A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára. Darab Zsuzsa a következőket emelte ki:
Az utazás számomra egy kimeríthetetlen inspirációs forrás. Talán azért szeretem ennyire, mert egyszerre mozdít ki a komfortzónámból és tanít meg igazán jelen lenni. Az évek során, sokféle formáját tapasztaltam meg, autós és hátizsákos utazásokat, stoppolást, vadkempingezést, egyedül kiköltözni egy idegen országba, és hosszabb időre beilleszkedni annak a ritmusába. Utaztam egyedül, barátokkal, családdal és idegenekkel is. Az északi tájak zord vadsága különös vonzalmat ébreszt bennem, de Ázsia meghökkentő színei és állatvilága is a szívembe lopta magát. Ugyan mindegyik egészen más élményt adott, de mégis volt bennük valami közös: a felfedezés öröme, a kiszámíthatatlanság varázsa, az a fajta jelenlét, amikor minden érzékem kiélesedik és közben egy kicsit önmagamat is jobban megismerem. Az a sokat idézett mondat, hogy minden utazás egy belső utazás is, éppen azért vált közhellyé, mert nagyon igaz.
Az utazásaimnak elengedhetetlen része a fotózás. Nem csupán az élmények dokumentálása fontos számomra ilyenkor, ezek az utazások egyben az aktuális fotós projektjeim meghatározó időszakai is. Így a fotózás nem elvesz a pillanatból, hanem segít mélyebben megélni azt. Sokszor a kamera az a kapocs, amin keresztül még figyelmesebben nézem a világot.
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor rájöttem, hogy ezt a fajta jelenlétet nemcsak utazás közben keresem. Alapvetően elég pörgős életet élek – mint ahogy sokan mások is ebben a mai világban –, de néhány évvel ezelőtt azt éreztem, hogy egyszerűen túl sok lett minden. Annyira túl voltam stimulálva, hogy még az alkotás is inkább feladattá vált, mint feltöltődéssé. Ekkor tértem vissza a jógához, amit korábban évekre háttérbe szorítottam. Szükségem volt valamire, ami kiszed a fejemből és a folyton zakatoló gondolatok közül, ami lelassít és irányba tesz. A jóga – az utazáshoz hasonlóan – a jelenlétre tanít, és ehhez idővel a meditáció is természetesen kapcsolódott.
Ugyanezért vált fontos részévé a mindennapjaimnak a teázás is. Évekkel ezelőtt, az egyik legjobb barátomnak köszönhetően kóstolhattam bele a kínai teaszertartások világába. Eleinte ez leginkább egy társas rituálé volt, ami keretet adott a találkozásainknak a hosszú beszélgetések mellé. Aztán egyre inkább vált a saját napi ritmusom részévé is. Szeretem a reggeleket az aktuális olvasmányommal és egy kis tea szertartással kezdeni. Ez a néhány nyugodt perc emlékeztet arra, hogy érdemes jelen lenni azokban a pillanatokban is, amelyek elsőre egészen hétköznapinak tűnnek. Azóta már az utazásaimnak is gyakran részét képezi a teaszertartások megtartása, különösen olyan helyszíneken, amelyek önmagukban is megállásra késztetnek.
Az olvasás talán az egyik legkedvesebb, és egyben leginkább komfortzónán belüli elfoglaltságom, amit bárhol és bármikor gyakorolhatok. Leginkább pszichológiai, filozófiai és szépirodalmi könyvek között válogatok, attól függően, hogy éppen milyen kérdések foglalkoztatnak vagy milyen hangulatban vagyok. Sokszor úgy tekintek az olvasásra, mint egyfajta meditációra, ilyenkor teljesen megszűnik körülöttem a világ, és csak az adott történet létezik.
A jelenlét talán legintenzívebb formáját mégis a szörfözésben találtam meg. Az Ázsiában töltött idő egyik legnagyobb ajándéka volt számomra, hogy végre megvalósíthattam egy régi álmomat. Amikor először sikerült felállnom a deszkára és irányítani azt, úgy éreztem, hogy igazán élek. Amennyire rajongok az óceánért, legalább annyira tisztelem és tartok is tőle. Ott nincs helye a szétszórt figyelemnek, az óceán jelenlétet követel. Egyetlen pillanatnyi elkalandozásért is súlyos árat fizethetünk, a víz azonnal emlékeztet rá, hogy ki az erősebb. Éppen ezért a szörf nem a biztonságérzetem megőrzéséről szól, hanem arról, hogy újra és újra találkozzak a saját határaimmal, miközben megtanulom elfogadni, hogy nem irányíthatok mindent, csak azt, hogyan reagálok az előttem álló helyzetekre.
Ha jobban belegondolok, ezek a tevékenységek első pillantásra nagyon különbözőnek tűnnek. Mégis mind ugyanazt adják: inspirációt, jelenlétet és egy mélyebb kapcsolódást a világhoz és önmagamhoz.