A Hold kortárs fotográfusok munkáiban

Az ókori költőktől a popzenészekig, a romantikus festőktől a kortárs művészekig a Hold mindig is inspirációként szolgált az alkotó emberek számára. A Holdra szállás ötvenedik évfordulójának alkalmából olyan kortárs fotográfusok munkáit mutatjuk be, amelyek középpontjában ez a különleges égitest áll: láthatjuk a Holdat mint zenemű, mint látványosság, mint táj, és palacsintákat Holdként.

Hitosi Nomura: Holdkotta (1975–2013)

Hitosi Nomura: Holdkotta, 1975. december 19. © Hitosi Nomura/mfah.org

Hitosi Nomura a Holdkotta című sorozatában 1975 és 2013 között rendszeresen fotózta a Holdat. Egy-egy darabhoz egy este során egy teljes, harminchat kockás filmtekercset elfényképezett: harmincnégy fényképet csinált magáról az égitestről, két képet pedig kivágott újságdarabokról, amelyek az aznapi dátumot, a holdfázist, a holdfelkeltét- és holdnyugtát mutatják. Dupla expozícióval kottavonalat tett a képekre, amely által az égitest zenei hangjegynek tűnik. A sorozat így zeneműnek is tekinthető – valójában el is játszották zenekarok –, miközben vizuálisan a Hold helyének szükségszerű váltakozása tapasztalható meg.

Hitosi Nomura: Holdkotta, 1978. január 12. © Hitosi Nomura/search.artmuseums.go.jp

Penelope Umbrico: Mindenki Holdja (2015)

© Penelope Umbrico/penelopeumbrico.net

Penelope Umbericót régóta foglalkoztatja az interneten fellelhető fotográfiák folyamatosan növekvő áradata és fogyasztása. 2006 óta a mindenütt jelenlévő naplementés fényképeket gyűjti, ennek a sorozatnak egyfajta kontrasztjaként egy nehezebb fotográfiai gyakorlatra tekint: a teliholdról készített fényképekre, amelyek elvileg drága, speciális felszerelést kívánnak. „Amikor azonban rákerestem a telihold kifejezésre a Flickr-en – mondja Umberico –, meglepődtem, hogy 1.146.034 darab majdnem ugyanolyan, technikailag jól kivitelezett képet találtam, többségük »Minden jog fenntartva« liszensszel. Ezek a képek egyenként mind lenyűgözőek. Csoportként nézve azonban, úgy tűnik, érvénytelenítik egymást. Az Everyone’s Photos Any License [projekt] a jelentésben és értékben bekövetkezett változást mondja el, amely akkor történik, amikor a megfigyelés és a fotografálás egyéni, szubjektív tapasztalata kollektív gyakorlatként tárul fel, teljesen rekontextualizálva.”

© Penelope Umbrico/noorderlicht.com

A projekt részeként Umbrico 654 fotográfust kért meg a Flickr-ről, hogy használhassa a képeit az alkotásában, felajánlva nekik a pénz 1/654-ed részét, ha eladja azt. A művész a print mellett videót is készített a fotókból.

Robert Pufleb és Nadine Schlieper: Alternatív Holdak (2017)

Robert Pufleb és Nadine Schlieper: Alternatív Holdak, részlet a sorozatból © Robert Pufleb és Nadine Schlieper/The Eriskay Connection/hyperallergic.com

Robert Pufleb fotográfus és Nadine Schlieper webdizájner palacsintát sütöttek, amikor észrevették, hogy a bugyborékoló körök által hagyott nyomok a Hold felületéhez hasonlatossá teszik az édességet. Úgy döntöttek, egyenként lefényképezik őket: egy félgömb alakú tárgyra helyezve felülről fotózták le a palacsintákat természetes fény használatával, digitális torzítás nélkül, hogy aztán az űrből látható szatellitképekbe tegyék őket mint sötét háttér előtt lebegő tökéletes égitesteket.

Robert Pufleb és Nadine Schlieper: Alternatív Holdak, album © Robert Pufleb és Nadine Schlieper/The Eriskay Connection/hyperallergic.com

Az eredményt egy album formájában adták közre, amelynek, ha nem az lenne a címe, hogy Alternatív Holdak, a néző, gyorsan végigpörgetve a lapokat, azonnal azt hihetné, hogy ezek a képek az igazi Holdról készültek. Az albumban a fényképek tudományos lemezekként vannak prezentálva, számokból álló címekkel. Csak a könyv végén tárul fel a valódi tárgy: a sorozat palacsintareceptekkel végződik, tippekkel kiegészítve, hogyan lehet Holdhoz hasonlatos felületet létrehozni. A téma nem csak szórakoztató és könnyed, az Alternatív Holdak a minket elárasztó vizuális információözön elleni egészséges szkepticizmusra is ösztönöz. A cím a ma már közismert „alternatív tények” kifejezésre utal: „Az Alternatív Holdakat a képek érzékelésének és értelmezésének egy metaforájaként szántuk az »alternatív tények« és »álhírek« korában. A könyv egy kiindulópont általánosságban a képek erejének megkérdőjelezését illetően, a képzelt objektivitásukkal, illetve a hatalmas potenciáljuknak az emberi elme manipulálásával összefüggésben” – mondja a szerzőpáros.

Robert Pufleb és Nadine Schlieper: Alternatív Holdak, részlet a sorozatból © Robert Pufleb és Nadine Schlieper/The Eriskay Connection/hyperallergic.com

Morten Barker: Szerelmem, Hirosima (2018)

Morten Barker: Fragment from Hiroshima Mon Amour © Morten Barker

Morten Barker Szerelmem, Hirosima című munkáját az azonos című Alain Resnais-film ihlette. Ahogy a film egy dialógus Férfi és Nő között, a kép is tekinthető egyfajta vizuális párbeszédnek két különböző eredetű táj, a Föld (a hirosimai atomrobbanás után) és a Hold felszíne között. Barker ezt a struktúrát használva ötvözi a megfigyelt és a konstruált táj elemeit, egy sajátos vizuális rendet alkotva ezzel. „A Szerelmem, Hirosima egy 16,45 méteres digitális montázs az emlékezésről és felejtésről. Egy elbeszélés kezdettel és véggel. A hegylánc a háttérben az atomrobbanás utáni Hirosimáról és Nagaszakiról készített archív felvételekből készített digitális konstrukció. Az előtér a NASA holdfelvételeiből és a Resnais-filmből vett jelenetekből lett összeállítva” – írja az műről Barker.

Morten Barker Szerelmem, Hirosima című munkáját már a Capa Központban is láthattátok, a 2018-ban megrendezett Távolhatás (Action at a Distance) című kiállításon.

Források:
Mary Werner Marien: A fotográfia nagykönyve. A fényképezés kultúrtörténete. Typotex Kiadó, Budapest, 2015
Hitoshi Nomura: moon score, December 19, 1975
Alternative Moons
Beguiling Photographs of Pancakes Cast as Moons
Penelope Umbrico: Flickr Moons
Morten Barker: Hiroshima Mon Amour
Távolhatás (Action at a Distance)

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük