Az Élet és Mű című beszélgetéssorozatban a kortárs magyar fotográfiát meghatározó személyiségek a vendégek. Olyanok, akik már komoly alkotói múltat tudhatnak maguk mögött, akik érett és kiforrott művészek. Működésük markáns nyomot hagyott a huszadik században, de jelenlétük manapság is megkerülhetetlen aktív fotográfusként, tanárként vagy a szakmai közélet részeseként. Szavakkal és képekkel idézzük föl életük, pályájuk, fotográfiai útkereséseik fontos pontjait. S megkérdezzük őket holnapi és holnaputáni terveikről is.
Horváth M. Judit sajátos, mással össze nem téveszthető képi világot teremtett a kortárs magyar fotográfiában. Ha valakivel, talán vele kapcsolatban megengedhető a női szemlélet említése az alkotói attitűdben.
Horváth M. Judit (1952, Sárvár) a szakmát férjétől, Stalter Györgytől tanulta meg. S az ő hatására tudatosodott benne roma származásának fontossága, vállalása. 1990 és 1995 között az Amaro Drom (Mi Utunk) romalap képszerkesztő-fotóriportere, majd főszerkesztője lett. Férjével több mint tíz év alatt készítették el a magyarországi cigánytelepeken és a városi gettósodott kerületekben élő romák életét bemutató anyagukat. Ebből született a Más Világ című közös albumuk s kiállításaik. Egyéni tárlata, a Csalóka látszat – és a magánkiadásban megjelent kötete – 2009-ben egészen más tematikát és stílust jelent a pályáján. Élet, halál, nőiség, nemiség és más fontos narratívák köré épülnek különös csendéletei. Ezt két megdöbbentő sorozat követi. A Privát képek I. saját betegségének fölkavaró őszinteséggel bemutatott megörökítése. Míg a Privát képek II. édesanyjának állít emléket. Az öregségnek, leépülésnek, elmúlásnak minden megszépítő gesztustól mentes képi lenyomata. Legújabb munkája, a Magángyűjtemény bizonyos szempontból szintézisnek és megújulásnak is látszik.
2019. április 17-én Horváth M. Judit volt a Capa Központ Élet és Mű című beszélgetéssorozatának a vendége, Szarka Klára kérdezte.
Válogatás Horváth M. Judit képeiből
