Heti Fortepan (2021/4)

A Heti Fortepan cikksorozat a Fortepan digitális fotóarchívumhoz beérkező fényképeken megelevenedő történeteket dolgoz fel gazdagon illusztrált bejegyzésekben. A 2021. júliusban és augusztusban megjelent cikkeket most összegyűjtöttük egy posztban.

Négykerekű családtagok – Az autóval fényképezkedés művészete

Autó és gazdája: a privát felvételek megszokott, bevett párosa. A képeken igéző tekintetű barátnők, őszinte örömmel mosolygó feleségek, tréfálkozó barátok is feltűnnek, a kocsik hangsúlyos jelenléte azonban mindig megkérdőjelezhetetlen. De vajon mi mindenre gondolhattak az elmúlt száz évben mindazok, akiket az autójuk társaságában örökített meg a kamera. Írta: Lukács Zsolt, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Kalandos képmegfejtések – A közösségi kútfő csodája

A FortePan megfejtések fórumon néha egészen elképesztő nyomozások eredményeként fejtik meg lelkes önkéntesek, hogy egy-egy fotó hol készült vagy mit ábrázol. A fórumot Lovas Gábor metróvezető [felhasználóneve: LoviGabi] hozta létre majdnem a Fortepan indulásával egyidőben, azaz 11 éve. A Fortepan több szerkesztője is a fórumon kezdte áldásos tevékenységét, így a levezetéseket ellenőrző és a helyes megfejtéseket a Fortepanra átemelő Simon Gyula [2ly] és Péter Gábor [pégés] szerkesztők is. Néhány érdekes nyomozást válogattunk a fórumról. Szerkesztők: Tamási Miklós és Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Csodatévő bakonyi levegő – Gyermeküdültetés a farkasgyepűi erdei iskolában

Tengerszint feletti 402 méteres magasság, sűrű erdő, óriási fák árnyékolta úttalan utak, csörgedező patakok, százados, mély csend: a Bakonyban fekvő, néhány száz lelket számláló Farkasgyepű nyugalmát hosszú időn át legfeljebb a bakonyi betyárok zavarták meg néha. Az 1920-as évek végén aztán gyerekzsivaj vegyült a csendbe: a környék különösen jó, gyógyító hatású levegője miatt erdei iskolát építettek ide, ahol nehéz sorsú és beteges gyermekek kaptak lehetőséget arra – legalább pár hét erejéig –, hogy testileg és szellemileg is jól érezzék magukat. Írta: Gáspár Balázs, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Unokáink látni fogják? Ráday Mihály városvédő öröksége

Operatőr, rendező, tévés szerkesztő. Leginkább így emlékezett meg július 16-i halála után Ráday Mihályról (1942–2021) a magyar sajtó, hiszen hivatalosan ez volt a munkája. Ugyanakkor az egész ország úgy ismerte őt, mint a magyar műemlékvédelem megkerülhetetlen alakját. A köztiszteletet azzal a rengeteg munkával vívta ki, amellyel nem csak közvetlenül mentette épített örökségünket, de közvetve is. Műsorain, könyvein több generáció nőtt fel, akiknek ma már természetes a műemlékvédelem ügye. Ráday Mihály számos képet adományozott a Fortepannak, most azonban nem csak az ő fotóiból válogattunk, inkább azokból az ügyekből szeretnénk felvillantani néhányat, amelyekért sikerrel harcolt, vagy amelyek ma is épp olyan aktuálisak, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Írta: Zubreczki Dávid, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Családtörténet az osztályharc árnyékában – Egy nemesi származású HÉV-kalauz képei az államszocializmusból

Apa kalauz a még létező törökbálinti HÉV vonalon, anya a baromfifeldolgozóban dolgozik, de otthon opera szól, és ha vendégek jönnek, előveszik a családi porcelánt. Kifelé próbálnak láthatatlanok lenni, de nem egy átlagos munkáscsalád: Belházy és felesége, született Budaházy, két ipszilonos, budai középnemesi származék deklasszálva az ötvenes években, meghúzva magát a proletarizált masszában. Élni, ahogy lehet: egy polgári család képei az államszocializmusból. A családtörténeti adatok megosztásáért az adományozó Belházy Miklóst és családját illeti köszönet. Írta: Kolozsi Ádám, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Hőhullám és fergeteg – Örök küzdelmünk a kánikulával és a nyári zivatarokkal

Abnormális, eszeveszett hőség, hazánkban szokatlan vízzuhatag, trópus és monszun. Hogyan éltük meg a perzselő forróságot és a pusztító viharokat azokban az időkben, amikor az éghajlatváltozás kifejezést még hírből sem ismertük? A korabeli tudósítások szóhasználata meglepően modern, a képek tikkadt szereplői pedig a forróság elleni védekezés ma is érvényes kiegészítői, fagyi, sör és kalap után nyúlnak. Írta: Lukács Zsolt, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Mikulásból télapó – Mindennapi vallásosság a szocializmus alatt

A vallásosság, az egyházhoz való kötődés hosszú évszázadok során természetes módon jelen volt a társadalomban. Korábban is érték támadások az egyházakat, gondolhatunk a felvilágosult abszolutizmusra, de olyan mérvű szekularizáció és egyházellenesség, mint ami a XX. században volt jellemző, korábban nem volt tetten érhető. Érdemes különválasztani a globalizáció által felpörgetett elvilágiasodást, és a barna (náci), valamint a vörös (kommunista) diktatúra egyházellenességét, bár azt megállapíthatjuk, hogy mindkettő komoly károkat okozott az emberek lelkében és a társadalomban is. Az egyházak egyre nagyobb mértékben veszítettek teret a modern korban, amihez hozzájárult a – legnagyobb felekezetet adó, ezért a cikkben elsősorban tárgyalt – római katolikus egyház belső válsága is, de leginkább az az egyházellenesség, ami a XX. századi diktatúrákra volt jellemző. Soós Viktor Attila egyháztörténész írása. Képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Kenyerünk java – Az aratóünnepek gyors átpolitizálódása

„Ha velünk leszel, ilyet eszel!” – hirdette a Kisgazdapárt a háború után a kenyér transzparensével a programját, ahogy a többi párt is azon versengett, hogy melyikük hogy áll bele az „új kenyér ünnepébe”. Augusztus 20. jelentésének átalakítása leginkább a kommunista propagandával forrt össze, de a kenyér ünnepét nem ők találták ki, és az ünnep hatalmi felhasználásának is keresztény-konzervatív előképei voltak. A búza – magvetés – aratás, és a kenyér – élet – bőség keresztény eredetű jelképeit azonban a kommunista politika is igyekezett maximálisan kisajátítani és a maga javára fordítani. Rákosi Mátyás híres kalászmorzsolgatós fotója úgy égett bele a hazai politikai ikonográfiába és a kollektív emlékezetbe, mint a kopár szik sarja a hatodik órán már nagyon másfelé ácsingózó tikkadt gyerekfejekbe. Írta: Kolozsi Ádám, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

© hetifortepan.capacenter.hu

Sütés-főzés a szabadban – A pásztor bográcsától a kempingbenzinfőzőig

Hétvégi telkeken és kempingekben, vállalati üdülőkben és német turistákra szakosodott, cigányzenés csárdákban egyaránt óriási népszerűsége volt. A huszadik század második felében reneszánszát élte a szabadtéri sütés-főzés. Nem épültek úgy kertvárosi társasházak, hogy az udvarukra be ne terveztek volna egy tűzrakó helyet. A régi pásztorok és halászok fortélyai beszivárogtak a városi emberek életébe. Igaz, jócskán átalakultak, mire odaértek. Írta: Zubreczki Dávid, képszerkesztő: Virágvölgyi István. Olvass tovább!

Kövesd a Heti Fortepan új cikkeit is!

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük