A hónap alkotóját, Dobokay Mátét arra kértük, hogy mutassa be a nem fotográfiához kapcsoló inspirációit.

A legtöbb esetben mediális problémákból indulok ki, sokat inspirálódtam más képzőművészek munkájából, korábbi művészettörténeti korszakokból, irányokból, mint a Color Field Painting, vagy a radikális festészet. Mivel ezek a formák és elgondolások a munkáimban átkerülnek egy másik médiumba, ami teljesen más viszonyt ápol a „valósággal”, mint a klasszikus művészetek, nagyon megváltoznak a feltett kérdések.

Ezért tartom izgalmasnak a Hantai Simon tiszteletére készített sorozatomat, ahol nagyon hasonló processzust alkalmazok, mint a festő, de teljesen átlényegül az évszám és a technika miatt.

Hantai pliage technikája és életműve azért vált fontossá számomra, mert amikor sokan távolságtartóan kezelték a vásznat és az anyagokat, ő belemászott abba és közvetlen kapcsolatot alakított ki a képeivel. Ez a közvetlen kapcsolat hiányzik nekem is a fotó képalkotásából, ezért kezdtem el kamera nélküli technikákkal foglalkozni és ez indított el a kísérleti fotó útján.

Az utóbbi időben hétköznapibb témák is elkezdtek foglalkoztatni, de ezek feldolgozásakor is fotótechnikai problémákat, vagy a fotó „nem rendeltetésszerű” használatát alkalmazom analógiaként. Így nem tud, nem megjelenni a mediális felhang a sorozataimban. Valahogy ezt nem tudom és nem is szeretném levetkőzni.

A Project Roomban kiállított munkám esetében a diákjaim és a hátrahagyott anyagai inspiráltak. Sokat gondolkodtam azon, hogy miként ér össze az alkotói és oktatói munkám. Azt egyértelműen nem tudom levetkőzni, hogy az alkotói hozzáállásom hatással van az oktatói tevékenységemre, de kérdés, ez visszafelé miként működne. Így e kiállítás során csak olyan kidobásra ítélt anyagokkal dolgoztam, amelyek átmentek a diákjaim kezei közt.