Augusztus 30-ig látogatható a Zárt ajtók mögött – Terek és gesztusok egy diktatúrából című kiállítás a Capa Központban, amely az 1945 és 1963 közötti kommunista diktatúra politikai terrorjának meghatározó helyszíneit, a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát idézi meg. A fotográfiákat, installációs elemeket, dokumentumfilmeket és korabeli tárgyi emlékeket felvonultató tárlat a kortárs vizuális művészetet és a történettudományi kutatásokat ötvözve helyezi új megvilágításba a koncepciós perek, az internálótáborok és a büntetés-végrehajtási intézmények kollektív emlékezetét. Kovalovszky Dániel és Hugyecsek Balázs fotográfusok alkotásaikon keresztül térképezik fel az egykori kihallgatóhelyiségeket és büntetés-végrehajtási intézményeket. A kiállításon kiemelt szerepet kapnak az erőszakszervezetek hírhedt központjai, köztük a Gyorskocsi és a Conti utcai börtön, a Markó utcai fegyház, valamint a recski kényszermunkatábor maradványai.

1950-ben csaknem tízezer embert ítéltek el politikai okokból Magyarországon. Ugyanebben az évben a kistarcsai és a recski internálótáborban mintegy kétezerötszáz embert tartottak fogva, 1953-ra pedig a bírói ítélet nélkül internáltak száma meghaladta az ötezret. A Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben mintegy háromszáz embert végeztek ki, az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során pedig további kétszázharminchármat. Emellett több mint húszezer embert börtönöztek be, és mintegy tizenháromezret internáltak.

A Zárt ajtók mögött című kiállítás az 1945 és 1963 közötti, a kommunista diktatúra kiépülésétől az úgynevezett „nagy” amnesztiáig tartó időszakot állítja a középpontba. A történeti hűségre építő, ugyanakkor kortárs művészeti nézőpontot is érvényesítő tárlat kiállítói arra keresik a választ, hogy miként lehetett túlélni meghurcoltatást és a bezártságot úgy, hogy az ember közben megőrizze méltóságát. A kiállításon bemutatott helyszínek – a Gyorskocsi utcai börtön, a recski munkatábor, a Conti utcai börtön és a Markó utcai fegyház – ma is léteznek, mégis alig érzékeljük történelmi terhüket. Kovalovszky Dániel fotográfiái, az épületbejárásokat rögzítő filmek és a hozzájuk kapcsolódó történeti adatok, valamint Hugyecsek Balázs fotóalapú kortárs installációja ezeket a helyeket szólaltatják meg. Az alkotófolyamat során a művészek alapos kutatómunkával vizsgálták a Rákosi- és a korai Kádár-korszak büntetés-végrehajtási rendszerét, a koncepciós perek működését, valamint a börtönök és kényszermunkatáborok történeteit. A kiállítótérben az üres zárkák képei mellett az egykori fogvatartottak időskori portréi is megjelennek, amelyek érzékeltetik mindazt a szenvedést, amelyen keresztül kellett menniük. A vizuális anyagot a túlélők – köztük Válóczy István egykori elítélt – visszaemlékezései egészítik ki, amelyek dr. Müller Rolf és Takács Tibor történészek szakmai kutatómunkája alapozott meg.

A tárlat meghatározó elemei a kiállítótérben elhelyezett cellaajtók és a priccs, amelyek közelebb hozzák a látogatóhoz a börtönvilág tapasztalatát. Ezekkel lép párbeszédbe Hugyecsek Balázs Döntések című installációja is, amely a pozitív tereket állítja szembe a diktatúra zárt és erőszakos helyszíneivel.

„A Kovalovszky Dániel fényképein, Hugyecsek Balázs installációján, Hugyecsek Balázs és Müller Rolf filmjein, továbbá a kiállított tárgyakban csakis a jelent láthatjuk. E jelenbéli objektumok azonban mégiscsak a múltat akarják birtokba venni, azaz mégiscsak a múltra vonatkoztatva fogadjuk be azokat: az ajtót úgy nézzük, mintha mögötte egy akkori fogda tárulna fel; a priccsre odalátjuk a rabot is; az idős ember derűs arcában a fiatalemberként elszenvedett borzalmak nyomait keressük, és meg is találjuk; a filmben feltűnő cellákra, folyosókra önkéntelenül is odaképzeljük a fogvatartottakat és fogvatartókat; a kézjelek mintha a múltból vetülnének a jelen falára.” – fogalmazott Takács Tibor történész a június 3-i megnyitóbeszédében a kiállításon látható az alkotások kapcsán.

A kiállítás terében öt Topotéma-film is látható, amelyek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos ismeretterjesztő projektjének részeként az 1944 és 1990 közötti magyar politikai rendőrség térhasználatát és a diktatúra fizikai tereit vizsgálják. A mozgóképes anyagok az egykori fogvatartó intézmények jelenlegi állapotát dokumentálják, és tovább árnyalják a fotográfiák által bemutatott történeti kontextust.

A Zárt ajtók mögött – Terek és gesztusok egy diktatúrából című kiállítás kurátora Kopin Katalin művészettörténész.

Kiállító alkotók: Kovalovszky Dániel és Hugyecsek Balázs

Szakértő: Dr. Müller Rolf történész

A kiállítás megtekinthető: 2026. június 4. – augusztus 30.