A hónap alkotója: Radisics Milán

A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.

A hónap alkotója 2019 áprilisában Radisics Milán, a 37. Magyar Sajtófotó Pályázat MÚOSZ Nagydíjasa.

Radisics Milán © Radisics Milán

Radisics Milán a Vajdaságban, vagy ahogy a bemutatkozójában írja, Jugoszláviában nőtt fel, de már lassan harminc éve Budapesten él.  Éveken keresztül grafikusként, kreatív igazgatóként dolgozott, ez nagyban hozzájárult a látásmódjához. „Teljes képet adott, segít látni a kommunikáció minden oldalát. Ugyanakkor ebben a túlpörgetett világban szükségem volt a kikapcsolódásra, kerestem a feltöltődést és azt a fotózásban találtam meg. Ott voltam önmagam. Nem mások igényeire kellett választ keresni, hanem az erdőben bóklászva magamra figyelhettem, a belső énemre. Alkottam és csak a jelenre koncentráltam. Ez feldobott és újult erővel tudtam folytatni a napi munkát.” A két tevékenység éveken keresztül egymás mellett haladt, de az utóbbi években főleg a fotós projektjeire koncentrál. A cége továbbra is működik, gyártják a tartalmakat és terjesztik őket a közösségi médiában, Milán pedig főként tanácsadóként vesz részt a munkában.

Nagy fordulópont volt az életében, amikor 2006-ban megnyerte a NatGeo világpályázatát. Ennek kapcsán látogatta meg a kiadó washingtoni központját, ahol a szerkesztők sok-sok tanáccsal látták el. Talán ennek is köszönhetően 2008-ban a Magyar Szürke esszével meghonosította idehaza természetfotó-riport műfaját.

Radisics Milán: Magyar szürke (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

A szürke marha történetéről szóló esszé megjelent a National Geographic magazinban és könyvben is, majd vándorkiállítás formájában bejárta az országot. Ezt követte további tizenegy esszé a tiszavirágzásról, urbán állatokról, Montenegróról vagy éppen a méhfarkasok életéről. Összesen tizenkét megjelenés a nagy presztízzsel rendelkező magazin nemzeti kiadásaiban – így lett a legtöbbet publikált hazai NatGeo-fotós. Ezen kívül jelentek meg képriportjai a BBC Wildlife Magazinban, a TerraMater magazinban és számtalan online kiadványban.

Rengeteg alkalommal díjazták természetfotós pályázatokon, az évek során a Magyar Sajtófotó Pályázaton is több első díjjal jutalmazták már Természet és tudomány kategóriában. Radisics Milánt temészetfotósként ismerik a legtöbben, mert az első sikereit ott érte el, és a Magyar Természetfotósok Szövetségének, a naturArtnak volt az elnöke kilenc éven keresztül. Saját állítása szerint ugyanakkor „mindenevő”. Lázba hozza minden téma, ahol lehet alkotni, és valami újat mutatni. Szeret fotózni ételeket, autókat, embereket, koncepciókat és a természetfotózás sok alműfajában is otthonosan mozog – mégis a természet és az ember kapcsolata az témakör, ahol a legjobban érzi magát. „Bármennyire urbanizálódott az életünk, szerintem elválaszthatatlan a természettől, és a megnövekedett szükségleteink hatása sajnos borzasztó sebhelyeket hagy a bolygón. Ez nagyon sok szinten kihat az életünkre, és csak párbeszéd során kezelhető. Képekkel igyekszem elindítani a gondolatokat.”

Anyukájával magyarul beszélt, apukájával szerbül. Olyan országban nőtt fel, amely sajátos módon a kapitalizmus és szocializmus határán mozgott. Egyik szeme kék, másik zöldes. Bal kézzel ír, jobbal kosarazott. Öltönyben és gumicsizmában is jól érzi magát. A reklámiparban az ügyfél és a fogyasztó fejével is kénytelen egy időben gondolkodni. Ez a dualizmus folyton jelen van a munkáiban is. Vagy képpárokban gondolkodik vagy konfliktushelyzeteket ábrázol vagy több fajta értelmezést ad a fotóinak.

Radisics Milán: Gellért fürdő © Radisics Milán

Az elmúlt két évben elkezdett drón segítségével fotózni. Megtetszett neki az új perspektíva, az új technológia teljesen beszippantotta. Mint mindig, a legjobbat akarja kihozni magából, így elszántan hódol új szenvedélyének. „Még jobban a jelenbe hoz, csak a pillanatra koncentrálok repülés során” – mondja. Gyorsan az egyik legjobb lett ebben a műfajban. A budapesti gyógyfürdőkről szóló sorozata bejárta világsajtót, kiállítást szervezett a Gellért fürdőben készült képpárokkal.

Radisics Milán: Gellért fürdő © Radisics Milán

Tavaly a Sony World Photography Awards-on a 320.000 nevezés között három képe is bekerült a legjobbak közé, és a jégpályán készült felvétele elnyerte a Nemzeti díjat.

A legújabb, a Water.Shapes.Earth névre hallgató, vízről szóló sorozatával a 37. Magyar Sajtófotó Pályázat megosztott első díjasa lett Természet és tudomány (sorozat) kategóriában.

Radisics Milán: A halszálka alakú mocsár. A Mandeo folyó torkolatának végén található, egyedülálló sós mocsár absztrakt formái. Az apály idején láthatjuk a terület iszapos medrét, amelynek intenzív színét a „kék óra” kölcsönözte. Lambre, Észak-Spanyolország, 2018. július 15. (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

Ám ez nem minden: ugyanez a sorozat az idei WorldPress pályázaton a legjobb tíz közé került, az amerikai sajtófotó pályázaton, a POYI-n, az öt legjobb között van és Award of Excellence díjjal jutalmazták. Így bármennyire hihetetlen, de 2018-ban ez lett nem csak hazánk, de a világ legjobb légi felvételes sorozata.

Hogyan alakítja a víz a földüket, vagyis How Water Shapes Earth?

A Water.Shapes.Earth a vízről szól. Megmutatja, honnan jön a víz, hogyan alakítja a földet, az életünket, majd azt is láthatjuk, hogyan tűnik el. „Egy idősíkba helyeztem a föld evólúciójának több millió évét. Egyes képek idézik a jégkorszakot, látjuk a mocsarak alakulását, majd a végén azt, hogy mi vár ránk, ha a víz eltűnik.”

Radisics Milán: A velencei lagúna mocsárvidéke. Sokszínű növényzet és kanyargó árapálycsatornák a velencei lagúna sós mocsarában található hatvankét kis sziget egyikén. Ez a terület a mediterrán medence legnagyobb vizes élőhelye. Velence, Lio Piccolo, Olaszország. 2018. augusztus 4. (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

Egy teljesen új perspektívából mutatja be a tájat és így új fénybe helyezi azt. És mint minden mást, ha kicsit más oldalról látunk, rácsodálkozunk, és elgondolkodtat bennünket… jééé, ez itt van a bolygón? Igen, itt van, és meg kell becsülni!

Ugyanakkor, minden egyes kép a jelennek is megfelel. Látjuk a gleccserek olvadását, a mocsarak alakulását, és a szennyezés nyomait is megörökítik.

„A fotók a dokumentum és az absztrakció határán mozognak. Ha absztrakciónak akarjuk látni őket, akkor azok, akvarellhez hasonlítható vizuális élmény. De ha dokumentumként kezeljük őket, akkor sem tévedünk, mert azok. Ezek absztrakt dokumentumok, mert pontosan azt ábrázolják, ahogyan ezek a területek kinéznek felülről, csakhogy eddig nem így láttuk őket. A légi perspektíva kölcsönzi a fotóknak az absztrakt érzést.”

A madárperspektíva áttekintésre ad lehetőséget. Az áttekintés pedig újragondolásra késztet bennünket, amit remélhetőleg cselekvés követ.

Radisics Milán: Egyedi agytekervények. Sárral borított síkságok, strandok és mocsarak közt a Cádizi-öböl hatalmas torkolatánál bizarr homokformációk láthatóak, amelyek a tenger árapály tevékenységének köszönhetően jöttek létre. A Puerto Real előtt található terület fokozottan védett. Dél-Spanyolország, 2018. augusztus 14. (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

„A levegőből megismerhetjük a táj igazi karakterét. Így számomra minden egyes drónnal való repülés óriási felfedezés. Euforikus élmény, amit mindenképpen meg akarok osztani. Szeretném megmutatni az embereknek, amit látok a terepen. Új nézőpontból bemutatni a tájat, ami megváltoztatja az emberekben eddigi kialakult képet a Földről.”

A 37. Magyar Sajtófotó Kiállításon látható sorozat egy nagy projekt apró része, kivonata, metszete, ha úgy akarjuk. „Jelenleg közel kétezer képpel rendelkezem ebben a témakörben, és abból került kiválasztásra az a tíz, amit a kiállításon lehet látni. Tavaly nyáron autóba ültem és jártam Európa délnyugati részét. Részletesen felkészültem a műholdas térkép segítségével, kinéztem a helyszíneket, bejelöltem őket a térképen, és mentem. Haladtam helyszínről helyszínre és tizenhat nap alatt kilencezer kilométert tettem meg nyolc ország érintésével. A legtávolabbi pont Spanyolország nyugati csücske volt, Coruna városa. És nem volt fárasztó, mert minden nap nyolc órát fotóztam, nyolc órát vezettem és nyolc órát aludtam, ott, ahol épp utolért az éjszaka. Sátorban a parton, autóban vagy egy út menti panzióban. Ha volt időm, napközben néhol strandoltam, de nem erre fókuszáltam. Mindent a fotózásnak rendeltem alá. Igyekeztem a helyszíneket a legjobb fényben, legjobb szögből megörökíteni. Egyedül mentem. Ilyenkor élvezem ezt az állapotot, mert közelebb kerülök önmagamhoz. Van idő sok mindenen gondolkodni, meghallani a csend hangját, és benne zajló gondolatokat.  A projekt is így, útközben alakult.

Ezen túl, még pár alkalommal elmentem az Adriára, Olaszországba, Velencébe, és idehaza is sok helyszínt meglátogattam. Később, a téli időszakban megismételtem ezt a nagy utat, de akkor Portugália volt a végállomás. Így tavaly összesen harmincezer kilométert autóztam, és ehhez hozzá kell adni egy izlandi és egy azerbajdzsáni kirándulást, ami már repülővel történt.

Menet közben duzzadt a projekt, és egyben alakult is. Most már hét fejezetből áll, igyekszem mindegyikhez megfelelő képeket készíteni. Szeretném, ha az anyag könyv formájában is megjelenne, a képek egy része műtárgyként galériákba készül.

Radisics Milán: A Guate folyó maradványai. A légi felvételek jól kirajzolják az egykori folyók mára már kiszáradt, tekergő medrét, és megmutatják, mi vár ránk, ha a folyókból eltűnik a víz. A valaha Guate névre hallgató hömpölygő folyó évszázadok alatt csordogáló patakocskává vált, és ma Arroyo de Guatén néven szerepel a térképeken. Esquivias, Spanyolország, Madridtól harminc kilométerre délre, 2018. december 31. (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

Hogy miért lett Water.Shapes.Earth a projekt címe? Próbáltam valami egyedit találni, ami globális, és pontosan lefedi, amit csinálok. Így, ezzel a szókapcsolatban még nem találkoztam máshol. Működik három különálló szóként is, meg egyben is. A legnagyobb szerencse, hogy a domain név is szabad volt, így az egyik spanyol tapas bárban töltve az akkumulátorokat foglaltam le a shapes.earth címet, amit később kiegészítettem water aldomainnel. Így lett a projektnek weboldala is, ahol sok mindent megosztok a projektről: water.shapes.earth.”

A téma aktualitását az is bizonyítja, hogy a projektet nagyon felkapta a nemzetközi sajtó. Eddig több mint ötven alkalommal jelent meg különböző médiumokban Japántól Peruig. A legjelentősebbek a Daily Mail, a Fast Company, az ausztrál SBS TV, a Fubiz vagy a Colossal.

Radisics Milán: Spanyolország legszárazabb részén, Aragon tartományban a hegygerincek közötti lankásokon, a spanyol földművesek szántóföldeket alakítottak, kihasználva a terület magas nedvességtartalmú talaját. A búzamezők absztrakt mintái a dombos területet keresztülszelve madár vagy T-Rex lábnyomokra emlékeztetnek. Közép-Spanyolország, Zaragoza megye, Botorrita falu közelében, 2018. december 30. (részlet a sorozatból) © Radisics Milán

„Óriási elismerés ez. Sok munka van a háttérben, és jó visszajelzés, hogy megéri, és hogy jó úton vagyok. Minden egyes kockánál éreztem, hogy valami különleges készül, de ekkora sikerre álmomban sem számítottam. Nagy teher ez, de ne értsenek félre, jóféle teher, így mindenképpen folytatom. Nem csak a díjak miatt, hanem főleg azért, amit fentről látok. Látom, hogy gyönyörű a táj, de tetten érhető az is, hogy a víz eltűnőben van.”

Fotós a kamera előtt

Nem sokan tudják, de érdekesség, hogy Milán a fehér szakállának és a karakteres arcának köszönhetően silver modellként is felbukkan egy-egy reklámban. Tavaly láthattuk az arcát a Lay’s chips csomagolásán, ahol Leo Messivel szerepelt egy reklámban, majd felbukkant egy Porsche-reklámfilben, és az amerikai Homeland-sorozatban is.

Radisics Milán © Radisics Milán

„Fotográfusként nagyon érdekes a kamera másik oldalán állni… Egyfelől könnyű velem dolgozni, mert tudom, mit akarnak, de a szerepváltás a legizgalmasabb: megvan az az élmény, hogy mit érezhetnek az én alanyaim.”

Szerző: Marlok Róbert

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük