A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány fotográfust, akiknek munkássága inspirálja, illetve olyan képeket, amelyeket kiemelten fontosnak tart.
Néhány évente szoktam készíteni magamnak egy gyűjtést, amiben megpróbálom összesűríteni, hogy mi érdekel leginkább a fotográfia világában. Erre az alkalomra összeállítottam egy friss válogatást: olyan fotográfusok és kortárs művészek szerepelnek benne, akik hosszú ideje hatással vannak rám. A nemzetközi és hazai színtér képviselőit külön csoportosítottam.
Válogatás nemzetközi fotográfusok munkáiból:
Rineke Dijkstra fontos alkotó számomra, August Sander és Dijkstra portréiról írtam az MA-s szakdolgozatomat, amiből idézek néhány részletet, mert érdekesnek találom, hogyan alapozták meg ezek a gondolatok a nyolc év alatt kibontakozó, A dolgok természete című munkámat, amit az első cikkben mutattam be.
„Jason Oddy így fogalmaz a Silent Witness című esszéjében Dijkstra portréiról: »Ha a képen szereplő tinédzserek alakját a föld és az ég keretezi, akkor a víz a köztes elem. Folyamatosan mozgásban van, és kapcsolódik Dijkstra alanyainak a változásban lévő énjéhez, ahogyan a gyermekkor határtalan teréből átlépnek a jobban behatárolt felnőtt életbe.« A tengerparti portrékra tekinthetünk a felnövés fájdalmas folyamatának metszeteként, amikor is kénytelenek vagyunk szembe nézni az élet gyermekkorban homályba burkolózó kérdéseivel, létünknek értelmet keresve, az elkerülhetetlen vég ellenére.”
“Sander és Dijkstra munkája az emberiség, a modern kor emberének arcképét jelenítik meg. Megmutatva a megnövekedett tudásunk ellenére, vagy talán éppen amiatt szorongó állapotunkat, rámutatva arra, hogy bármekkora magasságokba is törekszünk, az ember léptéke sohasem változhat. Mindig is ugyanannyira leszünk sebezhetőek és kiszolgáltatottak.”
Egy másik meghatározó művész számomra Andreas Gursky. Ha csak egy fotós munkáit küldhetnénk el egy idegen civilizációnak, én biztosan őt választanám. Képei bonyolult és több rétegű jelentéstartalmakat rejtenek magukban, mélyre hatóan elemezve világunk működését. A kiválasztott kép egy 1992-ben készült munkája, számomra nagyon pontosan jeleníti meg a társadalmunk polarizálódását vagy a nagyvárosi lét társas magányát.
Akár a jelenünkben gyakran érzékelhető vélemény buborékok vizuális leképeződéseként is értelmezhetjük a szeparált folyosókban utazó karaktereket. Ha pedig még mélyebbre akarunk menni, rámutat a kép egy olyan erőteljes izoláltságra, ami alól nem nyerhetünk feloldozást. A halandóságunkkal való megküzdésben teljesen egyedül vagyunk. Bármekkora nagy, szerető család vesz minket körül életünk során, végül meghalnunk egyedül kell majd. Végülis csak apró sejtek vagyunk a társadalom szövetében, amik veszendőek, és pótolhatóak. Úgy siklunk keresztül életünkön, akár egy apró sejt, amint végig áramlik az ereinkben.
Válogatás hazai fotográfusok munkáiból:
részlet a sorozatból, 2015
részlet a sorozatból, 2022
