Puklus Péter: A fotókon túl

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Ha már a vizuális naplót rajzokkal kezdtem, azt gondoltam, hogy milyen szép keretes szerkezet lenne, ha a fotókon túl részt arra használnám, hogy megmutassam a rajz és a rajzolás iránti elkötelezettségemet és lelkesedésemet. 

Paul McCarthy régi nagy kedvenc. Mindig is nagyon inspirált az a komplexitás, hogy hogyan keveredik a performanszaiban, happeningjeiben és filmjeiben mindaz, ami hol fotó, hol tárgy, hol pedig hatalmas, fal méretű rajz ráapplikált képekkel, anyagokkal – mindez rengeteg lendülettel és szabadsággal létrehozva.

A Paul McCarthy: Head Space, Drawings 1963–2019 című kiadvány a Los Angeles-i Hammer Museum azonos című kiállításához kapcsolódva jelent meg 2020-ban.
Szerzők: Moshayedi Aram és Connie Butler a tárlat kurátorai
Kiadó: Prestel Pub

William Kentridge munkái sok szempontból hasonlóak, ami az ő rajzaiban megfog, az a témaválasztások mélysége és kidolgozottsága, az anyaghasználat nagyvonalúsága és a komplex narratíváiba való beilleszthetősége és szervülése.

William Kentridge: Triumphs and Laments, 2017
Kiadó: Verlag der Buchhandlung Walther Koenig
Szerkesztő: Carlos Basualdo

Szegedi-Szűcs István egy kissé talán méltatlanul elfeledett, emigrált művészünk, az 1931-ben kiadott My War című könyve a magyarul nehezen lefordítható “wordless novel” műfajába tartozó történetmesélés, formátumában valahol a regény és a képregény között – nekem sok-sok munkámat inspirálta.

Az utóbbi pár évben tűnt fel nekem ennek a műfajnak a kortárs, frankofón területeken erősen jelenlévő verziója, a “roman graphique”. Ebből mutatom az egyik új szerzeményt, pontosabban a nővéremtől a születésnapomra kapott példányt, Marion Jdanoff Baguenaudes című könyvét. Egy nagyon személyes és intim kitárulkozás, már-már zavarba ejtő őszinteséggel és részletezettséggel – mégis elegánsan, közérthetően és méltón.

És ha már keretes szerkezet, akkor a végére álljon itt az Alma Materem névadójához, Moholy-Nagy Lászlóhoz erősen köthető Bauhaus és annak szellemisége, mely talán az egyik legmeghatározóbb forrás a munkáimban és szemléletemben évek vagy évtizedek óta. Ennek illusztrálására álljon itt egy másik jeles alkotó, Oscar Schlemmer. Úgy, ahogy van, az egész – már ha lehet ilyet mondani.

Oskar Schlemmer: Figurák a Triadikus baletthez,
1922–1923; oldalak A Bauhaus színháza című könyvből, 1925
Szerzők: Oskar Schlemmer, Moholy-Nagy László és Molnár Farkas
A képeken látható kötetet a Corvina Kiadó adta ki 1978-ban.

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük