Sorozatunkban a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj támogatásával készült munkákat mutatjuk be tematikus válogatás alapján. A második téma az ember és környezete: hogyan élünk természetes és mesterséges környezetünkben? Milyen nyomukat hagyunk magunk után a természetben és a városban, és milyen hatást gyakorolunk egymásra és a tájra? Haid Attila, Kudász Gábor Arion és Bartha Máté Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjjal készült képei ezekkel a ma különösen aktuális kérdéssel foglalkoznak.
Haid Attila: Nagyharsány, Kőbánya és Bakony
„Haid Attila fotóin a természeti jelenségek különböző sorozatokban alkotnak képet. Az ember által előállított geometrikus elemeket szubjektív képkivágással hozza közelebb a természetben fellelhetővel. A letisztult, egyszerűen fogalmazott, mégis sokat sejtető képein erősen érezhető a hagyományos fotótechnika tisztelete.” (Kutasi Tünde, 1999)
„A téma mind a három év során a táj, illetve az organikus környezet és az ember viszonya. A tájkép klasszikus műfaján belül klasszikus (talán már archaikus) eszközökkel próbáltam az emberi beavatkozás, illetve az ember által létrehozott dolgok, általa elindított folyamatok következtében létrejövő változásokat, kölcsönhatásokat megfigyelni, az átalakulásokat elemezve rögzíteni.” (Haid Attila, 2016)
Haid Attila 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben nyerte el a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Nézd meg a sorozat többi képét a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj archívumának oldalán!
Kudász Gábor Arion: Turisták a tájban
„Tízezer, egymillió, hatmilliárd, szinte elképzelhetetlen számok, ha emberekről van szó, egy szobában néha már a tíz is sok. Miért gyűlnek össze emberek egy helyen, hogyan őrzik meg egyéniségüket, egyáltalán milyen emberek, és milyen cél érdekében fognak össze, ha összefognak, vagy csak véletlenül keverednek el egymás között? Boldogabbá teszi-e őket az együttlét, és a kívülálló szemlélő számára nem válnak-e nevetségessé összefogásukban? Szüksége van-e egy tömegesemény résztvevőinek a nagy létszám nyújtotta igazolásra ahhoz, hogy jól érezzék magukat, mintha az bizonyíték volna arra nézve, hogy nem hibáztak, hiszen mások is itt vannak, így ők maguk is jókor vannak jó helyen?
Tudjuk, hogy az ember társas lény, de a tömeg már nem társaság. Valahol véget ér a csoport, amiben minden résztvevőnek érzékelhetően alakító szerepe van, és elkezdődik egy másik, nagyobb léptékű szerveződés. A tömegben jól megfigyelhető a társas magány, az önként vállalt uniformizálódás és frusztráció. Ebben a léptékben a tagok közötti személyes szintű interakció már elveszti természetességét, a homogenitást akadályozó zajjá, a szervezés hiányosságaiból adódó zavar megnyilvánulásává válik. Felváltja a leegyszerűsített kérdésekre válaszoló jelszavakban gondolkozás. A tömeg gátat állít a higgadt párbeszéd elé, ezért támogatják a diktatúrák és azok, akik szeretnek a zavarosban halászni. Egyedül mindenki elkerülné a tömeget, mégis az emberek ösztönösen keresik azokat a helyzeteket, ahol a tömeg kialakulása valószínű. Léteznie kell egy változó határvonalnak, ahol a csoport még nem olvad a tömegbe, ahol a homogén massza előterében felfedezhető a boldogságot kereső ember.” (Kudász Gábor Arion)
Kudász Gábor Arion 2004-ben, 2007-ben és 2011-ben nyerte el a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat.
„A Common Nature (Közös Természet) című könyv a városi környezethez adaptálódott embert vizsgálja, ahol Budapest az összes város reprezentációjaként, a metropolita társadalom tükreként jelenik meg. Ilyen értelemben a városi környezet által torzuló értéke kritikájaként is olvasható. A kritika tárgya viszont végső soron az emberi érzékelés, amely helyzetéhez igazodva képes befogadni és elfogadni olyan jelenségeket, melyek egyéni és közösségi igényeinknek ellent mondanak. […] A könyv koncepciója, szerkesztése Zuzana Lapitková független kurátorral közösen valósult meg.” (Bartha Máté, 2013)
Bartha Máté 2013-ban nyerte el a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Nézd meg a sorozat többi képét a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj archívumának oldalán!
Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj archívum
„Az 1991-ben létrehozott Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj célja, hogy »segítse az önálló művészeti tevékenységet folytató, tehetséges fotográfusok pályakezdését, alkotómunkáját, fejlődését, és kedvező feltételeket teremtsen a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek létrehozásához«. […] Az ösztöndíj rendszerének fontos eleme, hogy a zsűri által kiválasztott alkotók sorozataikat fizikai formában mutatják be. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj huszonötödik évfordulójára készülő archívum létrehozásának legfontosabb célja egy két és fél évtizedes hiány pótlása: digitálisan is bemutatni, hozzáférhetővé, láthatóvá és kutathatóvá tenni az összes, ösztöndíjas időszakban készült alkotást. A teljességre és pontosságra törekvés jegyében az archívumot folyamatosan szerkesztjük és frissítjük, a sorozatok leírását angol nyelven is publikáljuk.” (Gellér Judit kurátor, az archívum gondozója)
Pécsi 25. Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 1991–2016 – tanulmánykötet
Az ösztöndíj fennállásának 25. évfordulóján, 2016-ban a Capa Központ szervezte meg a Pécsi 25. című kiállítást, amelyhez kapcsolódva tanulmánykötet is megjelent. A kötetben Gellér Judit, Horányi Attila, Mélyi József, Perenyei Monika és Zsámboki Miklós tanulmányai olvashatóak. A könyv kapható a Capa Központban.
Nézd meg a többi, Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj támogatásával készült sorozatokból álló válogatást is!