Robert Capa élete során beutazta Európát és a világot. Először Berlinbe, majd Párizsba emigrált, később egy rövid ideig az Egyesült Államokban élt. Számos európai és amerikai ügynökségnek dolgozott, fotóriportjai olyan neves kiadványokban jelentek meg, mint a Vu, Regards, Ce Soir, Life, Picture Post, Collier’s és Illustrated.  Öt csatatérről tudósított, köztük a spanyol polgárháborúból, a második világháborúból és az első indokínai háborúból, ahol 40 évesen pályája végleg lezárult. Cikkünkből megtudhatják, hogy miért kellett először elhagynia Magyarországot, hogyan jutott el Németországba, és hol készítette el első emblematikus fotóriportját.

Budapestről Berlinbe

Az 1920-as években még Friedmann Endre néven ismert Capa a budapesti Madách gimnázium tanulójaként találkozott először a radikális baloldali gondolkodással, itt ismerte meg Kassák Lajost és körét, majd csatlakozott a Munka-körből kivált szocialista diákcsoporthoz, ismertebb nevén az Oppozícióhoz. Bandi gimnazistaként több tüntetésen is részt vett, köztük az 1930. szeptember 1-jei, mintegy 100-150 ezer ember részvételével zajló demonstráción. A fiatal Endre mindennek ellenére csupán egyszer került fogdába, akkor is egy éjszakára az érettségi vizsga letétele után. 

A baloldali mozgalommal erősen szimpatizáló Endre 1931. júniusában a Lánchíd alatt találkozott a Kommunista Párt egyik toborzójával, ami Berlinbe költözésnek okává vált. A fotográfus később a következőképpen emlékezett vissza az alkalomra: „Tizenhét éves voltam és mélységesen érdeklődtem a világforradalom iránt. (…) A férfi, akivel találkozóm volt, nem nagyon hitt a dolog sikerében. A Kommunista Párt – magyarázta – kizárólag a proletárok társadalma. Nemcsak az apám szabósága nyomta rám a bélyeget, igényeim még feltörekvő értelmiségivé is tettek. (…) A férfi úgy vélte, egy kócos hajú értelmiségi vagyok, öt félig megemésztett könyvvel a fejemben és egy burzsoá apával.” ¹

Végül nem lépett be a Pártba, azonban politikai rendőrség még a találkozó éjjelén bekísérte őt a rendőr-főkapitányságra, ahol a kommunisták elleni nyomozásokat vezető, kíméletlen, erőszakos módszereiről ismert Hain Péter hallgatta ki: „Sajnálatos módon ahelyett, hogy az eszméimről és a magyar politikáról értekeztünk volna, megfordult és csak arra koncentrált, hogy engem üssön. Az akciója nagyon sikeres lehetett, mert amikor később felébredtem, egy kis cellában feküdtem a főkapitányság földszintjén.” ² – mesélte később Endre.

A börtönből szülei kapcsolatrendszere révén szabadult, azzal a feltétellel,  hogy nem maradhat Magyarországon, pár nap múlva elhagyta hazáját és Berlinbe költözött, ahol beiratkozott a Német Politikai Főiskolára. 

Újságíró, majd fényképésztanonc a német fővárosban

Berlin a két világháború között a modern művészetek európai központjává, Párizs és London mellett a kontinens egyik vezető városává vált, ahová özönlöttek a különböző művészeti ágak képviselői. Emigrálása után Endre újságírást kezdett tanulni a városban, mialatt egy szegényes padlásszobában lakott, és sokszor éhezett. A főiskola elhagyása után Kepes György és egyik gyermekkori szerelme, Besnyő Éva támogatták. Kepes egy 6×9-es Voightländer kamerát ajándékozott neki, Besnyő pedig elérte, hogy felvegyék a Dephot (Deutscher Photodienst) fotóügynökséghez, ahol rövidesen fotólaboráns-segéd, majd fényképésztanuló lett. A Dephot ekkoriban szinte magyar cégként működött a német fővárosban, az alapító, Guttmann Simon mellett a főbb pozíciókban is berlini magyarok ültek. ³ Az ügynökség számára készítette el az első jelentős fotóriportját: Lev Trockij 1932-es koppenhágai előadásáról. 

Trockij Koppenhágában

1932 novemberében Lev Trockij Koppenhágában adott elő az orosz forradalomról. Az eseményre Endrét küldte ügynöksége a dán fővárosba egy Leica fényképezőgéppel, amellyel könnyen tudott hatásos, közeli fotókat készíteni a rendelkezésre álló fényviszonyok között. Huszonnyolc kockát exponált, a Weltspiegel pedig egy egész oldalon hozta a képeit, ami hozzájárult ahhoz, hogy szélesebb körben ismertté váljon. Újdonsült népszerűségét zsidó származása miatt azonban nem tudta kihasználni, 1933-ban Adolf Hitler kancellárrá való kinevezése után elhagyta Németországot. 

A sorozat korábbi részeit itt olvashatja. 

A cikk szövegének forrásául a Capa Központ állandó kiállításának falszövegei szolgáltak. A Robert Capa – A tudósító című kiállítás kurátora Csizek Gabriella.

1. Robert Capa: I, Andre Friedmann. In: Anna Fárová (szerk).: Robert Capa. Grossman Publishers, New York, 1969. p. 9. ↩︎
2. Robert Capa: I, Andre Friedmann. In: Anna Fárová (szerk).: Robert Capa. Grossman Publishers, New York, 1969. p. 10. ↩︎
3. Péntek Orsolya: Robert Capa (1913–1954) – A Városház utcától Berlinig. https://capacenter.hu/pentek-orsolya-robert-capa-1913-1954/ ↩︎