A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1991-ben létrehozott, jelenleg a Magyar Kultúráért Alapítványhoz tartozó Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj célja a fiatal, 35 év alatti fotográfusok szakmai pályafutásának segítése. A program keretében jelenleg évente hat alkotó részesül egy éven át havi 200 ezer forint támogatásban műveik létrehozásához. Cikksorozatunkban bemutatjuk a 2024-ben kiválasztott ösztöndíjas tehetségeket.
Rédling Hanna a Pécsi ösztöndíjas projektjeiről, illetve jövőbeli terveiről mesélt.
Rédling Hanna vizuális művész, jelenleg Budapesten él és alkot. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett BA és MA diplomát fotográfia szakon, valamint a rotterdami Willem de Kooning Academie fotográfiai szakán tanult. Munkái az egyéni és kollektív múltat, valamint az emberi psziché sebezhetőségét vizsgálják a kiszámíthatatlan, egyre inkább digitalizálódó világunkban. Erőteljes hangsúlyt helyez a történetmesélésre és magánmitológiára, a mindennapi tapasztalatok szintjén foglalkozik az analóg és digitális valóságok közti törékeny egyensúly megértésével. A 35 mm-es analóg és digitális fotográfiát, fotogrammetriát, 3D képalkotást, AI eszközöket és manuális modellezést ötvözve kérdez rá és tágítja a hagyományos fotográfia határait. Képei egy térben és időben összefolyó alternatív világot hívnak elő, a valóság és fantázia határán.
A Magyar Fotóművészek Szövetségének ösztöndíját 2020-ban kapta meg, 2021-ben, 2022-ben és 2024-ben elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat. Az európai Futures platform tehetségeinek egyike volt 2022-ben. Munkái számos hazai és nemzetközi kiállításon bemutatásra kerültek. Anyagait publikálták többek közt a British Journal of Photography-ban, a Calvert Journal, az IGNANT, a DAZED Digital oldalain. Magyarországon a Deák Erika Galéria képviseli.
Bemutatnád a 2024-es Pécsi ösztöndíjas projektedet? Hogyan kapcsolódik az idei fotósorozatod a korábbi ösztöndíjas munkáidhoz?
A Pécsi József ösztöndíj első két évében (2021, 2022) a When the water is stirred (Mikor a víz felkavarodik) című projektemen dolgoztam, ahol a posztmodern nosztalgia érzelemvilágával és képi ábrázolásának lehetőségeivel foglalkoztam. Azt vizsgáltam, hogy a nosztalgia fogalma milyen jelentésváltozáson ment keresztül az idők során. Helybéli majd időbeli elvágyódásból miként alakult napjainkra egy sokszor konstruált, mesterséges és kényszeres múltidézéssé, amit a pszichénk gyakran tudattalan önvédelmi mechanizmusként használ a nehézségekkel teli, bizonytalan, egyre digitálisabb jelenünkben.
Az anyagban egymás mellett jelennek meg analóg és digitális fényképek, 3D photogrammetry scanneléssel készített képek és 3D-fotó digitális kollázsok. A sorozat egyes képein gyerekkori emlékekből indultam ki, olyan helyekkel és tárgyakkal dolgoztam, amelyek a korábbi életszakaszaim meghatározó elemei voltak. A többi munkán viszont az akkori jelenemből rögzítettem tereket és tárgyakat, hogy egy jövőbeli nosztalgia megteremtésének eszközeként archiváljam őket az elkövetkező évekre.
A képeimen többféleképpen értelmezhető folyékony, rugalmas textúrák elérése volt a célom, de merítettem a fotográfiai nosztalgiaábrázolás képi kliséiből is. Az analóg és digitális részletek keverésével a napjainkra jellemző hibrid világot igyekeztem megteremteni, ami megidézi a jelenkori nosztalgia keserédes kettősségét.
Az ösztöndíj harmadik évében a munkám a napjainkra jellemző emlékőrzési kényszerből indult ki, ami miatt paradox módon egyre kevesebb időt töltünk a jelenben. Az egyre bizonytalanabb jövőképünk, a folyamatos digitális jelenlétből fakadó kognitív túlterheltség, a gyorsan változó információk lavinája és az AI térnyerése miatt az elménk egyre nehezebben tesz különbséget lényeges és lényegtelen vagy fals narratívák között. Az emlékek felé fordulás mankó lehet és biztonságot adhat a hirtelen – globális vagy belső – változáshoz való asszimilálódás idején. Egy adott ponton túl azonban a repetitíven gyártott és felidézett emlékek még inkább összezavarnak és eltávolítanak attól, ami valódi. Úgy gondolom, hogy személyes és kollektív szinten dolgozni az emlékekkel döntő fontosságú, hiszen a jelen új perspektívából való megtapasztalása a sokunk által nap mint nap megélt mentális bénultság és frusztrációk feloldását mozdíthatja elő.
A nosztalgia témáját tovább tágítva, a jelenbe való visszavágyódás, az emlékezés mechanizmusának, illetve a tudattalan emlékek működésének megértése vált a 2023-ban elkezdett Long-lost tears című anyagom központi témájává, amit a When the water is stirred új fejezetének, egyben lezárásának tekintek.
Először rövid videókat kezdtem készíteni, némelyik az emlékidézés asszociációs gondolati láncát modellezi, máskor olyan pszichoszomatikus testi tüneteimből inspirálódtam, melyeknek gyökere a feldolgozatlan múltban keresendő. Ezeknél a munkáknál AI képeket generáltam saját fotókból, majd ezekből a képekből kiindulva modelleztem meg a videó további elemeit.
Néhány hónappal később az egyik fiókomból véletlenszerűen előkerült egy instant fényképekből álló sorozat, amit majdnem egy évtizeddel ezelőtt fényképeztem az egykori óvodámban. Korábban sokat gondolkoztam azon, hogy az instax mini analóg képkészítés az utóbbi években robbanásszerű trend lett, aminek az egyik fő motivációja szintén a digitális térből történő kiszakadás, a kézzelfogható anyaghoz való visszatérés lehet.
Az egyik képre előzetes koncepció nélkül egy absztrakt akrilportrét festettem, amit később kiegészítettem egy áttetsző 3D réteggel. Ez az önarckép új irányba terelte a projektet, aminek egyben az alapja és nyitóképe lett.
A következő másfél évben további kisméretű festményeket készítettem a régi instax képeim felületére. Ezek az új munkák egyaránt foglalkoznak a visszalassulással és a személyes jelenlét kérdésével, másrészt azokkal az elfojtott emlékekkel, amiket a tudattalanunkban cipelünk, amelyek nehezen, vagy néha egyáltalán nem hozzáférhetőek. A képeken a saját emlékeimmel végzett sokszor felkavaró, máskor felszabadító belső munka ciklikus folyamatát rögzítettem. A festékrétegek folyamatosan épültek a hónapok során, néha visszatéptem belőlük, a leválasztott darabokat pedig később újra beépítettem az alakuló kompozíciókba.
Foglalkoztatott, hogy milyen stációkon mennek keresztül, hogy változnak a fókuszpontok az emlékeinkben a személyes átalakulásunk, a direkt lelassulás és a körülöttünk zajló globális események tükrében. Illetve, hogy le lehet-e küzdeni az automatizmust, miszerint a megszilárdult, csalóka emlékeinket referenciapontként használjuk a jelenben való eligazodáshoz. A folyamat során az utóbbi évekre jellemző metódusomat tárgyiasítani kezdtem. A folyamat azonban nem lineáris, a projekt későbbi szakaszaiban is készültek a sorozat kezdőképéhez hasonló félig manuálisan, félig digitálisan létrehozott munkák. Megfoghatóvá szerettem volna tenni, amit a projektem korábbi szakaszaiban 3D-vel készítettem. Így reagálva a virtuálisból fizikai világba való visszatérés igényére.
A sorozatban nagy hangsúlyt kapnak a képcímek is, amelyek naplószerű szövegrészletekként egészítik ki a munkákat. A projekt címe – magyarul Régi könnyeim – egy 1916-ban íródott emlékkönyvből származik, amit egy bolhapiacon találtam tavaly nyáron. Mint később kiderült egy 1851-es Gyulai Pál versből idézett az emlék írója:
,,Támadjatok föl régi könnyeim,
Egy perczre még, emlékül, búcsuzóra.’’
Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?
Jelenleg a legtöbb szabadidőmet arra fordítom, hogy fejlesszem a 3D technikai tudásomat, hiszen az alkotói és az alkalmazott munkáimban is egyre gyakrabban és aktívabban használom a digitális képalkotás eszközeit. Az utóbbi fél évben leginkább önálló képeken és rövid videókon dolgoztam, de egyre inkább körvonalazódik a fejemben egy új, nagyobb hangvételű projekt is. Ezt mostanában kezdtem előkészíteni, sokat kutatok hozzá, látok már magamban konkrét képeket, amiket egyelőre vázlatos rajzok formájában gyűjtök. Az üveg, mint visszatérő anyag terveim szerint nagy szerepet fog kapni a történetben.
Hanna Rédling (1993, Pécs) is a visual artist based in Budapest. She graduated from the Moholy-Nagy University of Art and Design with a BA and MA in photography, and also studied at the Willem de Kooning Academy in Rotterdam. Her work examines the individual and collective past, and the vulnerability of the human psyche in an uncertain, increasingly digital world. With a strong emphasis on storytelling and personal mythology, she explores the precarious balance between analog and digital realities in everyday experience. By combining 35mm analog and digital photography, photogrammetry, 3D imaging, AI tools, and manual modeling, she continually questions and expands the boundaries of traditional photography. Her practice creates an intricate microcosm where time and space, reality and fantasy, seamlessly merge.
In 2020, she was awarded a scholarship by the Association of Hungarian Photographers, and received the Pécsi József Photography Scholarship in 2021, 2022, and 2024. In 2022, she was selected as one of the Futures Photography Talents. Her works have been exhibited in numerous national and international exhibitions, and have been featured in the British Journal of Photography, Calvert Journal, IGNANT, DAZED Digital, among other publications.
Rédling Hanna | Web | Instagram
Korábban megjelent cikkeink Rédling Hanna munkássága kapcsán:
A Capa Központ 2022-es FUTURES tehetségei: Rédling Hanna
A bemutatott munkák a Magyar Kultúráért Alapítvány által meghirdetett és a Petőfi Kulturális Ügynökség által lebonyolított Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 2024 támogatásval jött létre.
A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumának tagjai 2024-ben Csizek Gabriella, a Capa Központ kurátora, Kudász Gábor Arion Balogh Rudolf-díjas fotográfus, a MOME fotográfia mesterképzés szakfelelőse, Szatmári Gergely Balogh Rudolf-díjas fotográfus, a MATE fotográfia mesterképzés szakfelelőse, Urbán Ádám Balogh Rudolf-díjas fotográfus, valamint Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője voltak.
A Magyar Kultúráért Alapítvány által meghirdetett kulturális és művészeti ösztöndíjak nyerteseinek listája ide kattintva érhető el: https://petofi.hu/tamogataskezeles/palyazati-dontesek/palyazati-dontesek-2024
A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjról bővebben ezen a linken tájékozódhat.