A hónap alkotóját arra kértük, hogy szubjektív szempontból mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben figyelmét felkeltő fotográfust, illetve sorozatot, akik/amik nagy hatással voltak rá.
Nincs egy-egy kiemelt példaképem. Még a tanulmányaim során sok klasszikus fotográfus életművét megismertem és akad természetesen közöttük több kedvenc is, mint például Diane Arbus, Richard Avedon vagy éppen Leibovitz; de van, hogy nem csak fotográfusok, hanem egy-egy festmény, vagy színdarab hatnak rám. Itt nem is annyira példaképeket, inkább inspiráló alkotókat szeretnék felsorolni, akikre valamilyen okból kifolyólag érdemes odafigyelni. Az Instagram felületén szeretem követni Rob Hornstra munkásságát. Különösen „üdítően” hat a sok cukormázas fénykép között az ő ízig-vérig valóságos világa, az az őszinteség és egyszerűség, ami kegyetlenül boncolgatja egy-egy történelmi esemény – legyen az épp a csernobili katasztrófa – vagy politikai döntés következményeit, amilyen például a 2014-ben megrendezett téli olimpiai játékok Szocsiban.
Lenyűgöző az az energia és alaposság, amivel ez utóbbi témához nyúlt. Egy újságíró kollégával fél évtizeden át kísérte figyelemmel, hogyan építik fel a történelem egyik legdrágább téli olimpiáját ott, ahol az oroszok riviérája fekszik, ahol a hegy túloldalán az ország legszegényebb települései találhatóak, és mindössze húsz kilométerre pedig háborús konfliktus dúl.
Van ebben egy adag feszültség, amit nagyon alaposan tár fel Hornstra, multimédiával, archív képekkel, dokumentarista felvételekkel és izgalmas kortárs portréfotókkal. Az ilyenfajta hosszútávú fotó projektek fel tudják hívni a figyelmünket egy-egy fontos ügyre, ez is lehet a fotográfia egy szerepe. (A projekt honlapja: thesochiproject.org)
Cooper & Gorfer egy Svédországban élő alkotópáros, akiket az utóbbi években fedeztem fel. Egy amerikai és egy osztrák nőről van szó. A női identitás kérdése, a múlt és a hagyományok továbbélése izgatják őket. Mi az, amit a kultúránkból merítünk, milyen családi gyökerek meghatározóak a személyiségünkben? Alanyaikat antropológiai tudatossággal keresik fel. Jártak Argentinában, Lappföldön. Hasselblad nagykövetek.
Munkamódszerük közel áll az enyémhez. Műfajilag a „megrendezett portré” kategóriájába lehetne besorolni a képeiket, viszont nem a stúdiók rideg környezete érdekli őket, hanem ők azok, akik a terepre utaznak, hátukon a mozgatható stúdióval. Valós karakterek válnak modelljeikké. Együtt gondolkodnak az alanyaikkal, ha kell, egy beszélgetés után, egy újabb alkalommal visszatérnek. Így van idő, hogy a fotóaanyok is döntéseket hozzanak, esetleg a nagyszülőktől örökölt ruhatárból előkerüljön egy-egy szép darab, amit a portréfotózásra el tudnak vinni. Így nyugodt körülmények között tud megszületni a kép.
Alejandro Chaskielberg argentin fotós a nagy kedvenc. Imádom a színes, élettel teli világát. A Paraná folyó deltájáról készített sorozata kapcsán figyeltem fel rá már vagy tíz éve. Három évre odaköltözött a folyó partjára, és a helyi közösséggel együtt élt. Figyelte, hogyan élnek és a víz, mint legfőbb természeti elem hogyan határozza meg a hétköznapjaikat. Tilt-shift optikával, holdfényben készített szürreális hosszú expozíciós képeket az ott élőkről. Fantasztikus képek.
