2025. február 9-ig látogatható az Ara Güler: Az életről című kiállítás a Capa Központban, amely a művész 1950 és 1970 között készült fekete-fehér fotóiból válogat. Cikkünkben a tárlathoz kapcsolódva bemutatunk három kiadványt, amelyek különböző nézőpontok mentén szemléltetik Güler fotográfiai pályafutását, illetve annak egyes állomásait.

Ara Güler a török fotográfia ikonikus alakja, aki elsősorban fotóriporterként tekintett magára. Hazájában és nemzetközi szinten egyaránt a szakma kiemelkedő mestereként emlékeznek rá. Isztambulban született 1928-ban örmény szülők gyermekeként. Kezdetben leginkább a filmrendezés, és a forgatókönyvírás területei vonzották, de színjátszó és dráma tanfolyamokra is járt. Az Isztambuli Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult, majd újságírással kezdett foglalkozni. 1950-ben a Yeni Istanbul újságnál indult el fotós pályafutása. Karrierjében meghatározó, hogy 1952-ben a Jamanak török–örmény újságban megjelenhetett az Armenian Fishermen at Kumkapı című fotó/cikk sorozata. Ezt követően egyre több megbízást kapott olyan neves nemzetközi magazinoktól, mint például a Paris Match és a Sunday Times, majd kinevezték az amerikai Time Life vállalat közel-keleti tudósítójának. A 60-as évek elején megismerkedett Henri Cartier-Bressonnal és csatlakozott a Magnum Photos-hoz. Az ügynökség több tagjával jó kapcsolatot ápolt egészen a 2018-ban bekövetkezett haláláig.

Munkája által a világ számos tájára eljutott, de hírnevét elsősorban az 1940 és 1980 között Isztambulról készített fekete-fehér képeinek köszönheti. Fotói az emberekre és a mindennapi életre összpontosítanak. „Isztambul szemének” is nevezték. Megörökítette a város gyorsan változó arcát, egyedülálló módon dokumentálta utcáit, lakóit és történelmét. Egyetlen pillanatképpel is képes volt megragadni az adott hely lelkét. Vizuális történészként jellemezte magát. Sorozatait többnyire Leica fényképezőgépekkel készítette. (Különlegesség, hogy a Capa Központ kiállításán megtekinthető egy általa használt Leica M6-os gép is). Portréképei egyaránt ismertek, jelentős személyiségeket, művészeket, írókat, politikusokat fotózott, akik sokszor interjúalanyai is voltak. Híresek például a Bertrand Russellről, Winston Churchillről, Arnold Toynbee-ről, Picassóról, William Saroyanról és Salvador Daliról készített felvételei. 

Az alábbiakban bemutatott könyvek a 2018-ban alapított Ara Güler Múzeum kiadványai, melyek Ara Güler Archívum és Kutatóközpont közreműködésével jöttek létre.

Fisherman of Kumkapı (Kumkapı halászai), 2024

Az Ara Güler Múzeumban 2024. május 8. és október 27-e között volt látható a Fishermen of Kumkapı című kiállítás, aminek apropóján megjelent az azonos című kiadvány. A tárlat, így a könyv kiindulópontját is Güler Armenian Fishermen at Kumkapi című cikk- és fotósorozata adta, amely hétnapos folytatásos riportként jelent meg a Jamanak újságban 1952. május 21. és 27. között. A sorozatot Güler az egyik gimnáziumi osztálytársával, Vartan Ozinyannal készítette. Ozinyan írta meg az első és az utolsó napi cikkeket. A szövegek és a hozzájuk tartozó fényképek bemutatják a ma már nem létező Kumkapı halászfalut és kikötőt, illetve az ott dolgozó munkások életmódját. Güler 1952 után is gyakran ellátogatott a faluba, megörökítette a környéket és a lakosságát, amelyekről tudta, hogy hamarosan eltűnnek majd. A Sirkeci és Florya városrészek között húzódó parti út (ma Kennedy Avenue) 1956-os építésének megkezdését követően a kikötőt és a környék házait teljesen lebontották.

A 2024-es Fishermen of Kumkapı című kiadványban korábban még nem publikált fotók és olyan dokumentumok is szerepelnek, amelyek Güler alkotói folyamataiba nyújtanak betekintést.  Mindezek mellett a könyv három kiegészítő szöveget tartalmaz: Ara Koçunyan What are we doing here? (Mit csinálunk mi itt?) című esszéjében Güler fotóriporteri pályafutásának kezdetére összpontosít, megemlítve a Jamanak újsággal való kapcsolatát is. Levon Bağış What is a city? (Mi is az a város?) című esszéjében Kumkapı történelmi jelentőségéről és halászati kultúrájáról ír. A With the Armenian fishermen of Kumkapı (A Kumkapı örmény halászokkal) című esszét, Vartan Ozinyan írta az 1952-es sorozat utolsó napjára. A szöveg angolra fordított változta ebben a könyvben olvasható először. 

1993-ban az Istanbul magazinban publikált egyik cikkében Güler elmeséli, hogy amikor meghallotta, hogy Kumkapı halászfalut le akarják rombolni, visszatért a területre, hogy színes fényképeket készítsen, azonban ezek a felvételek az évek során megsérültek, elszíneződtek. A kiadvány utolsó részében az Ara Güler Archívum és Kutatóközpont restaurálási munkálatainak a köszönhetően láthatunk néhányat ezekből a színes képekből.

Anatolia in colour (Anatólia színesben), 2023

Az Anatolia in Colour kötet Güler anatóliai utazásaikor készített színes fotóit mutatja be. Güler az 1950-es években fekete-fehér fotóival szerzett világhírnevet, de alkalmazkodott a színes fotográfia iránti kereslet növekedéséhez. A könyvben szereplő 89 színes fotó hangsúlyozza művészetének és fotóinak időtállóságát. A fényképek Anatólia utcáit, épületeit és embereit örökítik meg, úgy ahogyan 1957 és 2003 között látta őket. A képek tükrözik a régió kultúráinak gazdagságát, szemléltetik Güler mély kapcsolatát hazájához, a földhöz és az emberekhez. 

Az Anatolia in Colour című könyv, illetve az Ara Güler Múzeumban ugyanezen néven megrendezett kiállítás (2024. április 14-ig volt látogatható) a művész életének egy újabb történetét szemlélteti és szemléltette, amely a fényről, az emberekről, a földről, a színekről és Törökországról szól.

Aphrodisias, 2019

1958-ban Ara Güler fotóriporterként meghívást kapott egy gát megnyitására, a török Aydın tartomány közelében. Az esemény végeztével sofőrjével hazafelé indulnak, azonban eltévedtek. Sötétedés után véletlenül egy Geyre nevű faluhoz jutottak. Az itt töltött éjszaka után Güler felfedezte, hogy a falu tele van történelmi romokkal, amelyek az ókori Rómából származhatnak. Az itt lakók számára az ókori maradványok a mindennapok részét képezték. Nem voltak tudatában annak, hogy a régészet egyik ékkövén élnek, sőt az országban senki sem tudott ennek az ősi leletnek a fontosságáról. Güler igyekezett átfogó dokumentációt készíteni a helyszínről. Amikor visszament Isztambulba sokat kutatott, de nem talált semmilyen releváns információt a régióról. Elküldte a fotóit és a faluról szóló beszámolóit a kormánynak és a helyi hatóságoknak, de nem érkezett reakció.  Később ugyanezeket az anyagokat továbbította néhány neves külföldi magazin felé, hogy felhívja a figyelmüket. A Timestól válaszoltak neki, kérték, hogy készítsen színes felvételeket is Geyre területén. Güler a kérésének megfelelően elkészítette a színes fotókat, amelyek kis idő múltán világhírűvé váltak.

Dr. Kenan T. Erim török régészprofesszor állapította meg, hogy Geyre falu az ókori Aphrodisziasz város romjai között található, amely a Római Birodalom része volt i.e. 500 körül. Nevét Aphrodité, a szépség, az örök ifjúság, a termékenység és a szerelem istennője után kapta. 1960-tól kezdtek ásatásokba a területen, amelyek három évtizeden keresztül zajlottak. Egymás után tárták fel a történelmi maradványokat és építményeket. A legkiemelkedőbb leletek közé tartozik például az a kulturális komplexum, amelyben egy stadion, egy színház, két fürdő és egy nagy Aphrodité templom töredékei is fennmaradtak. Miután az ásatások megkezdődtek Geyre falujának lakosait egy másik, közeli településre költöztették. Kényszerítették őket, hogy hagyják el otthonaikat, hogy teret nyissanak a régész csapatok számára.

A helyszín 2017-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. Az Aphrodisias című kiadvány az Ara Güler Múzeum második kiállításának kísérőkötete. Színes és fekete-fehér képek egyaránt megtalálhatóak benne, melyek megelevenítik Geyre falu lakóinak mindennapi életét a történelmi leletek között. 

Az életről című tárlat az Ara Güler Múzeum és a Yunus Emre Török Kulturális Intézettel együttműködésben valósult meg a 2024-es Magyar–Török Kulturális Évad kereteiben. 

A cikkben bemutatott kiadványok megvásárolhatóak a Capa Központ jegypénztárában.