A Capa Központ szakmai zsűrije 2025-ben is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről kérdezzük.

Cikkünkben ezúttal Kölcsey-Gyurkó Sára munkásságába nyújtunk betekintést.

„Számomra a fotózás a személyiségem feltárása, megismerése, az önismeret és a szeretet egyik formája. Minden nap hálát adok, amiért rátaláltam. A személyiségem szerves része, sokszor helyettesíti a kimondatlan szavakat, az érzéseimet és sokkal többet elmesél magamról, még akkor is, ha másokat fotózom. Gyakran kihívások elé állít, gondolkodásra, gyors döntésekre  késztet. Egy olyan társ, ami a legnehezebb időszakokban segített átlendülni.”

Kölcsey-Gyurkó Sára (1983) pécsi származású szabadúszó fotográfus, aki jelenleg is vidéken él és alkot. 32 évesen, negyedik gyermeke születése után autodidakta módon sajátította el a fotózás alapjait.  „Azon kívül, hogy gimnazista korom óta vonzódom a művészettörténethez és a művészfilmekhez, semmiféle művészeti hátterem nincs. Ez bizonyos helyzetekben hátrány, de valahol csodálatos, hogy mégis megtaláltam ezt a kifejezés formát, amiben erőlködés nélkül tudok alkotni és kapcsolódni másokhoz.”

A dokumentarista családfotózás egyik fontos képviselőjeként tartják számon hazánkban. „A fotózás nem karrierként indult és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor most sem úgy tekintek rá. Az egyetemi éveim alatt lettem anya és nagyon szerettem volna egy fényképezőgépet, amivel dokumentálhatom az életünket. Az első gépem egy kis automata filmes gép volt, aztán az összespórolt pénzemen vettem egy digitális Nikont. A fiaimat, a családi életünket kezdtem el fotózni és mindazt, ami abban az időszakban körülvett minket. A kezdetekben szerettem idealizálni az életünket és visszatekintve inkább a vágyaim kerültek a képekre, mint a valóság. Tudatosabbá vált az, hogy a fotózással komolyabban szeretnék foglalkozni, megismerkedtem a dokumentarista családfotózással és ennek köszönhetően a fotóim is nyersebbek, olykor keserűbbé váltak. Felszabadító volt ez az őszinteség anyaként, nőként, emberként.”

Történetei középpontjában legfőképp az egyszerű, hétköznapi emberek állnak: nők, anyák, gyerekek elbeszéléseit örökíti meg. „Alapvetően egy introvertált személyiség vagyok és szeretem a saját belső világomat körüljárni, így elsősorban a nőiség, anyaság, a természettel való kapcsolat, a család, az otthon témája, ami igazán közel áll hozzám. Családi történeteken nőttem fel, így foglalkoztat a múlt és a hétköznapi emberek mindennapi kihívásai, élettörténetei, amikkel általában a buszon, vonaton beszélgetve találkozom.”

Munkáit többször díjazták már a Magyar Sajtófotó Pályázaton, illetve a nemzetközi Documentary Family Awards pályázatán is. Megbízásai mellett több, hosszútávú projekten is dolgozik. „Ahogy egyre tágult a kör, amikor már nem csupán a családomat fotóztam és egyre több lehetőséget kaptam, gyakorlatilag kinyílt előttem a világ. A szakmai sikerek is hajtottak, viszonylag a pályám elején voltam, amikor díjaztak a Sajtófotón. Rengeteg ember, családok, párok, ismeretlenek bíztak meg bennem és erősítettek meg abban, hogy fontos, amit csinálok. A megbízások mellett, éreztem, hogy szükségem van arra is, hogy elmélyüljek egy témában, ami rengeteg kihívás elé állított: nehéz volt egyensúlyozni szülőként, alkotóként és pénzkeresőként, annak ellenére, hogy a férjem, családom mindenben támogatott.”

2022 novemberében áttétes mellrákot diagnosztizálták nála, de betegsége ellenére nem hagyott fel a fotózással. A fényképezés segíti az állapotából fakadó traumák feldolgozását is. „A mellrákos diagnózis mindent megváltoztatott. Az elején azt gondoltam, hogy eladom a fotós felszerelésem és ennyi volt. De már a betegágyon fekve ráeszméltem, hogy nem tudok létezni nélküle. Így lett a gyógyulásom, a traumák, a félelmek és a remény szócsőve a kis Ricoh kamerám. Minden lelassult körülöttem és mint Thomas Mann Varázshegyében el is vesztettem az időérzékem, a gondolataim, az érzéseim, a belső hangok kerültek előtérbe, amíg a családom távol volt. Ezek olyan változásokat idéztek elő bennem, ami a fotográfiámra is nagy hatást gyakorolt. Sokkal jobban el tudok mélyülni, több időt szánni és még erősebben az intuícióimra hallgatni.”

Fotósorozatai közül kiemeli a betegségével foglalkozó ÉN 2.0. című anyagát: „… ehhez a sorozathoz szorosan kapcsolódik a jelenlegi projektem, ahol sorstársakról készítek egy portré anyagot, amelynek a központi témája a gyógyulás.”

Gyakran merít inspirációt a szülővárosában szerzett élményeiből. „Pécs egy igazi kincsesbánya, ha alkotókról, kiállításokról, koncertekről van szó, így mondhatom, hogy szinte mindegyik program, amire volt/van lehetőségem eljutni inspirál. Kettőt emelnék ki tavalyról: az egyik Jón Kálmán Stéfansson izlandi író, költő előadása a pécsi Tudásközpontban, illetve a Kockázatok és Mellékhatások című csoportos kiállításunk az Ancora Galériában. Az utóbbit legfőképp azért, mert nemcsak a művészetek iránt érdeklődők nézték végig a kiállítást, hanem a mellrákban érintettek is, akiktől nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk.”

A jövőbeli terveiről a következőképpen mesélt: „Bízom benne, hogy a FUTURES ösztöndíjjal lehetőségem lesz véglegesíteni a Postpartum stories című anyagomat. Tervben van még a Kockázatok és mellékhatások című kiállítást Budapesten is bemutatni. Ezen kívül még több témaötletem is van, amit a távoli jövőben szeretnék megvalósítani és nagyon szeretnék belekóstolni a dokumentumfilm-készítés világába.”

Kölcsey-Gyurkó Sára | Web | Instagram

A Capa Központ 2017 óta minden évben pályázatot hirdet a FUTURES európai fotográfiai platformban való részvételre. Az intézmény a 21 európai partnerből álló hálózat egyetlen magyar képviselője. Az Európai Unió Kreatív Európa programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. A beérkezett pályázatokat mindig egy 5 tagból álló szakmai zsűri bírálja el.

A Capa Központ szakmai zsűrijének tagjai 2025-ben Csizek Gabriella, az állandó Robert Capa-kiállítás kurátora, Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora, Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora, Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője Vékony Dorottya, képzőművész, egyetemi oktató (Média és Design Intézet, Eger), korábbi FUTURES tehetség voltak. 

FUTURES | Európai Fotográfiai Platform