Város a városban címmel jelentett meg albumot 2010-ben. Számos hazai és nemzetközi díj és ösztöndíj nyertese. (Szarka Klára)

Stiller Ákos (sz. 1982) fotográfus. Autodidakta módon tanult meg fényképezni. Főiskolai tanulmányai alatt járt Bánkuti András sajtófotó óráira – általa került a HVG fotórovatához gyakornokként. 2007-től tíz éven keresztül volt Magyarország legnagyobb hetilapjának fotóriportere, ahol az évek során több mint húsz Sajtófotó díjat nyert, többek között a legjobb harminc év alatti fotóriporternek járó díjat, és a Munkácsi Márton-különdíjat a legjobb kollekcióért. A hvg.hu-nál töltött munkája során bevezette és éveken keresztül fotózta és szerkesztette a Nagyítás Fotógalériát, amin keresztül kialakult elköteleződése a nagyobb lélegzetvételű dokumentarista képriportok iránt. 2014-ben kiválasztották a World Press Photo által szervezett Joop Swart mesterkurzusra, a tanyavilágot bemutató sorozatával pedig 2015-ben első díjat nyert a Pictures of the Year International (POYi) pályázaton – sorozatát a mai napig is folytatja. Dokumentarista fotósnak tartja magát, azért készít fényképeket, mert így tudja a legjobban elmesélni, amit átél. (Stiller Ákos)

Sz

Szabó Benke Róbert (sz. 1970) fotográfus. Külkereskedelmi levelezőként és fordítóként diplomázott Karlócán, majd 1991-ben, a rendszerváltozásban új reményre ébredő Magyarországra, Budapestre költözött. A volt Jugoszláviában már foglalkozott fotográfiával, bemutatkozó kiállításai után (1989 Szabadkai Népszínház, 1991 Media-nox Galéria, Maribor, Szlovénia) alkotói tevékenységét 1991 és 2019 között Budapesten folytatta. Leginkább rendezett fotográfiával foglalkozik, emellett performanszairól és képzőművészeti divatbemutatóiról ismert. Együttműködött Magyarország legjelentősebb kurátoraival, művészeivel, több tucat hazai és külföldi kortárs művészeti kiállításon vett rész. Munkái megtalálhatók úgy hazai mint külföldi köz- és magángyűjteményekben. 2005-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Ex-FFS és ex-MFSZ tag. 2019-ben a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeumban, Újvidéken (MSUV – Muzej Savremene Umetnosti Vojvodine, Novi Sad) rendezték meg jubileumi, monografikus kiállítását. (Szabó Benke Róbert)

Szabó R. János (sz. 1992) fotográfus. Fehérgyarmaton született, Kömörőben nőtt fel. Fotográfiai tanulmányait a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium alkalmazott fotográfus OKJ képzésén kezdte, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem BA fotográfia szakán 2013-ban szerzett diplomájával folytatta. Ettől kezdve különböző képzőművészeti intézmények, zenei és filmes fesztiválok szabadúszó fotográfusaként dolgozik Budapesten, több csoportos kiállításon vett részt. 2020-ban a rangos Calvert 22 Foundation a munkáit beválogatta a The Calvert Journal-New East Photo Prize kiválasztottjai közé. A Történetek az Öreg-Túr mentén című fotósorozata kiállításként először a Capa Központ Project Room termében látható.

Szalai Dániel (sz. 1991) fotográfus. 2009 és 2012 között design- és művészetelméletet valamint fotográfiát tanult a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2011–2012-ben Köztársasági Ösztöndíjban részesült, 2012-ben Erasmus ösztöndíjasként a Köln International School of Design hallgatója volt. Egyetemi alaptanulmányai után nemzetközi film- és fotóprodukciókban dolgozott Magyarországon és Ausztriában. Novogen című munkájával elnyerte a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 2018-as Budapest Portfolio Review-jának fődíját. A holland BredaPhoto Talent Programjának magyar nyerteseként a 2018-as biennálé kiállítója. 2018–2019-ben a PARALLEL Európai Fotográfiai Platform program résztvevője. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. Budapesten él és dolgozik. (Szalai Dániel)

Szalontai Ábel (sz. 1972) DLA, habil Balogh Rudolf-díjas fotográfus. Tanulmányait 1998-ban a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán végezte. Az egyetemi éveket követően, öt év szabadúszó fotográfusi munka után, 2003-tól az egyetem fotográfia szakán műteremvezető, 2004-től tervezőtanár, 2006-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakának vezetője, 2014-től a Média Intézet vezetője. 2013-ban szerzett doktori fokozatot, 2019-ben habilitált, jelenleg egyetemi docens. Tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, a Fiatal Iparművészek Stúdiójának és a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Munkáját ösztöndíjakkal – többek között Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj (1997, 1998), Andre Malraux-ösztöndíj, Nancy (2004) – támogatták és díjazták, 2015-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el. Számos nemzetközi szimpózium, workshop, kiállítás résztvevője és szervezője. Munkáit 1998 óta rendszeresen mutatja be egyéni és csoportos kiállításokon. Alkotói és oktatói munkájában a különböző jelenségek látványon keresztül történő feltárása foglalkoztatja, az együttműködésre épülő szabad gondolkodás képi és narratív összefüggéseit vizsgálja. 2021-ben a Capa Központ Project Room termében volt egyéni kiállítása Csillagöböl címmel. (Gellér Judit, Szalontai Ábel)

Szatmári Gergely (sz. 1966) fotográfus. „A Magyar Iparművészeti Főiskola Fotó szakán diplomáztam 1990-ben. A kilencvenes évek elejétől nemzetközi és hazai reklám- és kreatív ügynökségeknek dolgoztam alkalmazott fotográfusként. 2004-ben szereztem egyetemi diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetem Fotográfia Szakán. Az alkalmazott fotográfusi tevékenység mellett egyrészt a belső indíttatás, másrészt az egyetemi oktatói munka hatására kezdtem el az autonóm területek felé fordulni. Munkáimat tematikus, projektalapú, klasszikus esztétikai alapokon nyugvó vizuális értelmezés jellemzi, amelyben egyfajta rendező és szervező attitűd érvényesül, más részében társadalmi változásokra történő, észlelésekre épülő azonnali reflexiók. A projektekben, amelyek meghatározóak munkásságomban, tetten érhető egyfajta szociális érdeklődés és igény az emberi természet, az épített környezet, az individuum és társadalmi csoportok működésének megértésére és vizsgálatára.” (Szatmári Gergely)

Szántói Lilla (sz. 1991) fotográfus. BA diplomáját a Kaposvári Egyetem fotográfia szakán szerezte 2014-ben, majd a Budapesti Metropolitan Egyetem Design- és művészetmenedzsment MA képzésén végzett. 2014 és 2017 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. Fotográfiai sorozatait 2013 óta rendszeresen mutatja be csoportos kiállításokon. Művészeti munkáiban a fotográfia és a könyv kapcsolatával foglalkozik, fotókönyveket készít. A Lapozó könyvműhely alapítójaként egy manuális technikák értékeinek megőrzésére épülő, grafikát, analóg fotográfiát és könyvkötészetet összefogó alkotóműhelyt vezet Budapesten. A látvány érintése címmel első egyéni kiállítása a Capa Központ Project Room termében volt látható. (Gellér Judit)

Szász Lilla (sz. 1977) Lisszabonban és Budapesten él és dolgozik. Érzékeny, naplószerű fotósorozatai a társadalmi tabukat és a másság különböző formáit vizsgálják. Munkáiban az emberi sérülékenységet jeleníti meg: fotóin marginalizált társadalmi csoportok, prostituáltak, intézetben élő, fiatal bűnőzők vagy akár egy HIV-pozitív idős nő életébe nyerhetünk betekintést. Projektjeit többek között a madridi Photo España, a varsói Nemzeti Galéria valamint a salzburgi Fotohof kiállításain mutatták be. 2010–2011-ben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjjal az ICP támogatásával New Yorkban dolgozott, 2018-ban és 2019-ben az Asylum Arts Grant ösztöndíjas művészeként kutatott Lisszabonban és New Yorkban.

Szebeni András (1946–2020) fotográfus. Balogh Rudolf-díjas (1995), Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll-díjas fotóművésze (2006), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2006), Fotóriporteri Életműdíjas (2019) alkotó. Riporteri pályáját a Nők Lapja című hetilap fotóriportereként kezdte, 1972 és 1991 között dolgozott itt, ahol később főmunkatársi és rovatvezetői posztokat is betöltött. 1991 és 1993 között a Playboy magyarországi kiadásának művészeti igazgatója volt. Számos napi-, hetilapban jelentek meg fotói, riportjai, többek között az Esti Hírlap, a Kurír és a Mai Nap hasábjain. Portré és színházi felvételein túl számos dokumentarista, témájukban igen változatos sorozatot készített eddig majd ötvenéves pályafutása során. Képei eddig huszonöt önálló kötetben jelentek meg, számos köz- és magángyűjtemény őrzi munkáit, a New York-i Metropolitan Múzeum huszonhat fényképét válogatta be gyűjteményébe. (Szebeni András)

Szilágyi Lenke (sz. 1959) fotóművész. 1980-ban érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán. 1981-től vesz részt hazai és külföldi kiállításokon, Balogh Rudolf-díjas (1999), Érdemes művész (2008) és Kiváló művész (2012). Szilágyi Lenke stand- és színházi fotós, hegymászó és a magyar fotóművészet megkerülhetetlen alakja. A ’80-as évek második felétől rögzítette a hazai művészeti élet egyik meghatározó szegmensét sajátos, iskolateremtő stílussal, majd a világ számos országát és honi tájakat, városokat bejárva született meg oeuvre-je talán legmarkánsabb része: szubjektív, lírai dokumentum felvételei. Az ezredforduló táján az addig rá szinte kizárólagosan jellemző fekete-fehér helyett/mellett érdeklődése a színes fotó felé fordult. Újabb témákat és megformálási módokat talált a kortárs irodalom reprezentánsainak portrégalériájával vagy beszédes tájképeivel. (Szarka Klára)

Szombat Éva fotográfus. Fotóin a glamúr és a szociológiai perspektíva egyedi keveréke jelenik meg, képei több hazai és külföldi oldalon és magazinban jelentek már meg, olyan felületeken, mint a Vice, a Huffington Post, a GUP magazine, a Vogue Spain és a Feature Shoot. A MOME fotó szakán szerzett mesterdiplomát 2012-ben. 2013-ban megkapta a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, amit a következő két évben újra elnyert. A három ösztöndíjas év alatt a boldogság témakörével foglalkozott, amit két könyvben dolgozott fel (Boldogság Könyv – 2014, Practitioners – Boldogság a gyakorlatban – 2016). Munkáit Budapest mellett kiállították többek között New Yorkban, Jeruzsálemben, Amszterdamban, Bécsben és Varsóban is. 2018-tól a MOME fotográfia szakán tanít. (Szombat Éva)

T

Tombor Zoltán (sz. 1973) fotóművész. „Munkámban főként az emberi érzelmeket, az alkatunk tükrében észlelt világunkat, relativitásunkat vizsgálom, ahol a valóság ábrázolására való törekvés egyenértékű a fikcióval. Nekem a „véletlen” pillanat és a megrendezett helyzet hasonlóan fontos, a kettőből az a jobb, amely hatékonyabban mesél a történetről, mert az „ügy” fontosabb, mint az arról készült kép. A műfaji besorolást nem tartom lényegesnek, sőt inkább megtévesztőnek látom. A képeimre ráfogható a divat, a portré, a csendélet, a táj, a dokumentarista, a zsáner, az absztrakt vagy akár az aktfotós embléma is, de a munkámban hasonlóan megfoghatatlan az alkalmazott és az autonóm fotográfia közti különbség is. Szerintem a fotó transzparens médium, első pillantásra kiderül, hogy jó-e vagy sem, a készítés céljától függetlenül. Jelentsen ez bármit is, a fotóimat több alkalommal díjazták és állították ki itthon és külföldön egyaránt.” (Tombor Zoltán)

U

Urbán Ádám (sz. 1976) szabadúszó fotográfusként dokumentarista fotóprojekteket hoz létre, valamint divat-, portré- és reklámfotókat készít különféle ügynökségek számára. Számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, egyéni és csoportos kiállításokon, szakmai publikációkban egyaránt bemutatta műveit. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Random és a Pictorial Collective művészeti szervezeteknek. A bizalom folytonosan visszatérő elem munkásságában. A fényképein ábrázolt közösségekkel általában szoros kapcsolatot alakít ki, a közelmúltban a Fővárosi Nagycirkuszban és az Aszódi Javítóintézetben készített dokumentarista munkáival szerzett elismeréseket. Légtornászok, artisták, zsonglőrök, a porond legfényesebb sztárjai tették lehetővé, hogy megmutassa azt a világot, amely a közönség számára láthatatlan. A lopás, rablás és más bűnök miatt aszódi intézetbe került elítéltek között töltött jelentős idő tette lehetővé számára, hogy betekintést adjon egy rendkívül zárt közösség életébe. (Urbán Ádám)

Urbán Tamás (sz. 1945) fotóriporter. A MÚOSZ Újságíró Iskolájába járt, ahol Keleti Éva és Féner Tamás voltak a tanárai. 1961-től fényképez, a Magyar Ifjúság, a Pest Megyei Hírlap, az Ifjúsági Magazin és a német Stern magazin fotóriportere is volt. Ösztöndíjjal kutatta a rendőrségi fotó történetét. 2018-ban Fotóriporteri Életműdíjat kapott. Azon kevesek közül való, akik már az elmúlt érában is megmutatták, megmutathatták a társadalom, a rendszer negatív oldalait is. Így készíthetett fotósorozatot az angyalcsinálásról, azaz az abortuszról, az aszódi javítóintézetről, a kábítószeres fiatalokról, a börtönökről, a halálos balesetekről és a mentőkről, s mindenkiről, aki a társadalmi lét perifériájára került. S mindezeket nagyon magas színvonalon, képileg is jól megcsinálva tette, tagadhatatlan pozitív indulattal. (Kincses Károly)

V

Vég András (sz. 1988) fotográfus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetemen és a Bielefeldi Főiskolán tanult esztétikát, filmtörténetet, és fotográfiát. Tanulmányai során az Eötvös József Collegium tagja, 2013/14 őszi félévében óraadója volt. 2014 októbere óta a berlini Humboldt Egyetem kultúratudományi mesterprogramjában vesz részt. Kutatási területei a kép- és filmtudományok, illetve a kulturális esztétika. Mivel a vizuális megismerést és a gondolkodást egymástól elválaszthatatlannak tartja, tudományos munkáit gyakran köti össze „esztétikai akciókkal”. (Gellér Judit)

Végh László (sz. 1985) fotográfus. A Práter utcai iskola elvégzése után a MÚOSZ-ba felvételizett fotóriporter képzésre. 2011-ben a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjához került külsősként, majd belsős munkatársa lett egészen a lap 2018-as megszűnéséig. Ezután az abcug.hu internetes oldal fotóriportere és képszerkesztője volt, majd 2019 óta a Magyar Hang munkatársa. Több alkalommal díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, két egymást követő évben Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, 2019-ben és 2021-ben NKA ösztöndíjat, 2020-ban Hemző-díjat kapott. Munkái több hazai és külföldi magazinban megjelentek.

Vékás Magdolna (sz. 1956) fotóművész.. Az érettségi után a Dési Huber István Szakmunkásképző iskolában (Práter utca) tanulta a fényképész szakmát. Az iskola elvégzése után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fotósa lett. A műtárgyak fotózása mellett a fotográfiára mindig az önkifejezés eszközeként tekintett. 1979-ben jelentkezett, majd felvételt nyert a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába. 983-ban, miután „kiöregedett” a Stúdióból, a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Művészeti Alapnak (MAOE) tagja lett. 1987-től szabadfoglalkozású fotósként dolgozott, főképpen múzeumi, könyvkiadói területen. Ezalatt az idő alatt kapcsolódott be a Kincses Károly és Flesch Bálint által szervezett gödöllői fotótechnika történeti táborok munkájába, ahol megismerkedett az archaikus fotóeljárásokkal. Ettől kezdve az itt elsajátított technikák nagyrészt meghatározzák további munkásságát. 1998-ban Részletek című munkájával elnyerte az Esztergomi Biennálé fődíját és a Divald-díjat is. 2000-ben Balogh Rudolf-díjas lett. Képei számos egyéni és csoportos kiállításon jelentek meg hazánkban és külföldön.

Vékony Dorottya (sz. 1985) interdiszciplináris művész. Vizuális vizsgálódásainak tárgya évek óta a közösség, ahol azt kutatja, hogy az egyén és az általa létrehozott csoportosulási formák hogyan hatják át egymást és képeznek megbonthatatlan egységeket, tulajdonképpen a társadalmunk alapjait. Az elmúlt években vélt és valós közösségek vizsgálatával illetve létrehozásával igyekszik közelebb kerülni ahhoz a kérdéshez, hogy melyek az ember legmélyebb és legalapvetőbb vágyai. Sajátos hálózati modellek és struktúrák alapján határozza meg egy-egy csoport összetételét, céljait és formáját. Munkái folyamatosan szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon. Háromszor nyerte el a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Munkáit publikálta már a The Room Magazine, Der Greif, Calvert Journal, 10×10 Photobooks New York. (Vékony Dorottya)

W

Winogrand, Garry (1928–1984) amerikai fotográfus. Garry Winogrand a street photography műfajának egyik úttörője és legjelentősebb alkotója. New Yorkban született és egész életében ott is élt, eredetileg festészetet tanult, de 1948-tól kezdve évtizedeken át kizárólag az amerikai életet fényképezte. Híres volt arról, hogy hihetetlen mennyiségű képet készített: több százezer képét soha nem is látta, mert nem volt ideje előhívni őket. Winogrand nem törekszik kompozíciós pontosságra. Újra és újra figyelmen kívül hagyja a művészet formai elemeire vonatkozó alapvető tanításokat, hogy a pillanat mesterévé váljon. A pillanatfelvétel (snapshot) esztétikáját saját képi fogalmazásmódjába olvasztva alakította ki összetéveszthetetlen stílusát. (Csizek Gabriella, Gáspár Balázs)

KURÁTOROK, SZAKÍRÓK

B

Bán András (sz. 1951) műkritikus, egyetemi oktató. 1969 és 1975 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-művészettörténet szakán tanult, 1975-ben diplomázott. 2006-ban szerzett PhD fokozatot (Debreceni Egyetem, filozófia). 1973 óta publikál, 1982 óta foglalkozik vizuális antropológiai kutatással. 1993 óta vizuális antropológiát tanít a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetében egyetemi docensként. 2007-ben a Magyar Fotótörténeti Társaság megalapításának kezdeményezője (2008). 2014 és 2018 között a Műcsarnok vezető kurátora. (Bán András)

Cs

Cserna Endre (sz. 1997) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakára járt, érdeklődésének fókuszában a posztdigitális művészet és annak filozófiai háttere áll, publikál esszéket, dolgozik műfaji határokat nem ismerő színházi darabokban, animációkat készít, a fotó és a videó médiumával kísérletezik. (Cserna Endre)

Csizek Gabriella a művészetelmélet és kulturális antropológia tanulmányainak befejezése után kezdett el dolgozni a Magyar Fotográfiai Múzeumban, majd a Magyar Fotográfusok Házában, jelenleg a Capa Központ kurátora. Fő érdeklődési területe a kortárs fotográfia és a kapcsolódó interdiszciplináris területek. Kiállítási anyagok szerkesztésében, könyvek képanyagának válogatásában és szerkesztésében működik közre. A Folyamatos Jelen művészeti projekt (kiállítás- és katalógussorozat) koncepciója, szerkesztése és rendezése fűződik a nevéhez, csakúgy, mint a Verzó Online Galéria is. The History of European Photography 1900-2000 könyvsorozat 1970 és 2000 közötti időszakának magyar vonatkozású tanulmányát Balázs Katával írták meg. 2017-ben a Magyar tekintet: vázlat a magyar fotográfiáról/The Way They See. An Overview of Hungarian Photography című kiállítás kurátora, amelyet a Varsói Nemzeti Múzeumban mutattak be. (Csizek Gabriella)

G

Gáspár Balázs (sz. 1989) online szerkesztő. 2014-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom-filozófia mesterszakos diplomát. 2012 és 2013 között a Szellemkép Szabadiskola fotográfia szakos képzésén vett részt. 2014 óta jelennek meg fotótörténettel, kortárs fotóval és kiállításokkal foglalkozó cikkei különböző blogokon és online folyóiratokban. 2018 decembere óta a Capa blog szerkesztője, írója. (Gáspár Balázs)

Gellér Judit (sz. 1983) kurátor. 2000-től publikálja verseit, kritikáit, kiállításajánlóit különböző szaklapokban és folyóiratokban, 2007 és 2017 között a MÚOSZ, 2017-től az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata tagja. Egyetemi tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designelmélet alap- majd mesterszakán fejezte be. 2012-től 2016-ig tagja, 2013 és 2015 között vezetőségi tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. 2013-ban kezdte meg PhD tanulmányait az ELTE Film-, Média- és Kultúraelméleti programján, 2014-től óraadó oktató a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia MA szakán és a PreMOME designkultúra felvételi előkészítő kurzuson. 2015-től 2021-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora. 2022 óta a MaDok-program kurátora. Kutatási területei: privátfotó-gyűjtemények, művészeti archívumhasználatok, kortárs fotográfia. (Gellér Judit)

K

Kozma Zsolt művészeti szakíró, kurátor Brüsszelben él, Brüsszelben és Budapesten dolgozik. 1999–2017 a Műértő alapító munkatársa; 2006–2012 a Videospace Galéria társ-vezetője, kurátora; 2007–2009 a Tranzitblog társalapítója és -szerkesztője; 2016 óta az Inda Galéria művészeti vezetője; 2017 óta a brüsszeli székhelyű Art of Care kiállítási és kulturális projektszervező szervezet alapító-vezetője. Írások: Művészeti tárgyú írásai többek közt a Műértőben, a tranzitblogon, az exindexben, a HVG-ben, a HVG Online-on és számos más kiadványban, kötetekben, katalógusokban jelentek meg. Fordítások: Esszék, tanulmányok, interjúk, kortárs művészet, művészetelmélet, film, szociológia témakörökben számos könyv, kiállítási katalógus, illetve folyóirat számára. Számos hazai és külföldi művésszek készített interjúkat. (Kozma Zsolt)

Küssel, Claudia (sz. 1975) művészettörténész (Leiden University), 2017 előtt Hollandiában élt és dolgozott, többek között mint a Foam kurátora (2012–2015). Itthon a Mai Manó Ház kurátora volt, a Capa Központban Thomaz Farkas életművéből rendezett kiállítást. Több egyéni (Richard Mosse, Noémie Goudal, Puklus Péter, Sara Cwynar) és csoportos kiállítás kurátora (Under Construction, New Positions in American Photography, Sputnik Photos – The Geometry of Imagination). Fő kutatási területei a kortárs fotográfia és a photobook. (Claudia Küssel)

M

Mucsi Emese (sz. 1985) 2013-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet alapképzésén, majd 2017-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett mesterszakos diplomát magyar nyelv és irodalom szakon. 2011 óta különböző művészeti lapokban rendszeresen publikálja esszéit, kritikáit és interjúit. 2013-tól kezdve független kurátori projekteket szervez. 2014 márciusától az Artmagazin Online (artmagazin.hu) főszerkesztője, 2018-tól rovatszerkesztője. 2016 óta az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) magyar tagozatának elnökségi tagja. 2018 januárjától a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora. 2018 őszén kezdte meg PhD tanulmányait az ELTE Film-, Média- és Kultúraelméleti programján. (Mucsi Emese)

S

Spengler Katalin műgyűjtő, szakújságíró, szerkesztő. A párizsi Centre Pompidou – Musée National d’Art Moderne IC Central Europe Bizottságának alapító tagja. 2015–2017-ig a Pompidou Fotó Bizottságának tagja volt. 2013-tól közreműködik a Tate Orosz és Kelet-Európai Akvizíciós Bizottságának munkájában. A MOME Konzisztóriumának elnöke. A Mosoly Alapítvány Art-craft-design aukcióinak szakmai kurátora. 1997-től 2016-ig a HVG Műértő Művészeti és Műkereskedelmi Folyóirat munkatársa, rendszeresen publikált cikkeket a kortárs képzőművészetről és műkereskedelemről. A The Budapest Business Journal’s Contemporary Art in Hungary című kétnyelvű kortárs képzőművészeti kiadvány három kötetének szerkesztője. Kortárs képzőművészeti és design kiállításokat nyit meg, rendszeresen tart szakmai és ismeretterjesztő előadásokat. 1992-től gyűjt műalkotásokat. (Spengler Katalin)

Sz

Szakács Emese Biborka (sz. 1994) diák, mediátor. Tanulmányait 2017 őszén kezdte meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció- és médiatudomány szakon. Volt már alkalmi tolmács, tárlatvezető, gyakornok kereskedelmi galériában, koordinátor filmfesztiválokon, mediátor kiállításokon. Tanulmányai mellett a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai osztályán tevékenykedik. Szerteágazó érdeklődési körének középpontjában a fotográfia, kortárs színház és film áll, melyekről gyakran ír kritikákat is. (Szakács Emese Biborka)

Szarka Klára kurátor, fotótörténész. Bölcsészdiplomája megszerzése után létrehozta a Budapesti Műszaki Egyetem fotógalériáját és közreműködött a Magyar Sajtófotó Kiállítások elindításában. Fotótörténetet tanított a Práter utcai fényképész szakiskolában és a Szellemkép Szabadiskolában. A Budapest FotóFesztivál kurátora, a MÚOSZ fotóriporteri iskolájának vezetője. Hemző Károly és Keleti Éva életművének szakmai gondozója, a Hemző Károly Alapítvány és -díj titkára. A Magyar Fotótörténeti Társaság tagja (elnöke 2011–2018). Három évtizede publikál fotográfiáról, több szakmai lap szerkesztője, felelős szerkesztőjeként dolgozott. Két évtizede független kurátorként számos fontos tárlat köthető a nevéhez a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Műcsarnokban, a MODEM-ben vagy a Capa Központban is. Részt vett többek között az NKA Fotóművészeti Kollégiuma, a Pécsi József fotográfiai ösztöndíj kuratóriuma munkájában. (Szarka Klára)

V

Virágvölgyi István (sz. 1982) szabadkézi rajzot, kiadványszerkesztést és fotográfiát tanult, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett informatikus könyvtáros mesterdiplomát. Az Origo hírportálnál dolgozott 2007 és 2011 között, először képszerkesztőként, majd a fotórovat vezetőjeként. Az ezt követő három évben az MTI nemzeti hírügynökség fotószerkesztőségét vezette. 2014 és 2019 között dokumentarista fotográfiát és képszerkesztést oktatott a Budapesti Metropolitan Egyetemen. 2014 óta a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátoraként dolgozik, a Capa-nagydíj titkára és a Heti Fortepan blog szerkesztője. 2016 óta a Pannonhalmi Főapátság kulturális tanácsadója, 2018 óta a Fortepan digitális fotóarchívum önkéntes szerkesztője, 2021 óta pedig a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumának tagja. Nős, két gyermeke van, Budapesten él és dolgozik. (Virágvölgyi István)

A külföldi alkotók életrajzához felhasznált irodalom:
The Thames & Hudson Dictionary of Photography (szerk.: Nathalie Herschdorfer). Thames & Hudson, London, 2018