A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Bánhegyesy Antal készülő sorozatainak tervét és képeit mutatja be.

2019 októberében Capa-nagydíjas lettem az Ortodoxia című sorozatommal. Ez egy hosszú, három éves fejezete volt az alkotói életemnek. Tudtam, hogy ezután nem lesz könnyű új témát találnom, és az Ortodoxia befejezése valóban nagy kihívások elé állított. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lehetne az a projekt, amin hasonló módon hosszú távon tudnék dolgozni, és ugyanúgy megmozgatna. Valamilyen szinten azonban egyértelmű volt számomra, hogy ismét Románia lesz a témám középpontjában, csak még nem körvonalazódott bennem, hogy pontosan mi lesz az. 2020 elején elnyertem a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, ami segített a fókuszálásban, és megtaláltam a következő projektemet. Régóta foglalkoztatott a román expatrióták kérdésköre, így ezt kezdtem el feldolgozni.

Románul a căpşunari szó eperszedegetőket jelent. Ez a kifejezés – amihez negatív felhang társul – azon román állampolgárokat jelöli, akik az országon kívül keresnek munkát és hosszabb ideig a határokon kívül maradnak, vagy akár le is telepednek ott.

Románia a világon – az otthon maradt népességhez képest viszonyítva – a második legnagyobb diaszpórával rendelkező ország. A 2018-as népszámlálás szerint Románia lakossága 19,5 millió fő, míg a határokon kívül élő lakosság meghaladja a tízmilliót (ebbe a kimutatásba nem tartoznak bele a határon túl illegálisan dolgozók). A román statisztikai hivatal szerint 2018-ban emigráltak a legtöbben (239.000 fő), amely Ploieşti, Románia egyik nagyvárosának népességével vetekszik. Egy 2019-es, az Európai Bizottság által közzétett tanulmány szerint a következő tíz évben Románia elvesztheti a lakosságának negyven százalékát, és a következő húsz évben a diaszpórában élő románok száma magasabb lesz a Romániában maradt lakosságénál.

A Căpşunari fotósorozatom fő célja ennek a nagymértékű kivándorlásnak és járulékos következményeinek a feltérképezése lett volna, ennek megértése, illetve bemutatása. Figyelmem az otthon maradtak, valamint a külföldön dolgozók közti égető konfliktusra összpontosult volna, ha a COVID-19 okozta kellemetlenségek, a határ lezárása és a kötelező karantén nem írták volna felül a céljaimat. Ennek a projektnek, úgy néz ki, még várnia kell. Ehelyett olyan témát igyekeztem választani, amit Magyarországon belül problémamentesen létre tudok hozni.

Két évvel ezelőtt kezdtem el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem falain belül egy számomra nagyon izgalmas és óriási kihívásokkal teli projektet. Ezt három hónapon át készítettem, de már akkor is úgy éreztem, hogy még nem zártam le és szívesen folytatnám a Pécsi-ösztöndíj keretein belül.

Sorozatom Bandi életét mutatja be, aki a magyar nacionalista Betyársereg nevű csoport tagja. A képek magára Bandira koncentrálnak, intim megközelítésből, de nem zárkózom el attól, hogy más Betyársereg-tagok életét is fotózzam. A Betyársereg 2008-ban alakult meg, tizenöt klánt foglal magában. Mottójuk: „ne bántsd a magyart, mert pórul jársz”.

Tehát ezen kényes időszakban úgy látom, hogy az új projekt megvalósíthatóságát – reményeim szerint – nem akadályozza a járvány, mindeközben pedig az új projektet szakmai szempontokból nagy kihívásként élem meg és izgatottan folytatom a már megkezdett munkát a következő hónapokban.

Nézd meg Bánhegyesy Antal, 2020. augusztus hónap alkotójának többi posztját is!