A Capa Központ 2026 októberében ismét kiosztotta a 2017-ben újraindított, kétévente átadott Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat.

Idén az ösztöndíjat Puklus Péter fotográfus nyerte el. Cikkünkben a MENNYI A PARADICSOM? – Budapest piacai és vásárcsarnokai című projekt szinopszisának alkotói bemutatója, valamint Korniss Péter laudációja olvasható.

Szinopszis

Kontextus 

1980-ban születtem Kolozsváron, Romániában. Míg a szüleim dolgoztak, az iskolai szünetek – így a gyerekkorom – nagy részét Várfalván, az anyai nagyszüleimnél töltöttem. Ők egyszerű földművesek voltak, főleg paprika, paradicsom, hagyma- és krumpli termesztéséből éltek. A határba nekem is kellett járni ültetni, öntözni, gondozni, beszedni – majd, ha eljött az ideje, felrakni a szekérre és nagyapámmal elvinni az árut a piacra, Tordára vagy vissza Kolozsvárra. Sokszor maradtam egyedül az áruval napközben – *Cât sunt roșiile? – viccelt velem nagytata, amikor visszaért, ki tudja honnan. 

A forradalom után átjöttünk, Győrbe jártam gimnáziumba, Budapesten egyetemre – eltelt az alkotói létben sok idő. Édesanyám idén januárban meghalt, utolsó útjára a legszűkebb család kísérte a szülőfalujában. És ha már ott voltunk, megmutattam a gyerekeimnek a fontos helyszíneket, köztük a piacokat is. Félix fiam (12 éves) séf akar lenni, együtt főzünk, én kezelem az Instagram fiókját. Szent Jakab kagylót a Lehel csarnokban találtunk. Amikor odaértünk felkiáltott: Apa, ez fantasztikus! Mutasd meg nekem az összes budapesti piacot! – Akkor legyen! 

Munkamódszer 

Első körben egy klasszikus, dokumentarista megközelítés: a helyek, távolságok, hangulatok feltérképezése, az első élmények rögzítése. Anyaggyűjtés, hangfelvételek és mozgóképek készítése után következik a koncepció tesztelése, finomhangolása, véglegesítése, majd a teljes anyag összeállítása. A piacot nem csupán dokumentálni szeretném, hanem fotográfiai térként is vizsgálni: mint helyet, ahol tárgyak, testek, élelmiszerek, történetek és gazdasági kapcsolatok kerülnek egymás mellé. 

Fő cél 

A projekt fő célja egy olyan, több-olvasatú, gazdagon fotózott kiadvány, mely a praktikussága mellett önálló művészkönyvként is funkcionál – egyúttal a városunkba látogató (nem feltétlen műértő) külföldi turista számára is minőségi kalauzként szolgál. A fotográfiai anyagot a piacok társadalmi és kulturális hátterét feltáró szövegek egészítik ki, Dr. Csurgó Bernadett szociológus közreműködésével. 

Korniss Péter laudációja

A Budapest Fotográfiai Ösztöndíj megszületésének pillanatától kezdve egy hosszú távú, több évre tervezett projekt volt, s mint ilyen, határozott célokkal született. Nevezetesen azzal, hogy újat és fontosat mondjon Budapestről – amelynek alpolgármestere, Schiffer János évekig támogatója volt az ösztöndíjnak – s ezáltal értékes munkával gazdagítsa a magyar fotográfiát. Ez a gondolat vezette az Ösztöndíj elindítóit huszonhat évvel ezelőtt, amikor az első pályázatot kiírtuk. S hogy ezt komolyan gondoltuk, arra bizonyíték az első díjnyertes személye és pályaműve: 2000-ben Benkő Imrével és Budapest Blues című munkájával indult útjára a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj. Eredeti elképzelésünk szerint évente hirdettük volna meg a pályázatot, de a magyar politika finoman szólva is hektikus természete ezt nem tette lehetővé. Huszonhat év alatt tizenhatszor tudtuk kiadni az ösztöndíjat, amelyet hol megszüntettek, hol újraélesztettek. Míg végül pár évvel ezelőtt Kőrösi Orsolya, a Capa Központtal, átvállalta a pályázat lebonyolítását és anyagi terheit. Azóta kétévenként tudjuk kiadni a díjat, de nem vagyunk kiszolgáltatva a bizonytalanságnak. S a pályázat él és virágzik! Köszönjük, Orsolya, a magyar fotográfusok nevében!

S hogy mennyire sikeres a pályázat, azt a pályázók száma is bizonyítja: ebben az évben hatvanegy pályázó adta be elképzeléseit az ösztöndíjra. Hatvanegy pályázó tekintélyes szám, igazolja a pályázat népszerűségét. Ami pedig a pályázat színvonalát illeti, régóta vallom, hogy egy pályázat rangját a díjazott személye és munkája minősíti!

Ez évi ösztöndíjunk nyertese: Puklus Péter. Az ő személyében is igaz ez a megállapítás! Puklus Péter a kortárs magyar fotográfia nemzetközileg is ismert és sikeres alkotója, akinek munkássága a fotográfia és a képzőművészet határterületén helyezkedik el. Fotográfiát tanult a MOME-n, később azonban nem a hagyományos értelemben vett fotográfusi utat választotta. A fotográfiát egy tágabb képzőművészeti gondolkodás részeként használta. Az idő igazolta törekvéseit: rangos helyszíneken, kitűnő galériákban mutatták be munkáit, Európában többfelé is.S most itt a mi ösztöndíjunk! Amely alapvetően fotográfiáról szól és amely Budapesthez kötődik.

Puklus pályázatának címe egy erősen hétköznapi, egyszerű kérdés: Mennyi a paradicsom? – ami még gyerekkori emlékeiből, Erdélyből származik. De pályázatában már a budapesti piacokról gondolkodik. Mint szinopszisában írja, első körben klasszikus, dokumentarista megközelítéssel kívánja feltérképezni ezeket. De azután tovább megy, nemcsak dokumentálni szeretné a piacokat, hanem fotográfiai térként is vizsgálja, mint olyan helyet, ahol tárgyak, testek, élelmiszerek, történetek és gazdasági kapcsolatok kerülnek egymás mellé. Elképzelését – a pályázat kiírásának megfelelően – erős képanyag is kíséri, amelyből kiderül, hogy határozott elképzelései vannak. Ez a képanyag a zsűri szerint mint fotográfia is sokat ígérő.

Puklusra jellemző, hogy nagyvonalú alkotóként rögtön könyvben is gondolkodik. A képanyagot, tervei szerint, szociológiai szövegek is gazdagítják, amelyek a piacok társadalmi és kulturális kapcsolódásait tárják fel. Ezek megírására Dr. Csurgó Bernadett szociológust kéri föl. Mint pályázatában írja, olyan többolvasatú művészkönyvben gondolkodik, amelyet akár a turisták is hasznosan forgathatnak.

Puklus előképek említésével teszi még vonzóbbá pályázatát, ezek egyike Moholy-Nagy László London utcai piacairól készült könyve. Ez is bizonyítja, hogy magasra teszi a mércét. Ugyanezt, azt hiszem, elmondhatom a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj zsűrijéről is, amely évek óta arra törekszik, hogy értékes alkotásokat segítsen világra.

Úgy gondolom, a zsűri idén is jól és felelősségteljesen döntött. Ezek után nincs más hátra, minthogy gratuláljunk Puklus Péternek és sok sikert kívánjunk a megvalósításhoz! És drukkoljunk neki! Mert az ő sikere egyben a magyar fotográfia sikere is.

Puklus Péter | Web | Instagram

A Budapest Fotográfiai Ösztöndíj kiemelkedő művészeti műfajunkra, a fotográfiára és annak különleges dokumentáló értékére irányítja a figyelmet. A 2017 óta a Capa Központ által kétévente kiírt díj egy évig támogatást ad arra, hogy a nyertes alkotó a koncepcióként beadott tematikáját követve elkészítse fotósorozatát a magyar fővárosról. Az ösztöndíj mellett a fotográfus lehetőséget kap a Capa Központ 8F Galériájában a bemutatkozásra egy egyéni kiállítás keretében. Továbbá az ösztöndíj részét képezi egy, a kiállításhoz kapcsolódó katalógus megjelentetése.

Az ösztöndíj odaítéléséről öttagú szakmai kuratórium döntött. A kiválasztás során a pályázók eddigi munkásságát, a beadott pályázat témáját, valamint a szinopszis kidolgozottságát és ígéretességét vették figyelembe.

A szakmai kuratórium tagjai voltak:

– Bartha Máté, korábbi díjazott fotográfus
– Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora
– Korniss Péter fotográfus, a díj alapítója
– Merker Dávid, a Hosszúlépés. Járunk? társalapítója
– Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora

A pályázati felhívás részletes szövege itt olvasható.