A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Halász Dániel az elmúlt egy évét mutatja be: oktatás, fotóprojektek és tanulmányok városokban és falvakban.
Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen miközben 2020 sok szempontból az elszigeteltségről szólt, folyamatosan együtt dolgozhattam másokkal. Januárban a MOME-n egy intenzív kurzust tartottam, februárban Szemző Zsófi képzőművész barátom meghívására a Stikli fanzine kiállításán vehettem részt az Aurórában, márciusban pedig pont a hágai Royal Academy of Art fotó szakán tett látogatás után jelentették be a határok lezárását.
A következő hónapok olyan élményt jelentettek, ami valószínűleg évekre az emlékeimben marad. A MOME-n doktori kutatóként és a másodéves fotó szak meghívott előadójaként, illetve az Eszterházy Károly Egyetem oktatójaként gyakorlatilag minden napot a monitor előtt töltöttem a diákokkal. Ez nagyon kimerítő volt, mégis jó rá visszagondolni, hiszen éppen a múlt héten nyert OTDK díjat nyert Somlai Anna órai munkából kiinduló projektje, és az elmúlt hónapokban az FFS csatornáin több MOME-s hallgató akkor készült képei lettek nagyobb közönség előtt láthatóak.
Ha jól emlékszem, a szemeszter végével körülbelül egy időben oldották fel a korlátozásokat, így újra tudtam folytatni a kényszerű leállás miatt különösen intenzívvé váló fotós projekteket az ősszel megrendezendő két kiállításra a Capa Központban.
Az őszről elsősorban a folyamatos bizonytalanság érzése maradt meg, heti szinten változott, hogyan zajlik az oktatás és tanítás, meg lehet-e tartani egyáltalán a nyilvánosnak szánt eseményeket. Októberre elkészült két év munkájának összegzése, a 100 fő alatti falvakról szóló, Capa-nagydíj ösztöndíjas anyagomból (You Were Never Really Here) egy könyv és a beszámoló kiállítás, amit sajnos végül csak a zsűri egyetlen tagja láthatott személyesen az újabb lezárások miatt.
November közepére a Budapest Fotográfiai Ösztöndíjjal, részben a főváros közigazgatási határán készült Borderland című munkából szintén elkészült egy könyv Mucsi Emesének és Szmolka Zoltánnak köszönhetően, Láng Orsolya megírta a megnyitó szöveget, a képek azonban azóta is a Capa Központ falain várakoznak a jövőbeni nyitásra, illetve időközben az anyagot Anastasis Protopapas görög kurátor meghívta a nyár elején esedékes korintoszi fotófesztiválra.
Ezután radikális váltás következett, ugyanis az installáció befejezése után kiköltöztem Brüsszelbe, ahol a barátnőm építészképzésre jár, engem pedig idén felvettek a LUCA School of Arts / KU Leuven művészeti PhD kutatójának. Itt a dokumentarista fotóba az elmúlt évtizedben beépülő műfajokkal és a kívülállóság, az idegenség, illetve a kulturális határterületek átlépési lehetőségeivel fogok foglalkozni, illetve részben ehhez köthető, hogy a nyelvtanulás mellett egy olyan programozó képzést is elkezdtem, ahol új betelepülők és menekültek tanulnak együtt.
Most éppen a MOME DLA képzés júniusban következő komplex vizsgájára készülök, aminek részeként a falu kortárs fotográfiai reprezentációjáról és arról írok, hogy a találékonyság mint túlélési stratégia milyen vizuális formákban jelenik meg az aprófalvak, a nemzetközi űrállomás vagy a pandémia elzártságában.
Nézd meg Halász Dániel, 2021. április hónap alkotójának többi posztját is!