A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével – 2018-ban alapította meg a Fotóriporteri Életműdíjat. A díjat 2025-ben Stalter György kapta – ennek alkalmából mutatunk be egy válogatást a fotográfus képeiből.

„A rögzített hangulat megismételhetetlen, ez a fotózás gyönyörű varázsa.” – Stalter György

Stalter György (1956, Budapest) szubjektív dokumentarista fotográfus. Az esztergomi ferenceseknél töltött diákévei alatt kezdett fényképezni. Az érettségi után fényképész szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd a sajtóban fotóriporterként dolgozott. 1990-től szabadúszó fotográfus. 1995-ben Kerekes Gáborral együtt létrehozta az ASA Fotóstúdiót, ahol Művészet és Mesterség címmel fotográfiát oktatott több mint 20 évig.

Feleségével, Horváth M. Judittal évekig fotózták Magyarország cigánytelepeit és a pesti gettósodó városrészeket. 1998-ban jelent meg közös munkájuk eredményeként a Más Világ című fotóalbum, melynek anyagát több hazai helyszínen – a Vigadóban és a Mai Manó Házban –, valamint számos európai és amerikai kiállításon is bemutatták. Évekig fényképezte a nyolcadik kerület eltűnőben lévő mikrokozmoszát, 2006-ban a MÚOSZ Sajtófotó pályázatán Jó…Józsefváros sorozatával elnyerte a főváros Pro Urbis Alapítványa Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat. Ebből a projektből 2010-ben született a Város a városban című könyve. 2011-ben Moholy-Nagy Ösztöndíjat nyert, a sokszínű Berlin-Neukölln városrészt fotografálhatta három hónapig. 2019-ben jelent meg Régi/Új képek című fotóalbuma. Hosszú távú projekteken dolgozik, közel tíz évig fényképezte Budapest belvárosától, a Nyugati pályaudvartól alig 3 kilométerre elterülő, százhektárnyi Rákosrendező pályaudvar életét, szubkultúráját: az állomás épületét, a vonatokat, a környék hajléktalanokkal belakott zugait és a graffitiket. Ezt a munkáját 2021-ben, a FUGA-ban állította ki Visszarendeződés címmel, ahol 2024-ben New York-New York címmel nyílt kiállítása. Számos egyéni és csoportos tárlaton mutatta be fotóit idehaza és külföldön. Műveinek egy részét a Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.

Balogh Rudolf díjas fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja. 2024-ben elnyerte a Fotóművész Szövetség Életmű díját, és a Magyar Művészeti Akadémia művésztanár kategóriában elismerő oklevéllel díjazta az általa alapított ASA Fotósúdióban végzett tevékenységét.

Fotóriporteri Életműdíj kuratóriumának laudációja:

Nem volt csodagyerek, de érdekelte a csoda, mondta egy vele készült interjúban. Az esztergomi ferences gimnázium fotószakkörét vezető Lőrinc atya akarva-akaratlan, elindította egy úton, ahonnan mostanáig, egyetlen pillanatig sem tért le.

A reklámok, a közösségi média és a politika társadalmi tudatot körbefóliázó, leegyszerűsítő, ugyanakkor szépítő filtert használó világában az emberek nem tudnak mit kezdeni az olyan fogalmakkal, mint a nincstelenség, kiszolgáltatottság, kilátástalanság, magárahagyatottság, s azokat a közösségeket, amelyek sorsszerűen ilyen helyzetben élnek, legszívesebben eltüntetnék, hogy ne zavarják a kényelmes kellemes világképet. Stalter György viszont éppen a világ eme szeleteire kíváncsi, s azokat fotózza csillapíthatatlan érdeklődéssel, együttérzéssel, szeretettel.

„Célom, hogy elemelve a szimpla valóságot, egy szubjektív kordokumentum-valóságot hozzak létre.” mondja egy internetes portálon. És azt is mondja: „Én úgy gondolom, hogy egy komoly, magát fotográfusnak nevező személy, az elképzeléssel indul útnak. Ez egy munka, ami nem jókedv és hangulat kérdése. A fotográfia lényege szerintem, hogy te az éneddel, a tudatoddal meg szeretnél mutatni valamit, és úgy, ahogy azt te gondolod.”

Staltert szokás szociofotósnak nevezni. Szubjektív dokumentarista, mondja magáról, persze, mi az, hogy dokumentum, ezek az emberek az úgynevezett valóságban soha nem csinálják azt és úgy, amit és ahogyan a képeken, úgy kellett nekik megmondani, hogy mit csináljanak, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak önmagukra. Vagy, éppen ellenkezőleg, valahogy elintézni, hogy az isten szerelmére, ne látsszon, amit nem akar láttatni.

Több évtizedes munkásságát megnézve, jól kirajzolódik az ív, amely számára a művészet és élet között feszül. Ahogyan Börtönlakók című sorozatát illetően megfogalmazta: a kép közös. „Az én felfogásom szerint, aki rajta van a képen, az ugyanúgy alkotótárs. Nélküle nem születne meg az adott kép.”

A díjat az életművének sokszínűsége, a magyar cigányság életének hiteles bemutatása miatt, a szubjektív dokumentarizmus művelésének kiemelkedő színvonala alapján ítélte oda a kuratórium. Stalter György nem pusztán képeket készít, hanem érzéseket, történeteket és nehéz valóságokat oszt meg általuk, és ezzel arra ösztönöz bennünket, hogy ne az egyszerűt, hanem az összetett világot lássuk és hogy ebben az összetett világban jobban értsük meg egymást.

A kuratórium tagjai, a Capa Központ, valamint a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztálya tisztelettel gratulálnak Stalter Györgynek!

A szövegben drMáriás, Kincses Károly és Németh Gábor idézetek találhatóak.

Válogatás Stalter György képeiből:

A Fotóriporteri Életműdíjat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ alapította a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével 2018-ban. A díjat első alkalommal 2018-ban Urbán Tamás, majd 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc, 2021-ben Benkő Imre és 2022-ben Fejér Gábor, 2023-ban Németh György, 2024-ben Balogh László kapta.

A korábbi díjazottakról további információt itt találhat.

Az életműdíjat minden évben 6 tagú kuratórium határozza meg. A beérkezett javaslatok alapján a kuratórium egyhangú döntést hoz. 2024-től a Fotóriporteri Életműdíj kuratóriumának tagjai: Bánkuti András, Fejér Gábor, Keleti Éva, Kőrösi Orsolya, Pályi Zsófia és Szigeti Tamás.