Modern brazil fotográfia: Thomaz Farkas

Brazília 1940-es évektől az 1960-as évekig tartó modernizációját számos fotográfus megörökítette. Közülük is kiemelkedik néhány olyan alkotó, akik riportok, fotóesszék és dokumentumfilmek formájában évtizedeken át követték a változásokat, miközben az ország mindennapjait, tradicionális helyeit és közösségeit is dokumentálták. Thomaz Farkas A fény ritmusa című kiállítása kapcsán három, a modern brazil fotográfiában fontos szerepet játszó alkotót, Thomaz Farkas, José Medeiros és Marcel Gautherot életét és képeit mutatjuk be.

Thomaz Farkas (1924–2011)

„Thomaz Farkas olyan családba született, amelynek fotográfiával való kapcsolata egészen a tizenkilencedik századig nyúlik vissza. Életének első éveit a budapesti Pannónia úton töltötte. Szülei, akik már korábban is szerencsét próbáltak Brazíliában, Farkas hatéves korában költöztek vissza São Paolóba. Édesapja jelentős fotográfiai üzlethálózatot létesített Fotoptica néven, amely Brazília-szerte rendelkezett boltokkal, és egyetlen fia már egészen fiatalon elkezdett dolgozni nála. Az ifjú Thomaz nyolcéves korában kapta meg első fényképezőgépét, és tizennyolc éves korára olyan tehetséges fotográfussá vált, hogy a Foto Cine Clube Bandeirante legfiatalabb tagjaként választották be a neves társaságba. Az európai modernisták elméletei és nézetei által erősen befolyásolt amatőr fotográfusokból álló klub tagjai forradalmasították Brazíliában a modern fotográfiát.

Thomaz Farkast ennek az időszaknak az egyik nagy úttörőjeként tartják számon. Ő volt az első, aki 1949-ben fotókiállítást rendezhetett a Museu de Arte Moderna de São Paulo [São Pauló-i Modern Művészetek Múzeuma] intézményében. A kiállítás sok szempontból forradalminak számított, leginkább kísérleti jellege miatt, amely két fiatal építészmérnökkel való együttműködésének volt köszönhető. Ezeket, a fotográfiai karrierje fénypontjának tartott képeket a negyvenes években készítette. A formai és absztrakciós minőség iránti különleges érzékenységgel jellemezhető képekben megjelenik a kontrasztok, grafikus alakzatok, valamint a fények és árnyékok irányába mutatott fokozott érdeklődése. Ezeket az elemeket nem csak az építészeti alkotásokban, hanem az emberek által erős fényben vetett árnyékokban, hétköznapi helyzetek során is megtalálta.

Thomaz Farkas: Pacaembu Stadion, São Paulo, 1940 körül © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira
Thomaz Farkas: Az Oktatási és Egészségügyi Hivatal oldalsó homlokzata, Rio de Janeiro, 1945 © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira/ims.com.br

Bár a fotográfia iránti érdeklődése az ötvenes évektől elkezdett a dokumentumfilmek irányába fordulni, van egy fontos sorozata az ötvenes évek végéről: az, amelyben a futurista és utópisztikus Brazíliaváros felépítését örökítette meg. 1957-ben Farkas Brazíliavárosba utazott, hogy nyomon kövesse Lúcio Costa és Oscar Niemeyer projektjének a megvalósulását. A 35 mm-es objektívvel rögzített képeken egyértelműen tükröződik Farkas munkásságának humanista lelkülete, valamint a művész érdeklődése a sajtófotózás nyelvezete iránt. Figyelme középpontjában az adott pillanathoz kapcsolódó érzelmek és a nyitóünnepélyre idelátogatók álltak, valamint az építőmunkások és az ő szálláshelyeik, a megtervezett városon kívül.

Thomaz Farkas: A Sajtószövetség épületének homlokzata, Rio de Janeiro, 1945 © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira/ims.com.br
Thomaz Farkas: A város avatásának napja, Brazíliaváros, 1960. április 21. © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira

Ez a sorozat egyfajta hídként is szolgál a későbbi, filmrendezőként és producerként végzett munkásságához. Úgy gondolta, hogy a film alkalmasabb a brazil társadalmi és politikai helyzet kifejezésére. Az 1960-as és 1970-es években készült számos dokumentumfilmje és néha színesben megörökített fotográfiája, amelyek Caravana Farkas címen váltak ismertté, kifejezték elkötelezettségét a hazája iránt, és céljuk az volt, hogy bemutassák Brazíliát a brazilok számára.

Farkas kiváló szakmai kapcsolatokkal rendelkezett, aktív részese volt a fotográfusok, filmrendezők, művészek és dizájnerek nemzetközi hálózatának. 1948-ban ellátogatott New Yorkba, a MoMA-ba, ahol találkozott Edward Steichennel; ugyanebben az évben látogatta meg Ansel Adamset kaliforniai műtermében, és kapcsolatban állt Edward Westonnal is. Jean Rouch, a francia dokumentumfilmes és Joris Ivens, a holland filmrendező – akit Farkas igen nagyra tartott – szintén a barátai közé tartoztak. Szakmai kapcsolataiban a Fotoptica fontos szerepet játszott. Segítségével mindig hozzáférése volt a világ minden tájáról származó szakmai könyvekhez és magazinokhoz, valamint a legkorszerűbb felszerelésekhez. Ezenfelül Farkas számos fotólabor kialakítását is kezdeményezte múzeumokban és más intézményekben, a fotográfia népszerűsítése érdekében. Fotoptica néven futott az a fotográfiai magazin és galéria is, amely Farkas irányítása alatt tette közzé és állította ki új és ismert brazil tehetségek alkotásait a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig.

Thomaz Farkas: Buszra várakozók Anhangabaúban, São Paulo, 1945 © Thomaz Farkas Estate/Instituto Moreira

Farkas kétségkívül sokoldalú, tehetséges ember volt, aki lendületes személyiségével mindig intenzíven élt és dolgozott. Bár főként fotográfiai és filmes munkáiról ismert, öröksége sokkal szerteágazóbb, hiszen producerként, tudósként, vállalkozóként és kulturális nagykövetként is jelentős munkát végzett. Munkái olyan fontos gyűjtemények részét képezik, mint a New York-i MoMA és a londoni Tate Modern.” (Claudia Küssel kurátor)

Thomaz Farkas A fény ritmusa című kiállítása 2020. április 5-ig látható a Capa Központban.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük