A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány fotográfust, akiknek munkássága inspirálja, illetve olyan képeket, amelyeket kiemelten fontosnak tart.

Amikor a fotográfiai inspirációimról kérdeznek, már jó pár éve mindig ugyanaz az a legfontosabb válaszom: Wolfgang Tillmans és neki kifejezetten ez a képe.

Maga az album (Truth Study Center, Taschen) az egyik első darab a gyűjteményemben, a megjelenésekor, 2005-ben vettem Párizsban (Nan Goldin The Devil’s Playground-jával együtt), amikor ott tanultam, melyek azóta megvannak és a mai napig is néha lapozgatom őket. A sokszor mosott szürke zoknik halma a kanapén az egyik legunalmasabb és leghétköznapibb dolog, amit csak el lehet képzelni. Ebben nem csak meglátni a szépet, de képesnek lenni átadni a történetet és a mélységet egy olyan képesség, mely hosszú távon ad erőt és motivációt. 

Számomra megkerülhetetlen Michael Schmidt U-NI-TY (vagy EIN-HEIT, Scalo/D.A.P., 1996) című albuma mely nagyon-nagyon egyszerű eszközökket operálva fejt fel egy nagyon komplex és érzékeny témát, gyakorlatilag teljes egészében a néző/olvasó éppen aktuális teherbíró képességére bízva a bevonódás és megértés mértékét. 

Liv Liberg Sister című albuma (Art Paper Editions, 2020) számomra arra egy nagyon fontos emlékeztető és mérföldkő, hogy mennyi lehetőség van az egyszerűségben és a következetességben. Az, hogy egy konkrétan körülhatárolható dolgot figyelek több nézőpontból és hosszú időn keresztül, annak a változásait és a köztünk lévő viszony változásait dokumentálom és közreadom egy ismert és használt metódus a kortárs fotográfiában – egy másik kedvenc példám ebben a témába John Gossage The Pond című albuma, melyben egy tavacskához vagy inkább pocsolyához jár vissza, de ebből sajnos nincs példányom – melyből sokat tanultam és én is használom.

Fontos számomra a vicc, a humor, a gyermeki egyszerűséggel történő, néha akár infantilis rácsodálkozás és játékosság megőrzése. A gyűjteményemben a legjobb példa erre Lucas Blalock igazából cím nélküli albuma vagy inkább füzete (SPBH Book Club, 2014). A képeket nézegetve szinte magam előtt látom az alkotót, aki gurgulázó nevetését alig bírja visszatartani, miközben csillog a szeme és rendkívüli módon büszke magára. 

Pár éve abbahagytam a klasszikus értelemben vett fotóalbumok gyűjtését. Nemcsak rengeteg pénzt és helyet emésztenek fel, de arra is rájöttem, hogy a figyelmemet és a támogatásomat nem a mainstream felé szeretném irányítani. Két új érdeklődésem lett: az egyik a szűkebb régió fiatal, kevésbé ismert alkotóinak egyénileg vagy független kiadók által közreadott kiadványainak gyűjtése, a másik pedig még nem tudom micsoda – habár elég ambiciózus gondolatok és tervek vannak a fejemben ezzel kapcsolatban. Olyan könyveket keresek és gyűjtök, melyeknek az eredeti témája messze áll a fotográfia műfajától, a médiumra mint eszközre tekint és az eredeti szándék szerint kizárólag illusztrációs célra használja – gyakran a témában jártas szakember szerző saját felvételei: Gyümölcsfák metszése, Lótenyésztés, Kalandjaim Afrikában, Tornázzunk otthon… Harminc-ötven éves könyvek sokszor kivételesen erős vizualitással és összességében nagyvonalú potenciállal.

Puklus Péter | Web | Instagram