Tombor Zoltán: Vizuális napló

A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Tombor Zoltán az elmúlt egy évének szakmai és személyes eseményeit mutatja be.

Az elmúlt másfél év igen mozgalmasan telt: egyszerre volt lelassult és bizonytalan, ugyanakkor rengeteg tennivalóval teli, amiben fontos szerep jutott a kreativitásnak és a megújulás képességének – a személyes és a szakmai életemben egyaránt. Tizenhét év után költöztünk haza, és bár itthon biztonságosabb és kényelmesebb az életünk, ugyanakkor lemondásokkal is jár, hiszen a megrendeléseim nagy része most is külföldhöz köthető. Nelli augusztusban világra hozta Lujza lányunkat, ami átrendezte a napi rutinunkat – az időnk javát azóta hármasban töltjük. Sosem gondoltam volna, hogy a szülővé válás ennyire felemelő.

Ősszel rendeztük meg az első hazai önálló intézményi kiállításom a Mai Manó Házban, valamint az Einspach Fine Art Galériában, és részt vettem több duó és csoportos tárlaton, többek között a Liszt Intézetben Stuttgartban, a HfG Alapítványnál Ulmban, a Kiscelli Múzeumban, a Bátor Tábor Alapítvány aukcióján, a csíkszeredai Új Kriterion Galériában, a Gallery Maxban, a Capa Centerben és Einspach Gáborral a Paris Photo-n is.

Részlet a Felületi feszültség című kiállításból az Einspach Fine Art & Photography galériában © Tombor Zoltán
Részlet a Felületi feszültség című kiállításból az Einspach Fine Art & Photography galériában © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiállításból a Mai Manó Házban © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiállításból a Mai Manó Házban © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiállításból a Mai Manó Házban © Tombor Zoltán
Részlet a Magyar Géniusz című kiállításból a Gallery Maxban © Tombor Zoltán
Részlet a Dialógus – Párbeszéd az építészet megtapasztalásáról című kiállításból a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban © Tombor Zoltán
Részlet a Dialógus – Párbeszéd az építészet megtapasztalásáról című kiállításból a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban © Tombor Zoltán
Részlet a Dialógus – Párbeszéd az építészet megtapasztalásáról című kiállításból a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban © Tombor Zoltán

Nyáron jelent meg a Mai Manóban rendezett kiállítás kísérő kiadványa Fényterápia címmel, melyet a tárlat kurátorával, Sárvári Zitával és a könyv tervezőjével, Salát Zalánnal közösen álmodtunk meg. A Fényterápia a pandémia klausztrofób és melankolikus időszakának állít emléket, amelyben az életünk addig meghatározó szabályai alapjaiban inogtak meg. A sorozatban olyan érzésekre kerestem a képi megfogalmazás módját, mint az időtlenség, a lelassulás, az elszigeteltség, az összefogás vagy a megújulás, és ezeket igyekeztem sokrétű történetté formálni. Ennek érdekében különböző eszközökkel operáltam: készítettem portrét, csendéletet, tájképet és fotókat testrészekről is. A közel egy év alatt összeállt sorozatból végül harminckilenc darabot állítottunk ki, és negyvenhét került a könyvbe.

Részlet a Fényterápia című kiadványból © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiadványból © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiadványból © Tombor Zoltán
Részlet a Fényterápia című kiadványból © Tombor Zoltán
Tombor Zoltán: Regina, Zalaszántó, 2020 © Tombor Zoltán
Tombor Zoltán: Buborékban buborék, Budapest, 2020 © Tombor Zoltán
Tombor Zoltán: Zita háromszor, Budapest, 2020 © Tombor Zoltán
Tombor Zoltán: Dominósor, Budapest, 2020 © Tombor Zoltán

Tavaly karácsonyra “kaptam” Lujzát Nellitől, pontosabban akkor még csak egy könyvbe rejtett pozitív terhességi tesztet. A várokozás, az egyre konkrétabbá váló felelősségérzet valami új és csodálatos korszak kezdetét jelezte, ami egyben búcsúzás is volt a régitől. Ez a friss, de sokszor rémisztő érzelmi állapot különös elegye a szerelemnek, a hormonoknak, a bizalomnak, az önfeladásnak, az ösztönöknek és talán Istennek. Nellit a terhessége alatt, majd a szülés folyamatában is végig fényképeztem, és négy hónapja már Lujza is állandó témám. Sokat töprengek azon, hogy egy ennyire személyes és intim sorozat vajon hogyan tud univerzálissá, a néző számára is érvényes üzenetet hordozó minőséggé válni, mitől nem marad öncélú. David Hockney azt mondja, hogy „egy mű akkor van kész, ha az alkotó elérte benne a szándékait”.

Ezt megfogadva dolgozom tovább a családi archívumon, és majd az idő eldönti, mi lesz a sorsa.

Tombor Zoltán: Még éppen egyben, Budapest, 2021 © Tombor Zoltán

Nézd meg Tombor Zoltán, 2021. december hónap alkotójának többi posztját is!

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük