A 2020-as Hemző-díj nyertese: Végh László

Erdélyi pásztorsorsért, ember és kutya kapcsolatának bemutatásáért nyerte el az idén a fiatal fotográfusoknak kiírt Hemző Károly-díjat Végh László fotóriporter, a Magyar Hang munkatársa.

A zsűri (Lajos Mari, a névadó özvegye, Salvarani Zsófia, Hemző nevelt lánya, illetve a Hemző Károly Alapítvány kurátorai, Bánkuti András és Korniss Péter fotográfusok, valamint az Alapítvány titkára, Szarka Klára) ezúttal is hirdettek finalistákat. 2020-ban magas színvonalú pályázataikat értékelve Végh László mellett Bánhegyesy Antal, Hirling Bálint, Hölvényi Kristóf és Sivák Zsófia lettek a díj finalistái.

A zsűri biztató tendenciának tartotta, hogy egészen fiatal tehetségeket is jelöltek a díjra. Látszik, hogy a nagy hagyományú magyar dokumentarista fotográfiának van és lesz utánpótlása. Végh László, aki már háromszor volt a díj finalistája (2016, 2017, 2018) folyamatos elmélyült munkásságával, a szakmai tudás fölényes birtoklásával és a valóban hosszú éveken átívelő riportjaival magasodott ki az idei mezőnyből. Eddigi műveiben és a pályázatában is találni emocionális indíttatású lírai, dinamikusan bravúros és a mély empátiáról tanúskodó, extrém mennyiségű szakmai munkát követelő sorozatokat. Végh rokonszenves emberi karaktere munkáiban is átragyog a zsűri véleménye szerint. 

A díjat hagyományosan a névadó születésnapján, június 11-én adják át, de az idei rendkívüli helyzetben Károly-napon, november 4-én hirdették ki a pályázat eredményét a Capa Központban. A díj oklevél és a Kuratórium által meghatározott pénzösszeg, illetve kiállítási lehetőség a Capa Központ 8F Galériájában.

Végh László

1985-ben született Szolnokon, a középiskola elvégzése után a Práter utcai fényképész iskolában folytatta tanulmányait, majd felvételt nyert a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakára. 2011-től a lap megszűnéséig (2018) a Magyar Nemzet Magazin külsős, majd belsős fotóriportere és képszerkesztője. 2018-tól 2019-ig az abcug.hu munkatársa, jelenleg a Magyar Hang fotóriportere és képszerkesztője.

Több alkalommal díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, két egymást követő évben pedig Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjban részesült. 2015-ben a Kárpátalja helyzete az orosz-ukrán háború árnyékában című fotósorozata első helyezést ért el a Picture Of The Year International nemzetközi pályázaton.

Több egyéni és csoportos kiállításokon szerepelt a Capa Központban, valamint a Mai Manó Házban. Jelentős hazai és külföldi lapokban publikál rendszeresen. Jelenleg is éveken átívelő anyagokon dolgozik. 2015 óta a Pictorial Collective tagja.

Válogatás Végh László képeiből

Végh László: Isten, huskyk, hegyek

Kiss Attilát 2004-ben szentelték pappá. Ez idő tájt vette első kutyáját, Wolfit. Később elkerült Csíkszentgyörgyre segédlelkésznek. A közelben lakott egy huskytenyésztő. Egyszer betért hozzá, beszélgettek, és Attila a végén két ajándékba kapott huskyval távozott, azzal a feltétellel, hogy kipróbálja őket úgyis, hogy befogja szán elé, hiszen a husky szánhúzó fajta. Több mint tizenöt év telt el azóta. Attila autódidakta módon tanult meg mindent és ma már világ- és Európa-bajnok. Jelenleg a Borgói-hegység lábánál található Óradna falu katolikus plébánosa.

Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László
Végh László: Isten, huskyk, hegyek, részlet a sorozatból © Végh László

Végh László: Ottó

Szép Ottó pásztorfiú Erdélyben, egy kis faluban, Alsósófalván szüleivel és testvéreivel minden tavasszal a falu körüli hegyek egyikén felépített esztenára (ideiglenes szálláshely) költözik ki, hogy egészen a tél beálltáig ott éljék mindennapjaikat, a faluban rájuk bízott több száz juhval és kecskével. Ottó ebbe nőtt bele. […] Az általános iskola befejezése után nem tanult tovább. Pásztoridényben szüleinek segít, a téli hónapokban pedig más gazdákhoz szegődik el dolgozni. Bár az egész életét az állatok mellett töltötte, azt tervezi, hogy felhagy a pásztorkodóssal. A jövőben lovakat szeretne tartani és földet művelni.

Végh László: Ottó egy ruhákkal teli zsákot pakol be az egyik majorházba. A házat traktor segítségével viszik fel a hegyre, 2012 © Végh László
Végh László: Nyáj a reggeli ködben. Ha meleg van, ha esik, ha fúj, a nyájat mindig hajtani kell, 2015 © Végh László
Végh László: Esti fürdés egy lavor vízben. A család nagyon szerény körülmények között él. Áram és fűtés nincs a hegyen és a vizet is csak a környező források adják, 2012 © Végh László
Végh László: Úton az iskolába. Ottónak sokszor naponta több mint 10 km-t kellett gyalog megtennie, amig beért a faluba az iskolába, 2012 © Végh László
Végh László: Ebéd egy augusztusi napon, 2012 © Végh László
Végh László: Enikő sajtot és ordát készít, ezeket viszont többnyire a falu gazdái kapják meg, 2013 © Végh László
Végh László: Ottó első szamara Károly volt, amit a konfirmáláskor összegyűjött pénzből vett. Egy évvel később a szamarat eladta, 2015 © Végh László
Végh László: Ottó a juhokkal, 2015 © Végh László
Végh László: Karácsony otthon a faluban. A pásztor idény a tavasz beköszöntével Szent Miklós napjáig tart, vagy az első komolyabb havazásig, 2016 © Végh László
Végh László: Ottó , 2018 © Végh László

Végh László: Kárpátalja helyzete az orosz-ukrán háború árnyékában

A Kelet-Ukrajnában kirobbanó harcok az ország egész területére, így a „béke szigete”-ként számon tartott Kárpátalja mindennapjaira is erősen rányomja a bélyegét. Kezdetben az ország gazdasági válsága, a hrivnya inflálódása éreztette negatív hatását a megyében, később a mozgósítási hullámok váltottak ki riadalmat az ott élő lakosság körében, és sajnos nem kellett sokáig várnunk az első kárpátaljai áldozatra sem. Akinek módjában áll, külföldön próbál szerencsét. Nehezebb dolguk van azoknak, akik a maradás mellett döntenek, de hiszik, hogy nem reménytelenül tartanak ki, és van jövőjük a szülőföldjükön, Kárpátalján.

Végh László: Timoscsuk Mihály édesanyja a fia sírjánál a beregszászi temetőben. A hivatásos katona a születésnapján, 2014. augusztus 14-én vesztette életét Luhanszk környékén, 2015 © Végh László
Végh László: András Mária esti imája Kőrösmezőn, 2015 © Végh László
Végh László: Moszkvából elszármazott 66 éves Olena Kőrösmezőn, 2015 © Végh László
Végh László: Sándor földi maradványait halála után fél évvel szállították szülőfalujába, 2015 © Végh László
Végh László: Egy kisfiú gépfegyverrel a kezében a kelet-ukrajnai harcokban elesett, kárpátaljai Lőrinc Sándor temetése után Fancsikán, 2015 © Végh László

Nézd meg a sorozat többi képét a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj archívumának oldalán!

A korábbi díjazottak: Hajdú D. András (2014), Móricz-Sabján Simon (2015), Mohai Balázs (2016), Pályi Zsófia (2017), Bielik István (2018), Csudai Sándor (2019).

A tavalyi díjazott, Csudai Sánor Különös Budapest című kiállítása 2020. november 14-ig látható a Capa Központ 8F Galériájában.

1 Comment

  1. Pingback: Végh László nyerte a Hemző Károly-díjat - Pictorial

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük