A Capa Központ szakmai zsűrije 2026-ban is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről kérdezzük.

Cikkünkben ezúttal Ákos Levente munkásságába nyújtunk betekintést.

Ákos Levente 18 évek korában, első fizetéseiből vásárolta meg az első digitális fényképezőgépét, és kezdetben hobbiból fotózott: „…leginkább az motivált, hogy ködös-erdős képeket készítsek a Tumblr blogomra, ami akkoriban menőnek számított. Nem volt kiemelten fotó- vagy képzőművészeti vonatkozású hátterem azelőtt, bár apukám régi filmes gépét előszeretettel birizgáltam gyerekkoromban, de sohasem fényképeztem vele.”

20 éves korában jelentkezett a Kaposvári Egyetem Fotográfia alapszakára, ahol eleinte leginkább a technikai kíváncsiság hajtotta. Mesterdiplomáját a Budapesti Metropolitan Egyetemen szerezte meg. „…nagymamám az egyetemi felvételi jelentkezés leadásának az utolsó napján, pár órával éjfél előtt felhívott, hogy hallotta a rádióban, hogy ma van a jelentkezés utolsó napja, és tudja, hogy van egy fényképezőgépem, és nem akarok-e jelentkezni valamelyik fotó szakra. Megtetszett az ötlet és gyorsan leadtam Kaposvárra a jelentkezésem, ahová fel is vettek abban az évben.” (…) Bár be kell vallanom, hogy Kaposváron az első években nem voltam kifejezetten motivált. Ezt utólag eléggé sajnálom, mert határozottan jó és segítőkész tanáraim voltak, és sok olyan megközelítést és technikát gondoltam érdektelennek, amik a mesterszakon és azt követően kiemelt figyelmet kaptak a fotóhoz való viszonyomban.”

Szakmai útjának meghatározó mérföldköve az alapképzés alatt létrehozott diplomamunkája, amelynek készítése során kialakult benne egy határozott alkotói attitűd: „Ennél a projektnél fényképeket nem is készítettem, csak fényképezőgépek használati utasításaiból gyűjtöttem ki fotókat, és szerkesztettem össze őket egy saját készítésű fotókönyvbe. Ez volt az első alkalom, amikor alkotóként minden részfolyamat felett kontrollt tudtam gyakorolni, a gyűjtéstől és válogatástól a szerkesztésen át a nyomtatásig és a könyvek kötéséig. Itt éreztem először azt, hogy talán kevés megnyomni egy gombot aztán leadni a képeket egy nyomdába, és hogy mennyire izgalmas minden olyan folyamat, aminél fizikailag jelen vagyok, közvetlenül irányíthatom, és koszosak tőle a kezeim.”

Munkáiban ötvözi az új képalkotási technológiákat és a különböző analóg fotográfiai eljárásokat. Fotósorotaihoz gyakran használ fel archív fényképeket és könyveket.

Sokszor vesz részt fotós workshopok és alkotótáborok szervezésében. A fotográfiához fűződő viszonyáról a következőképpen fogalmazott: „…valahogy mindig úgy éreztem, hogy a legérdekesebb fényképeket olyan emberek készítik, akiknek eszükbe sem jut, hogy művészetet hozzanak létre. Én persze sokat gondolok arra, hogy művészetet hozzak létre, pont ezért a saját munkáimat sem tudom egyáltalán komolyan venni. Ez sokat segít abban, hogy megőrizzem azt a gyerekes érdeklődést és rácsodálkozást a képek létrejöttének a folyamataira, amik lendületben tartanak alkotóként. Emiatt az elkészült képeimre inkább csak melléktermékként tekintek, a lényegi munka nekem mindig a létrehozásnak és a kísérletezésnek a folyamataiból áll, vagy az olyan helyzetekből (pl. workshopok) ahol a felfedezés örömét másokkal is meg tudom osztani abban a pillanatban, amikor maguk a képek is megszületnek.”

Az utóbbi években az érdeklődésének középpontjába került a környezetbarát és „csináld magad”, illetve a kamera nélküli képkészítés, illetve ezek különböző kombinációi. „Alapvetően azokat a kérdéseket (és munkákat) tartom a legizgalmasabbnak a fotóval kapcsolatban, amik mindig a médium működésének egy-egy vetületére kérdeznek rá, legyen szó akár a technikai oldalról, akár a fotóelméleti vonatkozásairól.”

Olyan kérdések foglalkoztatják, hogy, miként lehet kilépni a konvencionális fotográfiai eszköztárból? Hogyan tudjuk a képkészítési folyamatokat és feltételeket egyrészt kontrollálni, másrészt saját magunk megteremteni? Hogyan lehet alkotóként közel kerülni egy olyan médiumhoz, aminek a megértését a technológia teljesen eltávolította tőlünk?

„Ezeket a kérdéseket szeretem a saját munkáimban úgy körüljárni, hogy sokszor valamiféle (technikai és/vagy tartalmi) redukció felé haladok, és alapelemekből építek fel egy-egy végső sorozatot. A mesterszakos diplomámban például a fekete-fehér fotópapírok különböző fázisait és lehetséges színeit vizsgáltam olyan »üres« fotópapírokon keresztül, amik a kidolgozás egy-egy fázisában lettek rögzítve (vagy maradtak rögzítetlenül).”

Munkái létrehozásakor gyakran használ fotogramokat is, továbbá előszeretettel alkalmazza, illetve értelmezi át a nagyítógép funkcióját: „A film helyére tárgyakat teszek bele, és ezzel készítek fotogramnak látszó, de már kvázi kamerával készült fényképeket.”

Inspirációért szeret visszanyúlni a fotográfia kezdeti szakaszaihoz: „Mindig lenyűgöznek az olyan kezdeti kísérletezők, akik a fényképezést kifejezetten eszközként használták az őket körülvevő tárgyak rögzítésére, és a hozzá kapcsolódó eljárásokat is saját maguk dolgozták ki. Itt most Niépce kísérletei, vagy Talbot fotogramjai mellett a Bayard Albumot emelném ki, kifejezetten azokat az oldalakat ahol a fényérzékenység vizsgálatával foglalkozott.

A 20. században alkotó, illetve kortárs fotográfusok közül a követketkezők meghatározóak a számára: „Miroslav Tichý nagy kedvencem, kifejezetten a DIY szellem és a kívülállósága miatt. Kortársak közül Vic Bakin-t és Jeff Cowen-t emelném ki. Mindhárman alkotó nagyon hasonló vizualitásban az én munkáimhoz is, és könnyen tudok kapcsolódni ahhoz a megközelítéshez, ami némileg a konvencionálisan »szép« fekete-fehér fényképezés doktrínáin kívül áll.”

Kiállítások közül a Foto Arsenal Wien-ben megrendezett Science/Fiction: A Non-History of Plants című tárlat volt rá nagy hatással az utóbbi időben. Ispirációért továbbá előszeretettel látogat természettudományi múzeumokat is.

Jelenleg a Biolabor című projektjén, illetve egy frissített kiállítási installáción dolgozik a Compost című anyagához. „Az elsődleges célom a közeljövőben, hogy a Biolabor projekt kapcsán egy »recepteskönyvet« készítsek a kísérleteimről. Ezzel párhuzamosan egy növényi hívók felhasználásával készült, próbacsíkokból álló színskála sorozaton kezdtem el dolgozni. Jelen pillanatban ezt a projektet érzem a legfontosabbnak.”

Ákos Levente | Instagram

A Capa Központ 2017 óta minden évben pályázatot hirdet a FUTURES európai fotográfiai platformban való részvételre. Az intézmény a 21 európai partnerből álló hálózat egyetlen magyar képviselője. Az Európai Unió – Kreatív Európa programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. A beérkezett pályázatokat mindig egy 5 tagból álló szakmai zsűri bírálja el.

A Capa Központ szakmai zsűrijének tagjai 2026-ben:
– Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora
– Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora
– Rechnitzer Zsófia, a TORULA művészeti vezetője, a Rechnitzer Galéria tulajdonosa
– Szalai Dániel, fotográfus, képzőművész, a MOME doktorandusza, FUTURES Talent2020
– Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője

FUTURES | Európai Fotográfiai Platform