A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Bielik István két, az elmúlt években készült sorozatát mutatja be.
Az elmúlt két évben két sorozaton dolgoztam, melyek szorosan összefüggenek egymással.
A 2020-as év, mint mindenkinek, nekem is sok bezártsággal és szorongással járt, ezért is örültem nagyon, amikor megkaptam az NKA alkotói támogatását egy olyan sorozatra, melyet már évek óta terveztem. A Bajától Hercegszántóig – A tündérrózsák földjén című sorozatban egy tápcsatorna mentén található településeken vizsgáltam az ott élő közösség életét. 2016 nyarán hallottam először a csatornáról, amikor az akkor még menyasszonyom sétára invitált szülőfaluja, Hercegszántó csatornapartjára. A hely atmoszférája már akkor rabul ejtett, de sokáig kerestem a megfelelő inspirációt és vizuális formanyelvet a sorozat elkészítésére. Alec Soth Sleeping by the Mississippi című albuma nagy hatást nagykorolt rám (a következő posztban részletesen bemutatom az albumot), amelyben a szerző szintén egy folyóvíz mentén utazva készített szubjektív látleletet az ott élőkről. 2020 egyik hozománya volt a lelassulás, ami nagyban segített kialakítani egy líraibb formanyelvet, ami hűen mutatja be a helyhez fűződő viszonyomat. Ez egy belső utazás is volt számomra, mivel az esküvőnk előtt azt a vidéket jártam, ahol a feleségem a gyerekkorát töltötte.
Bajától Hercegszántóig – A tündérrózsák földjén
A Baja-Bezdán-csatorna (Ferenc-tápcsatorna, vagy másik nevén Bajai-csatorna) 44,8 kilométer hosszú, ebből 32,2 km Magyarország, 10,6 km pedig Szerbia területén helyezkedik el. A csatorna kiépítésének eredeti célja a 700 mázsás dereglyékkel történő gabonaszállítás mellet az volt, hogy a szerbiai Ferenc-csatornában jelenlévő vízhiányt megoldják vele. A csatorna szélessége az ásott részeken mindössze 15 méter, a régi folyószakaszokon azonban ez az érték elérheti a 160 métert is. Mélysége az ásott szakaszokon 3–4 méter, átlagosan 6–7 méter, de a Sebes-foktól 6 kilométerre északra a 18 métert is meghaladja.
A csatorna-menti magyar települések: Baja, Nagybaracska, Dávod, Hercegszántó.
A Bajai-csatorna a Vajdaság egyik legtisztább vize. Ez annak köszönhető, hogy semmilyen település vagy ipari létesítmény nem található a partján. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a folyami rák és tavikagyló-populáció vagy a tavi szivacs és az álkérészek jelenléte.
Első pillantásra megigézett a táj érintetlensége, ami menedékül szolgál a természet szerelmesei számára.
Munkám fő sodrában a csatorna menti világban élő emberek és az érintetlen, még nem kizsákmányolt természet kapcsolatát elemeztem.
Egyre kevesebb ilyen területet találni, ahol ez a kapcsolat létrejöhet. A fiatal generációk városi életre vágyva, munkahely reményében elhagyják ezeket a területeket – elszakadnak a természettől.
A még ott élő, elöregedett lakosság sajnos valószínűleg az utolsó generáció, aki ilyen szoros szimbiózisban él a természettel, a vízzel.
A régió másik különlegessége, hogy a szerb-horvát-magyar hármashatár szerves része így három kultúra és két vallás olvasztótégelye.
Senki szigete
A csatorna a hercegszántói határátlépés után 11 kilométer hosszan Szerbia területén kanyarodik, utolsó szakasza a Senki szigetének is nevezett Kengyija, ami kataszterileg Horvátországhoz tartozik (az itt lévő víkendházak, szántóföldek és földek mind Horvátországban vannak bejegyezve), de a terület – aminek hivatalos határa a Duna lett – szerbiai fennhatóságú, a lakosság pedig többségében magyar. Kengyija a történelem során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia része is volt, így néhányan az idősebb helyiek közül négy ország lakói is voltak. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe nincs bevezetve az áram, a víz és a telefon, és gyakran térerő sincs. Az itt lakókhoz nem a horvát mentőszolgálat és tűzoltóság jön ki, hanem a szerb.
A csatorna-menti települések Szerbiában: Béreg, Küllőd és Bezdán.
Nézd meg Bielik István, 2022. augusztus hónap alkotójának többi bejegyzését is!