A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány fotográfust, akiknek munkássága inspirálja, illetve olyan képeket, amelyeket kiemelten fontosnak tart.

Sokat gondolkodtam azon, hogy felsoroljam-e az összes alkotót, akik az elmúlt években a leginkább inspiráltak, de úgy érzem, hogy ez a fajta merítés olyannyira mélyre nyúlna, és talán túlságosan túlmutatna a fotó médiumán, hogy valami rendhagyó ötlettel kellene próbálkoznom a cikksorozat harmadik epizódjában.

Arra jutottam végül, hogy a legjobb ötlet az lehet, ha a jelenlegi gyűjteményemből mutatok be négy fotókönyvet és két magazint, amelyek most, lapozásuk közben is erős hatással vannak rám, kevésbé tárgyaltak a hazai fotós nyilvánosságban, így talán beleesnek a „radar alatti” kategóriába.

Daido Moriyama – Shashin Jidai 1981–1988 – Dashwood Projects

Daido Moriyama nevét talán nem kell sokaknak bemutatni: Araki és Sugimoto mellett a múlt századi japán fotográfia egyik legmeghatározóbb, máig is élő alakja. A Shashin Jidai kifejezés egyet jelent a „fotográfia kora” elnevezéssel. Moriyama egy nagyon hosszú hiátus után tért vissza a fényképezéshez 1981-ben Akira Hasegawa kérésére, aki a Shashin Jidai szerkesztője volt. Moriyama a magazinnal való kollaboráció során teljesen szabad kezet kapott, és közel egy évtizeden keresztül alkothatott kedve szerint.

Daido Moriyama: Shashin Jidai 1981—1988 | Dashwood Books & Session Press
Fotók: Fromm Balázs

Moriyama negatívjainak sajnos közel 80%-a teljesen elveszett ebből az időszakból, ugyanakkor maguk a magazinok nem, így a Shashin Jidai fotókönyv gyakorlatilag teljesen rekonstruálja az eredeti kiadványokat. Moriyama képei karcosak, tónusoktól mentesek, sötétek, ugyanakkor tökéletes lenyomatai a japán gazdasági modellnek és azon belül Tokió aranykorának.

Luis Alberto Rodriguez – People of the Mud – Loose Joints

Szintén egy fekete-fehér fotókönyv, de egy jóval fiatalabb, kortárs alkotótól. A People of the Mud Luis Alberto Rodriguez munkája, amely lényegében fiktív dokumentarista tanulmány az írországi Wexfordról és annak lakóiról. A fotós a helyiekkel közösen alkotott a projekt során, és egyfajta színházi rendezőként instruálja a fényképei szereplőit, akik már-már egészen valószerűtlen testhelyzetekben kerülnek a kamera középpontjába.

Luis Alberto Rodriguez: People of the Mud | Loose Joints Publishing
Fotók: Fromm Balázs

A könyvet a narratíva hiánya jellemzi, a képek álomszerűek, ugyanakkor nézőként gyakran az az érzésünk támadhat, hogy a fantázia és a valóság peremén egyensúlyozunk. Talán a fogyaszthatósága és a klasszikus képszerűsége miatt kedvelem nagyon ezt a kiadványt, amely jól bizonyítja, hogy nem szükséges minden munkához több hónapos research és tudományos elmélyülés.

Buck Ellison – Living Trust – Loose Joints

Buck Ellison amerikai alkotó könyve nem véletlenül nyerte el az Aperture Photobook First Photobook díját 2020-ban. Ellison anyaga az amerikai tőkésosztály valós hétköznapjait hozza létre staged photo-szerű helyzetekben. Az Ivy League egyetemek és a Fortune 500 cégek corporate világa egészen ironikus és groteszk módon jelenik meg a könyv egyes fejezeteiben.

Buck Ellison: Living Trust | Loose Joints Publishing
Fotók: Fromm Balázs

Ellison könyve nemcsak azért fontos számomra, mert a képei már önmagukban is szórakoztatóak és humorosak, és megannyi vizuális rejtvény található rajtuk (amelyek a neoliberális kapitalizmus szimbólumaihoz is köthetők), hanem azért is, mert kiváló kritikai munka a felsőbb társadalmi osztályok vizuális reprezentációs elveivel szemben. Ellison nagyjából így fogalmaz: egy elképesztően túlfényképezett világban élünk, ahol az elitek csak annyit mutatnak meg magukból, amennyit épp jónak látnak – se többet, se kevesebbet.

Michel Campeau – Darkrooms – Kehrer Verlag

Végezetül, témáját tekintve egy jóval könnyedebb könyvet ajánlanék, amelyet nem mellesleg Turós Balázstól kaptam ajándékba. Campeau könyve egy végtelenül egyszerű, mégis eredeti koncepción alapszik: igyekezett végigfotózni a világ összes sötétkamráját, ahol még analóg eljárásokkal dolgozzák ki a fényképeket.

Michel Campeau: Photographic Darkroom / Photogenic Obsolescence | Kehrer Verlag
Fotók: Fromm Balázs

Számomra nemcsak azért kedves ez a projekt, mert magam is rendelkeztem/rendelkezem fotólaborral, hanem mert Campeau valahol a fotográfia mágikus oldalát fedi fel, amely elképzelhető, hogy húsz év múlva már nem lesz velünk.

Magazinok

The Travel Almanac

A The Travel Almanac egy biannuális kiadvány, amelyet 2010-ben alapítottak azzal a céllal, hogy az utazást, a divatot és az életmódot, valamint a világ izgalmasnak vélt pontjait és az azokhoz köthető tradíciókat népszerűsítsék a szerkesztők. A keménykötésű kiadványokban esszék, divatanyagok és interjúk szerepelnek zenészektől kezdve írókon, művészeken és egyéb kulturális szereplőkön át egészen az operatőrökig vagy épp a fényképészekig bezárólag.

The Travel Almanac
Fotók: Fromm Balázs

Double magazine

A Double szerintem az egyik legizgalmasabb divat és kulturális publikáció az elmúlt évekből. Eleve horizontális formátumban jelenik meg, amihez a képek is gyakran igazodnak, így jóval több fekvő formátumú megjelenés található benne, mint más divatmagazinokban.

Double magazine
Fotók: Fromm Balázs

Ami viszont igazán sokat hozzátesz Fabrice Paineau szerkesztői víziójához, hogy nem kizárólag divatfotósokat bíznak meg editorial anyagokkal, hanem nyitnak az alkotói fotográfia irányába is. Erre jó példa Paul Graham neve (szintén az egyik kedvenc kortárs alkotóm), aki az általam is mellékelt számban közreműködött. A Double két nyelven érhető el, angolul és franciául, és évente mindössze két alkalommal jelenik meg.

Fromm Balázs | Web | Instagram

Fromm Balázs fotográfiai munkásságáról a korábbi bejegyzésünkben is olvashat:
FUTURES tehetségek 2024: Fromm Balázs