Az Élet és Mű című beszélgetéssorozatban a kortárs magyar fotográfiát meghatározó személyiségek a vendégek. Olyanok, akik már komoly alkotói múltat tudhatnak maguk mögött, akik érett és kiforrott művészek. Működésük markáns nyomot hagyott a huszadik században, de jelenlétük manapság is megkerülhetetlen aktív fotográfusként, tanárként vagy a szakmai közélet részeseként. Szavakkal és képekkel idézzük föl életük, pályájuk, fotográfiai útkereséseik fontos pontjait. S megkérdezzük őket holnapi és holnaputáni terveikről is.
Drégely Imre a képzőművészeti indíttatású tiszta fotográfia híve. Életműve világos értékek alapján és szisztematikus munkával épül és gazdagodik.
Drégely Imre (1960, Bácsalmás) fotóval már az 1980-as évektől foglalkozik, s az 1990-es évek eleje óta különféle Polaroid eljárásokkal is kísérletezett. Tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, majd többek között az Egyesült Képek Egyesületnek és az Első Alkotócsoportnak is. Az utóbbi években a digitális képalkotás és a különböző fotóeljárások szintetizálása foglalkoztatja. Újabban nagyméretű szekvenciákat, fotómátrixokat és digitális kollázsokat készít. Kiállítási anyagai ennek a projektnek egy-egy tematizált fejezeteként értelmezhetők. 1984-től szerepel kiállításokon és részese a fotográfiai közéletnek. Ott volt a magyar fotográfiát reprezentáló nemzetközi kiállítások és publikációk többségén (Berlin, Bécs, Lisszabon, Tallin, New York, Párizs, Moszkva, Varsó). Stílusa markáns és egyedi és nemcsak azért hat a fiatalabb generációkra, mert művésztanárként a MOME-n és a Szellemkép Szabadiskolában is évtizedek óta oktat, illetve mesterkurzusokat tart fotóművészeti alkotótáborokban.
2019. március 20-án Drégely Imre volt a Capa Központ Élet és Mű című beszélgetéssorozatának a vendége, Szarka Klára kérdezte.
Válogatás Drégely Imre képeiből
