Esther Horvath a National Geographic munkatársa, az IceBird-expedíció során készített fotósorozatiról mesél.

Amikor a sarkvidéken utazom, úgy érzem, hogy a legközelebb vagyok önmagamhoz, a természethez és a minket körülvevő világegyetemhez. A csendben és az ürességben ott van az élet, tele energiával. Ebben a csöndben kapcsolódok a szívemhez és a munkámat innen próbálom végezni.

2016-ban volt a National Geographicnál a legelső portfolió bemutatásom, Sarah Leen akkori fotóigazgatóval és Kathy Moren fotóigazgató-helyettessel. Bemutattam a legelső IceBird-expedíciómat, amelyben Thomas Krumpen tengeri jégfizikust követtem, amint a Jeges-tengeren mérte a tengeri jég vastagságát. Azt hittem, hogy a portfólió átnézése után Nat Geo publikálni fogja a munkámat, de nem ez történt, hanem valami sokkal fontosabb. Sarah Leen és Kathy Moren elmondták, hogy a 2016-os munkám jó volt, de nem elég a National Geographicnak, és a legfontosabb visszajelzést adták a fotózásomról: fotózz szívből, és a tudomány szépségére koncentrálj, ne a folyamatra.

Ezt a visszajelzést szem előtt tartva 2017-ben és 2018-ban is visszatértem az IceBirdhez, ezekre a mondatokra összpontosítottam, és ismételgettem őket a fejemben. 2018-ban lehetőségem nyílt arra, hogy bemutassam az expedíción készült új munkámat, és ott, a találkozó során Sarah Leen megerősítette, hogy a munkám a National Geographic szintjére fejlődött, és megjelenik az National Geographic Arctic különszámában. Úgy gondolom, hogy a portfólióértékelések nagyon fontosak, nemcsak azért, hogy új publikációkat szerezzünk, hanem ami még fontosabb, hogy visszajelzést kapjunk a fejlődéshez.

Esther Horvath A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítása 2025. február 9-ig látogatható a Capa Központban.

Esther Horvath | Web | Instagram